Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

íí5. országos ülés 1909 márczius 2í~én, szerdán. 211 óhajtja, hanem az ellen tiltakozik, mert nem akarja fiainak életét, a hazának békéjét és nyugalmát egy nagyhatalmi hóbortéit feláldozni ? 3. Ha minderről van tudomása, hajlandó-e a ministereinök ur a magyar királynak, mint a ki az eddigi törvényellenes gyakorlat szerint háború és béke kérdésében végérvényesen dönt, tudomására adni; hogy Magyarország népei arra kérik, hogy a béke mellett döntsön, s hajlandó-e a ministerelnök ur alkotmányos hatalmát és befolyását oly irányban érvényesiteni, hogy a háború elkerültessék és a béke, a melyre az országnak égető szüksége van, biztosittassék ? Végül, hajlandó-e a ministerelnök ur sürgősen gondoskodni arról, hogy a behivott családíentartó tartalékosok családjai, állami eszközök igénybevételével az anyagi Ínségtől és nyomorúságtól haladéktalanul megvédessenek, illetve megélhetésükről gondoskodás történjék ? Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. A ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk ! Haltjuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Azért szólalok fel, mert nem szeretném, hogy az a felszólalás, a mely t. képviselőtársam részéről itt elhangzott és a melyet ő ugy szándékozott feltüntetni, mintha az visszhangja lenne akár ezen ház, akár Magyarország közvéleményének, — itt megjegyzés nélkül hangozhassák el. (Élénk helyeslés. Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy azon a hangon, a melyet a t. képviselő ur használt, talán az általa emiitett asszonyi gyűléseken lehet beszélni, de külügyi kérdéseket ilyen hangon tárgyalni nem lehet. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) És azért bocsánatot kérek, ha röviden csak annak megjegyzésére szőritkozom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mi a békét illeti, mi mindent elkövettünk arra nézve, hogy a béke áldásai megóvassanak ; (Helyeslés.) harczi kedvvel semminemű akczióba nem mentünk, sőt azt merem mondani, hogy békés indulatainkat egész oly határig tanúsítottuk, (Igaz ! Ugy van !) a mely határon túl érdekeinknek és, nem méltóságunknak, de önérzetünknek sérelme nélkül (Igaz! Ugy van ! Taps.) nem mehettünk és nem mehetünk. Midőn azt állítom, hogy ezen békés intencziónak a végletekig menő tanúbizonyságát adtuk, s ma is ezáltal vagyunk még áthatva, egyben azt is állithatom, hogy csak épen ezen fontos érdekeknek és magának a békének a rovására cselekedtem volna, ha ebben az ügyben minduntalan nyilatkozatokba bocsátkoztam volna. (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés.) Felszólalok most azért, t. képviselőház, hogy akkor, ha komoly pillanatok következnének be, tiltakozzam azon hang ellen, a mely a kishitűség és meghunyászkodás látszatát kelti, (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés és taps.) a mely azt mutatná, mintha itt bárki is félne, rettegne a háborútól. (Élénk helyeslés és taps.) Mi mindent elkövettünk a béke megóvása érdekében, s ma is ez a törekvésünk ; de hogyha ebbeli becsületes törekvéseink eredményre nem vezetnének és ha kénytelenség utalna bennünket a harcz terére, akkor, engedelmet kérek, nem ez a hang fog itt dominálni, (Élénk helyeslés és taps.) akkor mindenkitől megköveteljük azt, — és a képviselő úrtól is megköveteljük (Élénk helyeslés.) — hogy ott, a hol a nemzet erejének a maga egész súlyával kell fellépnie, retrográd, ellenkező nyilatkozatokkal annak súlyát és hatását csökkenteni ,ne igyekezzék. (Igaz! Ugy van! Taps.) T. képviselőház ! Ezzel végeztem volna is a felszólaló képviselő ur interpellácziójával, (Helyeslés.) végeztem volna azért, mert ugy tudom, hogy a másik kérdésre nézve is, t. i. a tartalékosok családjainak ellátására nézve is van még egy interpelláczió bejegyezve, a melynek előterjesztése után fogok nyilatkozni arra nézve, hogy mit szándékozik tenni a kormány e tekintetben. Hanem felszólalok, Mezőn képviselő úrral végezve, azért, hogy a képviselőház előtt felemlitsem, hogy én külpolitikánk kardinális alapelveire nézve többszörösen nyilatkoztam már, (Igaz ! Ugy van !) nyilatkoztam itt e házban egyszer, Rakovszky Béla t. képviselőtársam interpelláczió] a alkalmával; (Igaz ! Ugy van !) nyilatkoztam a függetlenségi pártkörben is (Igaz ! Ugy van!) — mert nem fogadhatom el azt a tételt, hogy én csak a házban hozhassam nyilvánosságra a kormány álláspontját, (Igaz! Ugy van!) méltóztassék megnézni a külállamok példáját, azok is mellettem bizonyitanak, bizottságokban és más nyilvános alkalmakkor is tájékoztathatom a közvéleményt (Igaz ! Ugy van !) — és nyilatkoztam harmadszor és végül a főrendiházban. Nyilatkoztam azokra az alapvető tételekre nézve, a melyek a mi küljjolitikánknak az akut kérdésekben sarkalatos elveit képezik és a melyekhez ma is ragaszkodunk. (Helyeslés.) Az iránt is nyilatkoztam, hogy a mi a Bosznia és Herczegovina feletti szuverenitás jogát illeti, a török birodalommal erre nézve megegyezésre jutottunk és igy ezt a kérdést materialiter tisztázottnak kell tekintenünk. (Helyeslés.) Nyilatkoztam arra nézve is, hogy Szerbiával épen e kérdésre nézve olyan differencziák merültek fel, a melyek tekintetében Szerbiának eddigi magatartását részünkről elfogadhatónak nem tartjuk (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) és hogy épen most folynak — ezt most jelentem ki: épen most folynak (Igaz ! Ugy van ! a középen.) a végső kísérletek arra nézve, hogy ezen magatartás tekintetében képesek leszünk-e ugy irányítani politikánkat, hogy az a béke keretében mozogjon. (Helyeslés.) Ilyen körülmények között én bővebb nyilatkozatokat tenni megengedhetetlennek tartom. (Helyeslés.) de kijelentem a t. képviselőház előtt, hogy a legközelebbi napokban alkalmat fogok magamnak venni arra, hogy a külpolitikai helyzet tekin27*