Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

172 Hí. országos ülés WÖ9 márczius 23-án, kedden. és gazdasági emporiumát, Pozsony városát Bécs külvárosává fogja tenni. Méltóztassék nekem megengedni, hogy épen ugy, a mint a felszólaló nrak nem foglalkoztak a vasút forgalmi jelentőségével, — kabar természetes volna, hogy ezzel is foglalkozzunk, — én is inkább mellőzöm ezt a szempontot és behatóbban foglalkozzam azokkal az érvekkel, a melyek oly súlyos aggodalmaknak adtak kifejezést, s a melyekre nézve készséggel elismerem azt, hogy a legtisztább hazafias inteneziók sugalták őket és nem Pozsony város elleni animózitás, a mire talán semmi okuk sincs, mert Pozsony város közönsége és hatósága minden időben tudta, mivel tartozik az országnak, a hazának. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, — a ki Pozsony város közönségét ismeri, az tudja, — hogy ha Pozsony város közönsége a legcsekélyebb aggodalmat táplálná országos, állami vagy nemzeti szempontból, a maga helyi érdekeit alá tudná és alá fogná rendelni annak. (Ugy van! a középen.) Azért, hogy Pozsony város lakosságának egy része német anyanyelvű, nincs jogunk erről a lakosságról feltételezni azt, hogy kevésbbé volnának hazafiak, mint mi, a kik magyar anyanyelvűek vagyunk. Kmety Károly-: Nem tételezte fel senki! Szterényi József államtitkár: Kmety képviselő ur ne vegyen magára olyant, a mi őt nem illeti. De ha méltóztatott — a mint tényleg méltóztatott — éber figyelemmel kisérni a pozsony— bécsi villamos vasút ügyét, akkor a sajtó egyes orgánumaiban nap-nap után láthatta azt a vádat, a mely Pozsony város közönsége ellen emeltetett, a mely váddal szemben állást foglalni a törvényhozásnak kötelessége. (Helyeslés.) T. ház ! Én nem fogok polemikus beszédet mondani, még csak arra az inzultusra sem fogok reflektálni, a melylyel Bozóky Árpád t. képviselő Ur kegyes volt engem megtisztelni. Nem fogok reflektálni a vitában felhozott különböző argumentumokra egyrészt azért, mert nem tételezhetem fel, hogy az ellenzéki oldalról felszólaltakat meggyőzhetném, hisz nekik, bármily kérdésben foglaljon a kormány állást, természetszerűleg ellenkező a véleményük, Kmety t. barátomat pedig tegnapi beszéde után meggyőzni szinte lehetetlenségnek tartom. Kmety Károly: Miért nem engedte a kormány azelőtt ? Szterényi József államtitkár: Majd megfelelek a képviselő urnak erre is. Legyen egészen nyugodt, nem térek ki a provokáozió elől. (Halljuk ! Halljuk !) Mindazonáltal, bár a polémiától tartózkodni kivánok és nem kivánom egy pillanattal sem hosszabbítani a tárgyalást, annyival inkább, mert nagyon fontos, s a ház döntését régen váró törvényjavaslat tárgyalása van kitűzve a napirendre, két körülményre mégis reflektálnom kell, a melyek a vitában felhangzottak. Az egyiket minden ellenkező szónok felemiitette, sőt Kmety t. barátom különös nyomatékkal, a mennyiben arra hivatkozott, hogy szeretne felvilágosítást kapni tőlem az iránt, hogy miért nem hozom a ház elé egyes részeit azon nagyjelentőségű, alapos tanulmányoknak, a melyek a kereskedelemügyi ministeriumban erre a kérdésre nézve folytattattak, s a mely tanulmányok e javaslat ellen foglaltak állást. És itt feltálalódott egy mese, (Halljuk! Halljuk!) a mely mesét a valóságok világából jó lesz eltávolítani : hogy t. i. az előző kormányok ezt a vasutat egyenesen megtagadták, és ime, a mit a szabadelvű kormányok nem tettek meg, — ez a hangzatosság a hatás kedvéért lett inszczenálva — azt a nemzeti kormány most előhozza. T. ház ! Az egész anyag legrészletesebb ismerete alapján állitom és kérem arra, méltóztassék tudomásul venni, — Kmety képviselő úr különösen, — hogy ez az egész nem egyéb egyszerű mesénél. Kmety Károly: Láng visszautasította ! Az is mese ? Saját magától a volt ministertől hallottam ! Szterényi József államtitkár :Mélyen t. képviselő ur, méltóztassék tudomásul venni, hogy én még sohasem állítottam olyat, a mit bebizonyítani nem tudtam és ha a képviselő ur hivatkozik a volt ministerre, Láng Lajosra, hogy saját magától hallotta, hogy a vasutat visszautasította ; én nem az illető volt minister ur szavaira reflektálok, hanem a képviselő úréira, s kijelentem, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A hivatalos akták közt egy betű nyomát nem találja a t. ház annak, hogy valamelyik minister ezt a vasutat elutasította volna. (Helyeslés.) Az iratok tanúságot tesznek arról, hogy ez a vasút részletesen és behatóan tárgyaltatott a ministeriumban, minden oldalról meg lett vitatva, de annak nyoma, hogy valamely minister azt valaha elutasította volna, nincs. Kmety Károly : írásos nyoma nincs ! Szterényi József államtitkár: Ha már most azt méltóztatik mondán', hogy Írásos nyoma nincs, bocsánatot kérek, maga aíatt vágja a képviselő ur a fát. Ha egy minister, a ki ha valamely álláspontot akart elfoglalni a mint joga is, kötelessége is állást foglalni — ezt megtehette volna és elutasíthatta volna e javaslatot, de még sem tette, arra nem lehet hivatkozni: ezt bizonyítja azt, hogy Kmety t. képviselő urnak ebben a tekintetben nincs igaza. Ezzel a mesével tehát végeztem. Ez a vasút engedélyeztetett 1903-ban és a mai stádium ugyanaz, a mi akkor volt, egy szóval se több, se kevesebb. (Helyeslés.) Kmety t. képviselő ur arra fektet igen nagy súlyt, — és ezzel végzek is beszédem polemikus részével, — hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister ur, a kinek megbízásából és nevében szólalok ma is fel, minthogy őt — sajnos — betegsége ismét akadályozza a ház tanácskozásaiban való résztvételben, visszavonta ezt a javaslatot és nem terjesztette elő újra, sőt a t. képviselő ur ellentétet kivánt köztem és ministerem közt támasztani... Kmety Károly: Isten őrizzen!