Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-444
184 Hí. országos ülés 1909 márczíus 23-án, kedden. téged vallásos társadalom, és nem akarom a te működésedet elismerni, nincs szükségem a te befolyásodra nemcsak, de azt károsnak tartom állami instituczióimra, ennélfogva a valláserkölcs, — már ugy, a mint te katholikus egyház, vagy általában keresztény egyház gondolod a valláserkölcsöt — ennélfogva a valláserkölcs ellen foglalok állást, és megsemmisítem ezeket az intézményeket és alárendeltségbe, függő helyzetbe helyezlek az állam politikai hatalmával szemben. Ez a helyzet volna ma Francziaországban és nagyon természetes, hogy a lelkészek kongruális dotácziója e helyzetben is egészen másként alakul. Az előbbi két stádiumban őszintén, férfias elismeréssel megérthetjük egymást, vállvetve előbbre vihetjük az állampolgárok valláserkölcsi érdekeit, kulturális érdekeit különösen fejleszthetjük, de kibújik a szeg a zsákból a harmadik stádiumban és tudjuk, hogy ma már biztos adataink vannak arra nézve, hogy azon szerencsétlen állapotoknak szülőoka egy szervezett titkos hatalom, a mely szabadkőmivességnek neveztetik és a mely szabadkőmivesség követelményeinek megfelel azon politikai államforma, azon intézkedés, a mely ma szerencsétlenségre érvényre jutott Francziaországban. Ezen szabadkőmivességnek működése nemcsak egy államra, nemcsak egy országra terjeszkedik ki, de be akarja hálózni az egész emberiséget. Az egész emberiség, de különösen a keresztény és a katholikus czivilizáczió ellen tör, és a katholikus és általában a keresztény czivilizáczió alapjait akarja megingatni. Felolvastam erről a helyről részleteket, a melyekből kitűnik, hogy Magyarország szabadkőmives páholyai ebben a határozatukban Magyarorszgra nézve ezen és ezen dolgok behozatalát határozták el a katholikus egyház és általában a keresztény czivilizáczió szelleme ellen, pl. az állami iskolák kérdésében. Készben ennek köszönhetjük az úgynevezett egyházpolitikai törvényjavaslatok behozatalát, részben ennek köszönhetjük az állami iskoláknak szerencsétlen szellemben való forszirozását, sőt a jelenlegi kongrua-javaslatnak indokolása és politikai szelleme is ezen destruktiv iránynak felel meg. (Nagy zaj a középen.) Ne gondolják t. képviselőtársaim, hogy ezzel azt akartam mondani, mintha gr. Apponyi Albert szabadkőmives volna, vagy mintha ő a szabadkőmivesség czélzatait nyiltan és bevallottan akarná szolgálni. Ezt nem lehet mondani, de contra factum non est argumentum, mert az állami iskoláknak olyan szellemben való működése, mint a mily szellemben én azt saját szemeim előtt látom az országban . . . (Zaj.) Egy hatig (a haloldalon) : Rosszul lát! Lukács László : . . . nem lehet más, mint csak a szabadkőmives szellemnek kifolyása. Ráteszik azonban a nemzeti mázot, a nemzeti állameszme, az egységes magyar nemzeti állam firmáját, hogy ez által a keserű cseppet lenyelethessék. De minduntalan kibújik a szeg a zsákból, mert meglátszik a szabadkőművesség működésének hatása. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Lukács László : És láttuk ennek a befejezését, mert a francziaországi politikának kifejezése Rómában szólalt meg Ernest Náthán kinevezésében. Ennek pendantja Magyarország fővárosában tűnt volna fel. De ennek még nem érkezett el az ideje. Magyarország fővárosában azonban erre még nem érkezett el az idő, s igy még sok lenyelni való van. Általában a keresztény egyházat még igen sok megaláztatás várja. A nemzetiségi kérdésnek olyan forszirozása, a mint látjuk ebben a képviselőházban, csak arra szolgál, hogy a destruktiv politika irányában előrehaladva, előkészítsék diadalát annak a szellemnek, a melyet távol szeretnék tartani a keresztény czivilizácziótól. (Nagy zaj.) Ezen kongrua-javaslatban épen ezen destruktiv, ezen békétlenségi irány szolgálatát és előmozditását azon iránynak látom, a melyet én távol szeretnék tartani hazánktóL Barta Ödön : A 4. §. fáj nagyon ! Lukács László : Wekerle Sándor ministerelnök ur egy pénzügyi vagy közgazdasági bizottsági ülésen a következő nyilatkozatot tette : »Azt kell elősegiteni, a mi természetes; a mi természetellenes, az ugy is magától ledől. Nem kell tehát az időt mesterséges irányzatok létrehozására és fejlesztésére forditani, hanem a természetes fejlődés irányát kell istápolni és elősegiteni. Ez bizton meghozza a várt eredményeket«. Arany igazság ez, t. képviselőház, és én szerettem volna, ha ezt pénzzé váltotta volna be az igen t. kultuszminister ur, mert az ő javaslatának tárgyalásáról van itt szó. De épen azt látom, hogy bármiként követeljük ezt, megvalósítva még sincs. Ez azonban nem ment fel bennünket azon kötelezettség alól, hogy ezen szempontok megvalósítását ajánljam az igen t. kultuszminister ur figyelmébe épen a kongruaj avaslatnál is, midőn a különböző nemzetiségi lelkészek, általában a kathoükus, a keresztény egyházak lelkészeinek közreműködésére appellál. Ez helyes és szép dolog, csakhogy, midőn ezen közreműködésre appellál, tisztában kell lennünk azon irányzattal is, melyre ezen közreműködést igénybe akarja venni. Ezen irányzatok részben tételes törvényeinkbe vannak letéve, részben törvényerővel bíró, illetékes egyházi főhatalom által meghatározott, konstitucziókban; tehát az államhatalomnak nem lehet ezen szellemtől eltérő irányt rátukmálni azon irányzatra, a mely erkölcspolitikai, állampolitikai szempontból ezen tételes törvényekben már benfoglaltatik. Ezzel parallel felállíthatnak állami szempontokat, de nem olyan irányzatban, melyet én később bátor leszek részletesen előadni ezen javaslat indokolásával kapcsolatban. Itt egy nagy eszménél meg kell állnunk a kereszttel. Ha nem a kereszttel a kezünkben állunk meg, akkor nem tudom, hol fogunk megáUani. Ma is, tegnap is, tegnapelőtt is és úgyszólván minden alkalommal, minister, képviselő,