Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-444
HL országos ülés 1909 márczius 23-án, kedden. 173 Szterényi József államtitkár: ... azzal, mikor tegnap arra utalt, hogy vájjon miért nem hevültem annyira ezért a vasutért akkor, mikor az a Kossuth Ferencz javaslata volt, mint a hogy most hevülök. A kereskedelmi kormányzat kezdettől fogva egyenlő álláspontot foglalt el ezen javaslattal szemben. Nem látott a javaslatban semmi olyant, a mi állam- vagy nemzetellenes, vagy Pozsony város érdekei ellen volna, és ennélfogva a minister ur ezt a javaslatot a törvényhozás elé terjesztette. Mikor aztán a házszabályvita folyamán a kormány az összes javaslatokat visszavonta és később ujabb javaslatait előterjesztette, a kereskedelmi minister ur, — minthogy egyúttal pártvezér és pártjában bizonyos animozitás mutatkozott ezen javaslattal szemben és minthogy kizárólag helyi jelentőséget tulajdonított annak, és Pozsony város I. kerületének képviselője különben is bejelentette, hogy ő ezt a javaslatot föltétlenül magáévá teszi — átengedte ezt a kezdeményezést Sziklai Ottó képviselő urnak, fentartva azonban a maga álláspontját változatlanul, hogy ezt a javaslatot elfogadásra fogja a törvényhozásnak ajánlani. így áll ez a kérdés. Méltóztatik látni, t. képviselőtársamnak, hogy ebben sincsen igaza. Már most méltóztassék nekem megengedni, hogy két részére a vitának reflektáljak behatóbban, nem vitatkozási modorban, hanem tisztán a statisztikai adatok, a számok kérlelhetetlen bizonyitó erejével. Beigazolni kivánom azt, hogy Pozsony városa az utolsó húsz év alatt a magyarosodás tekintetében az országban szinte példátlanul áll, (Helyeslés.) beigazolni kivánom Pozsony városának anyagi, ipari fejlődését. Méltóztatik majd ebből levonni azt az Ítéletet, a melyet gróf Batthyány Tivadar az imént olyan helyesen és szépen előre levezetett. Az első szempont, a mely itt a törvényjavaslat ellen a harczba vitetett, hogy Pozsony városát ez a villamos vasút teljesen elnémetesiti. 1880-tól 1900-ig, tehát húsz év alatt hogy alakult Pozsony város magyarsága ? Mig 1880-ban csak 15'7%-ot tett ki a magyarság, addig 1900-ban már 30'5%-ot. Ugyanekkor a németség 65'6%-ról leszállott 52-2 és a tót és egyéb lakosság 18'7-ről 17'7%-ra. Mig tehát a magyarság növekedőben van állandóan, addig a többi lakosság állandóan fogy. És ha azt méltóztatik keresni, hogy maga a magyarság miképen szaporodott önmagában ezen húsz év alatt, méltóztatnak látni, hogy 148'7%-kal szaporodott. Kmety Károly: Ez nem a vasút mellett bizzonyit! Szterényi József államtitkár: Leszek bátor reflektálni erre is, legyen nyugodt a képviselő ur. A tótság, a mely a gyáripar fejlődése folytán szaporodott, mert az a munkásosztály, gyarapodott 19-1%-kal, a németség pedig csupán 1.9 %-kal. És ha Pozsony lakosságának abszolút szaporodását méltóztatik ugyanezen vonatkozásokban venni, akkor húsz év alatt Pozsony város polgári népessége szaporodott 13.531 lélekkel és ebből ,11.207 magyar, vagyis Pozsony városának abszolút szaporodásából 82.8% a magyarság javára esik. Ezzel szemben a tótságé 12.7, a németségé pedig' csupán 4.5%. Ha ilyen gyarapodást mutat egy város magyarosodása akkor, a mikor a közlekedés, a mint gr. Batthyány Tivadar helyesen mutatott reá, évrő-évre rohamosan fejlődik, a mikor húsz év előtt 2—3 vonat állott rendelkezésre és most 10, akkor egy város magyarosodása fejlődésének megtámadása volna az a feltételezés, hogy ilyen fejlődési proczesszust egy alárendelt jelentőségű helyi érdekű villamos vasút meg tud akadályozni, vagy meg fog akadályozni, (Ugy van ! Vgy van ! a jobb- és a baloldalon.) Nem időzöm tovább ennél a tételnél, hanem áttérek a közgazdasági szempontokra. (Halljuk! Halljuk!) Kmety Károly t. képviselőtársam itt a helyi ipar szempontjáról beszélt, a melyre Batthyány Tivadar t. barátom az imént nagyon helyesen reflektált is és itt olyan szempontokat méltóztatott felhozni, a melyekkel, — méltóztassék megbocsátani a kifejezésért, — igazán nem volna szabad ide, az ország törvényhozása elé jönni. Kmety Károly,: Ez a legjobb ellenargumentum szokott lenni, ha nincs igazuk ! Szterényi József államtitkár: Én nem frázisokkal beszélek, én számokkal bizonyitok, a melyekből méltóztatik látni, hogy saját argumentumai összeomlanak, mint a kártyavár, mert a számok bizonyitó erejével szemben a feltevések nem fognak bizonyitó erővel birni. Én nem hivatkozom auktorokra, sem jobbra, sem balra, csak bemutatom ezen adatokat, méltóztassék azokból Kmety képviselő urnak is következtetni. (Halljuk ! Halljuk !) Első sorban az 1890—1900 közti statisztikáról beszélek, mert hiszen az azelőtti statisztikai felvételek az iparos népességet igy nem mutatták ki, tehát összehasonlításra nem alkalmasak. Pozsony város összes kereső lakosságából 1890-ben 44.6% esett az iparra, 10 év múlva, 1901-ben 50.2%. Maga az ipari kereső osztály gyarapodása 24 1 /2%- Ilyet alig mutat fel Magyarországnak más városa. És ha itt az egyes iparágakat is méltóztatnak szemügyre venni, ugy méltóztatnak látni, — csak a legfontosabbakat ernlitve — hogy például a textilipar közel 47%, a gépipar 150% fejlődést mutat. Ha pedig csak a vállalatok számát veszi a képviselő ur az ipar szempontjából, akkor látja, hogy a vállalatok száma — ide értve az egész ipart, a kis- és nagyipart együttvéve, — 7.6% gyarapodást mutat, mig a munkások és a segédszemélyzet száma 16.3% gyarapodást mutat. A mikor Bécs, e nagy világváros és az osztrák ipar tőszomszédságában egy város ilyen fejlődést ér el, ez nem jogosítja fel a t. képviselő urat arra a feltevésre, hogy egy alárendelt kisjelentőségű helyi érdekű vasút ezt a fejlődést meg fogná akasztani és a helyi ipar érdekeit el fogja nyomni, (Ugy vqn! a jobb- és a baloldalon.)