Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

224 446. országos ülés 1909 márczius 26-án, pénteken. szakaszt a gyakorlati életben, irányában érvényesíteni kellene. De nem akarok ennél a kérdésnél tovább időzni, s csak egész röviden akarok kitérni a másik kérdésre, hogy t. i. az a támogatás, melyet az állam az egyházaknak ebben a javaslatban nyújt, megfelel-e annak a czélnak, mely ezen támogatás nyújtását indokolttá teszi. (Halljuk ! Halljuk !) En nem akarok párhuzamot vonni az államélet különböző terén működők munkájának értéke között; én egyaránt megbecsülök minden munkáskezet, egyaránt kívánok gondoskodni a nemzet minden napszámosáról, a ki hűségesen és pontosan teljesiti kötelességét. A ki a magyar törvényhozás utolsó évkönyveiben lapozgat és ott megnézi azokat a különböző intézkedéseket, melyek a különféle pályákon, működők fizetéséről szólnak, és ezeket összehasonlítja azzal a fizetési minimummal, a mely a törvényjavaslatban van, akkor jogérzetünknek azt kell mondania, hogy ezt a javaslatot és ezt a fizetési minimumot hosszú időre fentartani nem vagyunk kéjjesek, ez nem erkölcsös, nem igazságos dolog részünkről. (Helyeslés.) A javaslat indokolásában az igen t. minister ur azt mondja, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészei, segédlelkészei, ugy műveltségük fokozatának, mint hivatásuk nagy fontosságának lehetőleg megfelelő ellátásban részesitendők. Én igen bizom abban, hogy a lelkészek végleges kongruarendezésének ügye mihamarább ezen ház asztalára kerül. Legyen szabad a lelkészfizetésekre vonatkozólag régi történelmi adatokat felhoznom, és esetleg hozzájárulnom egy-két szóval ezen előmunkálatokhoz, a melyek talán már folynak. (Halljuk !) A protestáns egyházakra nézve történeti okmányokkal, történeti adatokkal nem rendelkezem, de a katholikus egyházban a canonica visitatio jegyzőkönyvei mindenütt arról tesznek tanúságot, hogy a lelkész fizetésének fele képezi a tanitó fizetését. Ugy • látszik, ezt a gondolatot vette át a későbbi magyar törvénjdiozás is. Az 1836 : VI. törvényezikk és az 1871 : LIII. törvén yczikk, a mely az úrbéri viszonyok rendezéséről szól, az úrbéri járandóságot az erdők, legelők haszonélvezete tekintetében mindenütt kétszeres mértékkel méri a lelkésznek, mint a tanítónak. Ezt a gondolatot, a mely a magyar törvénykönyvben benfoglaltatik, talán fenn lehetne tartani és a kongrua végleges rendezésénél a lelkész minimális fizetését a tanitó fizetési minimumának kétszeresében megállapítani. De befejezem felszólalásomat. (Halljuk!) (Halljuk !) Az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur egy alkalommal itt ebben a házban, mikor arról volt szó, hogy az iskolaügyet mindenütt államosítsuk, azt mondotta, hogy hiba volna, ha az állani nem fogadná el a felajánlott segitő jobbkezét a társadalomnak. Ehhez azt fűzöm hozzá, hogy épen olyan hiba volna, ha az állam elernyedni engedné azt a kart, a mely folyton segítette a múltban és a melyre a jövőben igenis nagy szüksége van. Csak egész röviden akarok utalni azokra a nemzetiségi mozgalmakra, a melyek az ország némely részeiben észlelhetők, a melyeknek természetes hullámtörői a lelkészek. Csak utalni akarok arra a vallástalan irányra, a mely ma már divatossá lesz mindenfelé :és a mely az egyes emberek idealizmusát alapjában, a vallásosságban támadja meg, és ha azon diadalt ül, akkor kiöl az emberből minden nemesebb érzést: hazaszeretetet, hazafias önfeláldozást, nemzeti öntudatot, de végveszélylyel fenyegeti magát a nemzetet, a nemzeti államot is és a legundokabb kozmopolitizmusnak egyengeti útját. Ezek ellen az áramlatok ellen van nekünk szükségünk a lelkészségnek, a papságnak mind odaadóbb támogatására, buzgó munkájára, és én hiszem, hogy a magyar törvényhozás bölcsesége meg fogja találni az utat, hogy tovább haladjon abban a munkában, a melyet a kongruarendezésnél eddig megkezdett, és a legrövidebb idő alatt be fogja bizonyítani a lelkészi karnak azt, hogy értékelni, honorálni tudja munkáját. Ebben a reményben elfogadom a törvényjavaslatot. (Elénk éljenzés baljelöl). Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Mérey Lajos előadó: T. képviselőház! Nem tehetem, hogy a vita folyamán beterjesztett határozati javaslatokra vonatkozólag ebből a székből ne nyilatkozzam. (Halljuk !) Nagy György határozati javaslatát, a melynek czélzata az, hogy a székelyföldi kepe állami megváltására vonatkozólag a minister ur 1909. évi április hó 15-éig terjeszszen be törvényjavaslatot, elfogadhatónak nem tartom, nemcsak azért, mert hiszen ezen rövid idő alatt ezt a törvényjavaslatot elkésziteni és beterjeszteni aligha lehet, hanem azért sem, rnert a kultuszminister ur a költségvetés tárgyalása alkalmával már jelezte, hogy ezen kepe-megváltás kérdésében a mimsteriumban folynak a munkálatok, a melyeknek épen az a czélja, hogy ezt a kérdést végmegoldás elé vigyék. Ez tehát egy törvényjavaslatban fog a ház elé kerülni, és én azt hiszem., hogy ezzel Nagy György t. képviselőtársam czélja el lesz érve. Az ő határozati javaslatának elfogadása csak annyit jelentene, hogy lehetetlen helyzetbe hozná a vallás- és közoktatásügyi minister urat, a mi neki aligha czélja. Ez okból e határozati javaslatot mellőzni kérem. Úgyszintén medőzni kérem Gyarmathy Dezső t. képviselőtársam határozati javaslatát, a melynek az a czélja, hogy a katholikus lelkészek jövedelmének kiegészítése tisztán a nagyobb katholikus egyházi javadalmak jövedelméből történjék. Ez a határozati javaslat már csak azért sem fogadható el, mert igy ellentétbe jönnénk magával a király kegj'uri jogával. Nagyon jól tudjuk, hogy a király kegyúri joga nem az ő személyéhez, hanem Szent István koronájának törvényszerű birtoklásához van kötve és ugy a Hármaskönyvű I. rész 11. czim