Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

166 Hí. országos ülés 1909 márczius 23-án, kedden. és aláírjuk ; de kérdem, mi köze ennek a villamos vasúthoz ? Talán a villamos vasút, mely eddig nem volt, eredményezte azt, hogy Pozsony ma­gyarrá lett ? Annak erre abszolúte semmi be­folyása nem lehetett, azt nem lehet érdemül a villamos vasútra nézve felhozni. Ha össze lehet ezt a kérdést kötni a magyarság kérdésével, talán inkább ellenkezőleg ugy lehetne a tételt fel­állítani, hogy ha az a villamos vasút meg lett volna és csakugyan olcsó, gyors és jóformán óránkénti közlekedés lett volna Pozsony és Bécs között, akkor is magyarrá lett volna ugyan, de talán nem olyan mértékben, mint eddig. A javaslattal szemben ezek az én érdemi indokaim. Bővebben nem foglalkozom vele, (Helyeslés balfélől.) de viszont az volna a helyes, ha a kor­mány nem foglalkoznék ezzel a dologgal ma. A mai viszonyokat, a mikor olyan aktuális kér­dések vannak napirenden, nem volna szabad a kormánynak kihasználni arra, hogy ilyen csekély érdeklődés mellett letárgyaljanak olyan javas­latokat, a melyek a mai napon szőnyegen forgó aktuális kérdésekkel semmi összefüggésben nin­csenek. Valósággal átcsusztat a kormány most olyan javaslatokat, a melyeknek átcsusztatása nem sikerülne olyankor, a mikor az érdeklődés az üyen kisebb jelentőségű javaslatok iránt is megnyilvánul, de most kihasználja a kormány az általános izgalmakat, a melyeket előidézett a bankkérdés, a háború kérdése és ezeket az izgalmakat felhasználva, most egyre-másra olyan javaslatokat, a melyek máskor nem lettek volna letárgyalhatok, — mint épen specziálisan ez a pozsony—bécsi villamos vasút •— egészen könnyen letárgyaltat és megszavaztat. Emlékezetébe hozom a háznak, hogy ez a javaslat már szerepelt itt ugy, mint a kormány javaslata, de miután akkor a képviselőház nagy többsége, különösen pedig a függetlenségi párt ellene nyilatkozott ennek a javaslatnak, a keres­kedelemügyi minister jónak látta levenni a javas­latot a napirendről azért, hogy ne bukjék ezzel a kérdéssel és most nem is ugy szerepel ez a j avas­lat, mint a kormány javaslata, hanem ugy, mint Sziklai Ottó képviselőtársam javaslata. Ennek igazi oka az, hogy mikor ezt a javaslatot beterjesztet­ték, még mindig félő volt, hogy esetleg megbukik ez a javaslat, tehát okosan ugy akarták ezt a javaslatot elintézni, hogy ha a javaslat megbukik, ne a kormány bukjék vele, hanem Sziklai Ottó képviselőtársam. (Derültség.) Arra nézve, hogy ennek a javaslatnak tárgya­lását időszerűnek nem tartom, magam és balpárti elvtársaim nevében egy határozati javaslatot ter­jesztek elő és azt mindenekelőtt felolvasom, azután pedig megindokolom. Halasztó indítványom a következő (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy most olyan kérdések várnak sürgős elintézésre, melyek a nemzet nagy érdekeit érintik, ilyenek az önálló magyar nemzeti bank kérdése, a Balkán-államokkal való kereskedelmi szerződések, az annexió kérdése és az ennek foly­tán támadt külügyi bonyodalmak, a háború; tekintettel arra, hogy épen ezen fontos és aktuális kérdésekben kell, hogy a ház mint a nemzet kép­viselőtestülete a nemzeti akaratot érvényesítse ; tekintettel arra, hogy az alkotmányosság alap­elveivel ellenkezik, hogy ilyen fontos kérdésekben a végrehajtó hatalom rólunk, nélkülünk rendel­kezzék és a nemzetet végleg bevégzett tények elé állítsa : a ház a pozsony—országhatárszéli villa­mos vasút engedélyezése tárgyában beadott javas­latot a napirendről leveszi és kimondja, hogy ennek és minden más ügynek félretételével az előbb emii­tett aktuális kérdésekkel kíván foglalkozni és azok elintézésébe döntőleg befolyni. Elvárja a ház ennélfogva a kormánytól, hogy az aktuális kérdések parlamenti tárgyalására vonatkozó előterjesztéseit a lehető legrövidebb idő alatt megteszi és ezekben a kérdésekben programmját a házban részletesen kifejti. Utasítja a ház végre a kormányt, hogy a bankügyet, a szerb kereskedelmi szerződéseket, a Szerbiával való háborús veszedelmet, a külpoli­tikai bonyodalmakat tárgyazó interpellácziókra legkésőbb három nap alatt a házban válaszolj on«. T. képviselőház ! E határozati javaslatomnak indokolása körülbelül benne van magában a hatá­rozati javaslatban is. De tudja mindenki, hogy milyen aktuális kérdések várnak sürgős meg­oldásra. Ott van a bank, a mely miatt nincsen nyugodt parlamenti tárgyalás ; ott van az annexió kérdése és az annak nyomán támadt külügyi bonyodalom. Rólunk beszélnek most az egész világon minden parlamentben, még a szkupstiná­ban és a dumában is. Tegnapelőtt mondott ezekről a kérdésekről beszédet Bienerth osztrák minister­elnök is és ebben a házban nincs alkalom arra, hogy legalább a kormánynak a véleményét meg­tudjuk ; semmiféle irányítás, semmiféle felvilágo­sítás nincs e tekintetben, hanem ezen fontos kér­dések helyett ily — mondhatnám — alárendelt jelentőségű javaslatokkal kell foglalkoznunk. Ez ellenkezik a parlamentarizmussal, ez ellenkezik a ministereknek politikai és jogi felelősségével. Ugy látom, el akarja a kormány terelni figyelmünket ezekről a fontos kérdésekről, az által, hogy a lom­tárból kihúzza a Eejérváry-kormány vád alá helyezését, a pozsony—bécsi villamos vasutat, a zárszámadási bizottság jelentését. Mindezek, ugy látszik, csak azért történnek, hogy a kormány a válságot elodázza. Már pedig mi, alkotmányos jogunknál fogva, a jelen időben épen ezeknek a fontos aktuális kérdéseknek az eldöntésébe akarunk, belefolyni és elvárjuk a kormánytól, hogy végre ezen fontos ügyekben előterjesztett interpellácziókra választ ad és egyéb tekintetben is tesz előterjesztést a kép­viselőháznak az iránt, hogy a jelen aktuális viszo­nyokra vonatkozó körülmények között mi a pro­grammja. Hiszen ott sem vagyunk, a hol a szerb szkupstina, ott sem vagyunk, a hol az orosz duma ; ezek foglalkoznak ezen kérdésekkel; csak a magyar parlamentben, a melynek pedig a legtöbb jussa,

Next

/
Thumbnails
Contents