Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

198 U5. országos ülés 1909 márczius 2i-én, szerdán. helyeslésben a t. háznak azon elismerése és bizalma, a melylyel a lelkészkedő papság iránt viseltetik, (Ugy van !) Hogy a t. háznak ezen kedvező hangulata mellett is a kongrua-rendezésnek ügye ilyen sokáig húzódott, annak különféle okai voltak, a melyekre azonban ez alkalommal én kitérni nem akarok. Az egyik főoka kétségkivül az a legfőbb királyi elhatározás volt, a mely 1887-ben adatott ki és a mely a kongrua rendezése előtt bizonyos, a kongruával szorosan összefüggő, sőt ennek alapját képező kérdéseknek rendezését tartotta felette szükségesnek. Ezek a kérdések voltak : a kegyúri kérdés, a kegyúri viszonyból származó szolgáltatások kérdése, a párbér és egyéb szolgáltatások kérdése, a stóla és anyagi ügyek, különösen pedig a görög katholikus plébániák szabályozása. A kultuszminister urnak szerencsés gondolata volt az, hogy ezeket a kérdéseket ki kell kapcsolni és a mikor ezek ki vannak kapcsolva, azonnal hozzá kell látni a kongrua rendezéséhez, mert ha mindezeket a fontos kérdéseket azzal az alapossággal tárgyalták volna, a mely őket megilleti, akkor a kongrua rendezése előreláthatólag még tovább húzódott volna. (Igaz! Ugy van!) Ennélfogva ebből a szempontból én az igen t. kultuszminister urnak azt az eljárását, hogy legfelsőbb helyen egy másik elhatározást eszközölt ki, a melynek értelmében a kongrua rendezését ezen kérdések rendezése előtt kell tárgyalni és a mennyire lehet rendezni, egyrészt szerencsésnek tartom, (Igaz I Ugy van!) másrészt azonban minden tisztelet mellett, a melylyel a kultuszminister ur iránt viseltetem, meg kell jegyeznem, hogy talán épen ez a kikapcsolás ingatta meg egy kicsit azt az alapot, a melyen a kongrua kérdését szervezni és állandóan rendezni kell. Igaz tehát, hogy a mint ezen kérdések kikapcsolása egyrészt siettette a kongrua rendezését, másrészt egy ingatag alapot teremtett, a melyen most a kongrua-rendezés épülete emelkedik. Sok olyan tétel szerepel tehát az 1896. és következő esztendőkben készitett összeírásokban, a melyek csak papiroson vannak meg, de a gyakorlatban aligha léteznek. Különösen vonatkozik ez a párbérre, a mely mindig bizonytalan jövedelme volt a papságnak, a melyet okvetlenül kellett volna rendezni, és a mely idővel még ingatagabbá vált. Mert csak most, a legutóbbi napokban, a midőn érvénybe lépett a végrehajtásról szóló novella, a közigazgatási hatóságok olyan eljárást kezdenek követni, hogy a párbér végre nem hajtható, vagy hogy a párbér végrehajtása nem tartozik a közigazgatási hatóságok illetékessége alá, illetőleg, hogy ebben egyesegyediü a rendes biróság illetékes. Már most ezen nézeteknek akármelyikét veszszük elő, a lelkésznek a párbérszolgálat czimén járó jövedelmei még bizonytalanabbakká lesznek, és ha csakugyan a rendes bíróságnak kellene velük foglalkozni, akkor a lelkésznek azon csekély jövedelmét is, a melyet a párbérből huz, lészben felemésztenék a költségek. (Ugy vanl a közéfen.) A másik pedig az, hogy különösen az ujabb időben szertelenül űzött birtokfeldarabolás követe keztében igen sok helyen, a hol kegyúri terhekkel megterhelt birtokokat parczelláztak, elveszett a lelkésznek a kegyúri viszonyból folyó járandósága és jövedelme. Minthogy az ilyen birtokok szétdarabolásába a hatóságnak nem volt beavatkozása, ezek a birtokok némely helyen — tudok ilyen esetet is — több mint 500 kis tulajdonos birtokába mentek át. Ezek a szegény emberek megvásárolták a birtokot abban a hiszemben, hogy miután a kegyúri jogok a telekkönyvben feljegyezve nincsenek, azt a birtokot tehermentesen kapják, és most utólag kell meggyőződniök, hogy ez közjogi teher, a melyet nekik kell viselniök. Most már vagy el nem ismerik ennek a kötelezettségét, vagy ha el is ismerik, egyik a másikra tolja és ez a néhány forintból, mondjuk 100—200 koronából álló szolgáltatás ugy eloszlik a sok ember között, hogy azt végrehajtani úgyszólván lehetetlen, mert a végrehajtási költségek egyáltalában nem. állanak vele arányban és igy történik azután meg, hogy a papi szolgáltatás ép ugy elvész a sok adós és a sok kötelezett között, mint sok bába közt a gyermek. Annak daczára tehát, hogy e kérdések megoldása előtt talán nem lett volna szabad belemenni a kongrua-rendezésbe, mégis örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mert hiszen ez tetemes javulás a múlttal szemben, nagy.lépés a haladás felé, és itt kétségtelenül el kell ismerni a kultuszminister ur érdemét, a ki ugy, mint más téren, e tekintetben is sok rendezetlen kérdést találván tárczája körében, buzgóságával és erélyével nekilátott ezen kérdés megoldásának. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ez azonban nem zárja ki, hogy a kongrua idővel véglegesen rendeztessék. Hiszen tudjuk más államok eljárásából, pl. Németország és Ausztria eljárásából, hogy ott sem rendezték egyszerre a kongrua-kérdést, hanem fokozatosan haladtak, és mindig a szerint, a mint az állam pénzügyi helyzete megengedte, és a mint a kérdések megértek, szabályozták azokat, úgyhogy most ott e kérdések teljesen és rendesen szabályozva vannak. A törvényjavaslat indokolásában maga mondja a t. kultuszminister ur, hogy ez csak minimális jövedelemkiegészités, a mint igaz is, mert hiszen bizonyos, hogy 1600, illetőleg 1000 koronából egy egyetemet végzett, és sok mindenféle igénynyel biró ember csakis a legnagyobb nélkülözések és a legnagyobb takarékosság mellett képes megélni. Ez a kongrua-rendezés magának a latin kongrua szóval jelzett fogalomnak sem felel meg, mert hiszen a kongrua a teljes latin mondatból, »congrua sustentatio cleri« kihagyás folytán eredő rövidített kifejezés, a mely annyit jelent, hogy »megfelelő javadalmazása Ezt pedig senki sem fogja megfelelő javadalmazásnak tekinteni. Azt a nézetet látom megnyilvánulni és hallom is sokszor hangoztatni, mintha ez a javaslat csak a katholikus papság kongruáját rendezné, mintha ez nem volna semmiféle vonatkozásban a feleke'