Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

hXk. országos ülés Í9üÖ márczíus 23-án, keddeh. 175 oly nagy súlyt helyez, mert bécsiek, az osztrákok idehozzák a pénzüket. Évenként 50—55 ezer ember jön Pozsony városába hajón, odafelé pedig alig számbajöhető, ugy hogy semmiféle okunk sincs arra, hogy a kérdésben Kmety Károly képviselő ur álláspontjára helyezkedjünk. (Ugy van!) Most lássuk röviden a forgalmi szempontokat. (Halljuk! Halljuk!) Féltik Pozsony forgalmát e kis vasúttól, a mely egy vágányán maximális 60 kilométernyi sebességű, holott ezzel szemben a fővonal kettős vágányu, naponként öt gyors és öt személyvonattal. (Zaj.) Az engedélyezési okiratban foglalt óránként 60 kilométeres maximális sebesség mellett a villamos vasút 2 óra és 30 perez alatt teszi meg az utat, mig a mi gyorsvonataink azon mérsékelt gyorsaság mellett, a melyet kénytelenek voltunk redukálni egynegyed órával azért, mert a bécsmarcheggi vonalon a mi gyorsaságunk nem érhető el, egy óra és 8 perez alatt a személyvonatok pedig két óra 20 perez alatt teszik meg az utat; vagyis több, mint kétszerese a gyorsvonatok menetidejének az a menetidő, a melyet a villamos vasút maximális sebesség mellett elér, nem is szólva aTról, hogy a vülamos vasút csak ritkábban fogja igénybevehetni maximális sebességét. T. képviselőház! A felhozott statisztikai adatokkal azt hiszem, sikerült az aggódókat legalább nagy mértékben meggyőznöm arról, hogy itt semmiféle nemzeti, gazdasági vagy helyi érdek veszélyeztetve nincs. Engedje meg azonban a t. ház, hogy itt felemlítsek egy szempontot, a mely ma sokkal fontosabb az összes felhozott argumentumoknál, (Halljuk ! Halljuk !) s ez a tarifa kérdése. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Szterényi József államtitkár: T. ház! Volt alkalmam az államvasuti beruházásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a t. ház figyelmét egy mozgalomra felhivni, a mely óriási veszedelmet képez Magyarország közgazdasági jövőjére nézve, s ez az osztrák vasutak államosítása. (Ugy van!) Ma abban a helyzetben vagyok, hogy egy rövid idézetet mutathatok be a t. háznak ama törvényjavaslatok bizottsági előadójának jelentéséből, a melyekkel az osztrák vasút államositási akczió az osztrák képviselőház elé terjesztetett, s a mely javaslatok indokolásának ezen részlete nagyon komoly intő jel lehet nekünk arra, hogy ne zárkózzunk el uj vasúti csatlakozások létesítésétől, (Helyeslés.) hanem ellenkezőleg mozdítsuk azt elő minden rendelkezésre álló eszközzel. (Helyeslés.) Mert egy olyan mozgalommal állunk szemben, a mely minket nyugati kivitelünktől teljes mértékben el akar zárni és a mely Magyarország gazdasági kivitelét el akarja fojtani. (Halljuk !) Méltóztassék tehát megengedni, hogy az idézendő pár sort nagyon komoly figyelmükbe ajánljam. Azt mondja Wittek, az osztrák Reichsrath előadója, a volt vasúti minister (olvassa) : »Nem •igényel bővebb fejtegetést, ha meg akarják állapítani, hogy mily nagymérvű erőbefolyást és akezióképességet jelent az észak felé vezető csatlakozó vonalak egyesítése az osztrák államvasuti igazgatás kezében önmaga számára és az általa vezetett közlekedésügyi politika szempontjából a külfölddel szemben. Hasonlók a viszonyok Magyarországgal szemben is. (Halljuk!) Ama csatlakozó vonalak birtokában, a melyek Brucknál, Marcheggnél, Kalixtnál és Klarapassnál a magyar királyi államvasuthoz csatlakoznak, az osztrák államvasuta abban a helyzetben lesznek, hogy az emiitett csatlakozópontokon át vezetendő tranzitó-forgalom irányitására, lebonyolítására, valamint annak tarifális kezelésére közvetlen befolyást gyakoroljanak és a hazai érdekek védelmét a kiegyezésben nyitva tartott, kiterjedtebb mértékben erős helyzetének teljes nyomatékával támogathassa. Ebben a vonatkozásban az osztrák csatlakozó vonalak államosítása tényleg védelmi eszközt jelent a magyar közlekedésügyi politika ismételten jelentkezett azon törekvésével szemben, hogy ezen vonalak tarifapolitikájára döntő befolyást nyerjen. Ugyanekkor a többször emiitett csatlakozó vonalaknak az osztrák vasutakkal való egybekapcsolása okos előrelátását jelent arra nézve, hogy a birodalom ausztriai felének«— ez az ő kifejezése és terminológiája — »helyzete az annak idején megindulandó tárgyalások számára erősíttessék, a melyek a jelenlegi kiegyezési megállapodások lejártával 1917. év végén a birodalom két része gazdasági viszonyainak további alakulása tekintetében folytatandók lesznek«. A mikor azzal a tendencziával állunk szemben, hogy tranzitó forgalmunkat tarifális és csatlakozási eszközökkel akarják megnehezíteni, (Mozgás a baloldalon.) akkor nem lehet Kmety Károly t. képviselő urnak gr. Batthyány Tivadar t. barátom által alaposan megezáfolt azt a tételét elfogadni, sőt hangoztatni sem, hogy Magyarország mezőgazdasági kivitelét egy két és fél milliónyi lakossal biró városnak közvetlen vásárcsarnokába megakadályozzuk. (Élénk helyeslés és taps a középen és a baloldalon.) Ez Magyarország mezőgazdasági fejlődését gátolná. (Élénk helyeslés és taps. Zaj.) Elnök (csengd) : Csendet kérek ! (Zaj). Kmety Károly (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem Kmety Károly képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Ezt tiltják a házszabályok. Szterényi József államtitkár: Én nem térek ki az argumentum elől és a képviselő ur ezen kérdésére is felelek. Igenis államosithatják majd ezt is, a másikat azonban már ma államositják és ma zárnak el minket. Azt az időt tehát gazdasági fejlődésünknek, kivitelünknek növelésére használjuk fel, a mely igy még rendelkezésünkre áll. (Élénk helyeslés.) S ha a t. képviselő ur a jövőnek sötét képét festi meg, akkor honorálja legalább a jelen szükségleteit is. (Helyeslés.) Nem kivánom a t. ház türelmét tovább igénybe venni, csak arra az egyre kérném a t. házat, hogy méltóztassék gazdasági kérdéseket