Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

446'. országos ülés 1909 márczius 26-án, pénteken. 225 szerint, mint az 1715. évi LX, t.-cz. szerint a király ezen főkegyúri jogát mindig a törvényhozással egyetértőleg, a törvényhozás hozzászólási, ellenőrzési jogának épségben tartása mellett gyakorolja. Most is, a mint a javaslat indokolásából mindenki tudhatj cl, äZ 1906 november 22-iki és 1908 november 24-én a vallás- és közoktatásügyi ministeriujnnak előterjesztése alapján hozott királyi elhatározások a döntők. Ha tehát Gyarmathy Dezső t. képviselőtársunk javaslatát fogadjuk el, homlokegyenest ellentétbe helyezkedünk ugy a főkegyúri joggal, mint a kultuszministeriumnak ezen kérdésben tanusitott elhatározásával, a mi azt hiszem, a t. háznak nem lehet feladata. Végül nem fogadom el Lukács László t. képviselő ur határozati javaslatát sem, annál kevésbbé, mert a pénzügyi bizottság, a melynek megbízásából van szerencsém most az előadói széket elfoglalni, nemcsak pénzügyi szempontból, hanem minden állami érdek szempontjából birálja a törvényjavaslatot. Ha tehát Lukács László t. képviselőtársam határozati javaslatával azt akarja kimondani, hogy terjesztessék be egy oly törvényjavaslat, a mely a bevett vallásfelekezetek törvényben biztositott autonómiáját ne sértse és az illető lelkészek állampolgári, politikai lelkiismereti szabadságát ne érintse, ezzel egyúttal azt mondja ki, hogy ezen javaslat sérti a vallásfelekezetek autonómiáját és sérti a lelkészek ]3olitikai és állampolgári lelkiismereti szabadságát. Én azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat sem az egyiket, sem a másikat nem sérti. Nem tehető fel sem a pénzügyi bizottságról, még kevésbbé a t. házról, hogy egy olyan törvényjavaslatot akarna elfogadgadni, a mely akár az egyiket, akár a másikat sérthetné, vagy sérteni czélja volna. Ezen okokból kérem, méltóztassék mindhárom határozati javaslatot mellőzni és a javaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Halljuk! Halljuk!) Ha szokásom ellenére csak a vita bezárása után szólalok fel, ez indokolását és igazolását abban leli, hogy a törvényjavaslat általános czélzatával szemben — a mit nagy hálával konstatálok és ismerek el — a ház egyik oldaláról sem, a felszólaló képviselő urak egyikének részéről sem történt kifogás, Lukács László és Dámján Vazul t. képviselőtársaimtól eltekintve, örömmel tapasztaltam, hogy ennek a törvényjavaslatnak azt a czélzatát, a mely tisztán novelláris és kisegítő természetű, hogy a mindkét szertartású római katholikus lelkészek a többi bevett vallásfelekezetek lelkészeivel egyenlő nivóra helyeztessenek anyagi sorsuk tekintetében, hogy ezt a czélzatot, a mely valóban már régi becsületbeli adósságát képezi az országnak, (Igaz! Ugy van!) a ház minden oldaláról rokonszenvvel fogadták, hogy ennél az alkalomnál érdeme szerint elismerték minden oldalról a katholikus alsó papság nagy KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. érdemeit, nemcsak az egyházi, hanem a hazai életben is, a melyeket utolsó nemzeti küzdelmeinkben is szerzett. (Élénk helyeslés.) A kifogások, a melyek a javaslat ellen emeltettek, egyfelől annak egyes részleteit érintették, másfelől azon metódust, a melyet én követtem. Némely t. képviselőtársam kifogásolta azt, hogy egyáltalán állami segitséget kérek ennek a czélnak elérésére az eddigi mértéken felül. Erre legyen szabad egész általánosságban a következőket mondanom. (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarok visszamenni az 1848-iki törvényhozásra. Nincsenek itt kéznél az erre vonatkozó okmányok, más alkalommal talán be fogom azokat mutatni a házban. Az 1848. költségvetés beterj esztésének alkalmával az akkori kormány, Kossuth Lajos pénzüg3'minister, már kifejtette, hogy ebben a költségvetésben ugyan még nincsen bevéve a katholikus lelkészkedő papság kellő javadalmazással ellátására semmi, hanem hogy a jövő törvényhozásnak feladata leend mindenesetre ezen papság sorsának ja vitásához is hozzájárulni. Tehát már az 1848-iki törvényhozás annak tudatában volt, hogy ehhez az államnak is hozzá kell járulnia. A jelenlegi képviselőház felirataiban minden legkisebb ellenmondás nélkül elfogadta a következő tételt (olvassa) : »Hasonlóképen tökéletesen megegyezik a mi törekvésünkkel, hogy a katholikus alpapság anyagi állásának kérdése a szükséghez képest az állam hozzájárulásával is intézményesen rendeztessék«. Én tehát akkor, midőn a katholikus alsó papság kongruájának rendezését nem kizárólag, sőt nem is a legnagyobb részben állami forrásból eszközlöm, hanem állami forrásból is, honoráltam egyfelől a vagyoni helyzetnek azt a különbözőségét, a mely a magyarországi katholikus egyház és a magyarországi többi bevett vallásfelekezetek közt van, honoráltam másfelől az államnak becsületbeli kötelességét, (Helyeslés a jobboldalon) az 1848. törvényhozásnak és ezen képviselőháznak elvi kijelentéseit, ugy hogy, azt hiszem, e tekintetben szemrehányás nem érhet. (Elénk helyeslés.) Nem akarok kiterjeszkedni azokra az elvi természetű fejtegetésekre, a melyeket Gyarmathy Dezső t. képviselőtársam ebbe a vitába behozott. Csak azt vagyok szerencsés kijelenteni, hogy az ő határozati javaslatát, mint az előadó ur, én sem fogadom el, (Helyeslés a középen.) sőt szivesen lemondanék olyan képviselőháznak bizalmáról és támogatásáról, a mely ezeket a kérdéseket az általa megpendített szellemben és irányban kívánná megoldani. (Élénk helyeslés). Annak a ministere azután más valaki lenne, de nem én. Teljesen elismerem, hogy az egyházi javaknak és alapítványoknak a főkegyúri jogon történt kezelése, ellenőrzése, irányítása, ép ugy, mint a királyi hatalomnak minden más cselekedete, eljárása a ministeri felelősség révén az országgyűlés ellenőrzése alatt is áll. Idáig egyetértünk, Ennek teljesen elég is tétetett, mert ö felsége a vallásalapból való hozzájárulást és a nagy java29