Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

445. Országos ülés Í9Ö9 tnárczius 2í-én, szerdán. 191 ha valakinek személyes szolgálatait kell jutalmazni, arra, ha nem direkte, akkor indirekté a vallásalap szolgál. Ezt, ismétlem, fentartással mondom, mert betekintésünk nincsen; épen azért kérem a kultuszminister urat, szíveskedjék minket e részben felvilágosítani. Negyedszer vannak különösen erdőbixtokok, a melyekre az üzemterv áldásai következtében rá kell fizetni, nemhogy jövedelmeznének valamit. Ezekre tiszteletteljes észrevételem az, hogy jó volna őket eladni; akkor nyerne az eladó, de nyerne a privátembe is, mert az üzemterv nem kötné. Továbbá vannak nagyobb javadalmasok, a kik személyes segélyt kapnak a vaUásalapból, pedig erre nem szorulnak, mert azt el is ajándékozzák, sőt talán nem is kérték. Részemről nem tartom helyes beosztásnak, hogy valakinek személyes hiúsága miatt nekünk ne legyen meg a mindennapi kenyerünk, azt kellene honorálni vagy az állami pénztárból, vagy valami kitüntetéssel az ezüst érdemkereszttől a Lipótrendig. Erre vonatkozólag szerény véleményem az, hogy ily személyes segélyeket meg kellene vonni, s ebben a tekintetben is meg kellene adni suum cuique. Molnár János (közbeszól). Ariim Mihály: Hát hova tartozik ? Hol tegyem szóvá ezt a dolgot, hisz a kultuszminister ur a főintéző]'e mindezeknek a dolgoknak ! Rakovszky István : Sehol! Hódy Gyula: A vasúti beruházásoknál! Artim Mihály: Az Amerikába kimenő lelkészek részére a vallásalapból nyújtott segélyről is kell néhány szót mondanom. Nagyon helyeslem ugy a nagyméltóságú püspöki karnak, mint a minister urnak a szegény népünkről való ezen gondoskodását, a mely Amerikába megy nem uj hazát, de pénzt keresni, és siet a pénzzel mielőbb hazajönni. De helytelenítem, hogy a segély személyhez van kötve. Annak a papnak, a ki ott működik Amerikában, általában véve nincs szüksége személyes pótlékra, mert annak a jövedelme felmegy itt-ott 4000 dollárra is ; a mi 20.000 korona. A segélyt helyhez kellene kötni, és pedig ahhoz a helyhez, a hol a muszka propaganda konkurrencziát csinál, s e miatt a katholikus pap nem tud megélni. így a mineapolisi telepen foglalkoztatnak valami 80.000 embert. E helynek a levegője megegyezik a felső Sárosmegyeivel; a munkás élete veszélyeztetve nincsen, mert a föld felszínén famunkákkal foglalatoskodnak, azért Sárosmegye háromnegyed része ott van, valláskülönbség nélkül. Már most ott székel a muszka püspök minden apparátusával, ott van a szemináriuma a legjobb erőkkel. A muszka püspök minden családot meglátogat, érdeklődik családi viszonyaik felől, kedveltté teszi magát; a ki nem tud munkához jutni, annak ellátásáról gondoskodik és papjai segélyével utána néz, hogy minél előbb kaphasson munkát. És hogy van nálunk katholikusoknál ? Van ott római katholikus templom, annak papja egy morva, a kinek nyelvét a nép nem érti; a görög-katholikusoknál alkalmazva van valami gácsországi barátka, a ki hazájában tojásszedéssel volt elfoglalva. Ezt az embert teszik meg papnak olyan nép között, a melynek értelmi nivója sokkal nagyobb, mint azé a papé. Tudom, az a szegény nép ezt a papot ott a templomban kineveti. Helyhez kell tehát kötni az államsegélyt és gondoskodni kell arról, hogy ilyen helyen prima pap legyen. Elnök (csenget): Kérem a kéj3 viselő urat, méltóztassék egy kissé közeledni a tárgyhoz. (Helyeslés.) Artim Mihály: Ennek kapcsán bátorkodom még kitérni az Amerikában dühöngő áldatlan viszonyokra. Ott nemcsak a mi szegény népünk, hanem a galicziai görög-katholikus nép is tömegesen a schismára tér, a schismának él. (Zaj.) Nem tudok senkiről semmit, azt a püspököt is csak dicsérni hallottam. Egy nagyon tudományos és korrekt pap minden tekintetben, de láttam őt bizonyos vonatkozásban másokkal. Ugy látszik, hogy még fiatal ember, még nem forrta ki magát. Hanem azt gondolom, hogy ő semminek sem az oka, hanem az a különbség, a mi megvan a mi népünk és a galicziai nép között. A felfogások és érzelmek egész világa választja el a két népet egymástól. A mi népünk egyenes jellemű, tiszta erkölcsű és hazafias érzelmű. A galicziai nép pedig épen ennek az ellenkezője, egymás között is nagy viszályban él, s nincs ember, a ki ezt a két népet egy kalap alá tudná hozni. Azt tudom én, mint határszéli plébános, a ki köztük élek. S a mennyiben a mi népünknek elég vagyona van és azt rítusának, magyar nemzeti érzelmeinek megóvása czéljából akarja a magyar püspökség megalapitására, s ellátására fordítani, méltányos, s igazságos dolog, hogy ebbeli törekvésében a magyar állam őt is elősegitse. S azért az én tiszteletteljes kérelmem az, hogy méltóztassék beleavatkozni ebbe a dologba, a mint lehet, bölcsesége szerint. Ezek után, t. ház, becses engedélyével áttérnék a görög katholikasok álláspontjára, röviden akarván szóvá tenni azt azért, mert itt senki sem tudja bajaikat, s senki sem törődik velük. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék egy kicsit hangosabban beszélni, mert a gyorsiróktól érkezett jelentés szerint egy szavát sem hallják. Artim Mihály: Magasabb skálában fogok majd beszélni. (Derültség.) Nyilt titok az, a mit a t. kultuszminister ur e törvényjavaslat indokolásában is részben érint, hogy t. i. a katholikus kongnia ezen hosszú vajúdásának egyik oka a latinszertartásu, a nagyobb egyházi javadalmasok azon ellenvetésé, hogy a görögkatholikus plébániák számát kell apasztani; másodsorban, hogy a görögkatholikus papok nem fogják eltartani, harmadszor, hogy minden püspök a maga egyházkerületében rendezze a kongruát. Az első pontra az a tiszteletteljes kijelentésem, hogy az eperjesi egyházmegyében is a parókiák száma 72-vel kisebb, mint az a XVIII. században volt, mikor az egri püspökség főhatósága alá tartozott. A parókiákat