Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-443

152 U3. országos ülés 1909 Kmety Károly : . .. akkor minden magyar képviselőnek kötelessége mindent elkövetni, a mi erejétől telik, hogy Pozsonyt ennek bekövetkezésétől megmentse. Mathematikai bizonyossággal be fog következni ezen összeköttetés segélyével az a jelenség is, a melyet bekövetkezni látunk mindenütt, a hol egy világváros közeli helyiségekkel közúti összeköttetés utján kapcsoltatik össze. Bekövetkezik az, hogy az odakapcsolt városok elsorvadnak . . . Nagy Ferencz: Például Újpest! Kmety Károly: . . . hogy nem képesek önálló ipart és kereskedelmet még közvetítő kereskedelmet sem kifejteni; hogy azok a helységek elvesztik társadalmi önállóságukat, individualitásukat, mert az a világváros mint egy nagy vámpir kiszívja ezeknek a vele összekapcsolt helységeknek életerejét és saját vérkeringésének alkatrészeivé teszi ezeknek az eddig külön vérkeringéssel bíró városoknak a vérét. Hát, t. képviselőház, ugyebár ez a módja a nagy város készítésének ? A szomszédos hefységeket közuti vasutakkal, folytonos áramú közlekedéssel összekapcsolni és a nagyvárosba beolvasztani : ez az uj és pedig nagyon hatásos, eredményes módja a világvárosok fejlesztésének. Hiszen Bécs nem a maga természetes fejlődése következtében lett Nagy-Becsesé, hanem összedrótozták ezen közuti vasúti összeköttetésekkel és most megy végbe az a fiziológiai proczessus, hogy azok a Bécscsel vassínekkel sűrűn összekapcsolt külön helységek lassanként áthasonulnak egy nagy Becsesé,, egy egységes, gazdaságilag, kulturailag, erkölcsi és politikai szellemben egységes vérkeringésű nagy Becsesé. T. képviselőház ! Budapesttel is igy vagyunk. A főváros irányadó körei is mindent elkövetnek ebben az irányban, de sajnos, a közlekedési vállalatok nem állanak eléggé rendelkezésükre. A közlekedési vállalatok nem akarják eléggé honorálni Budapestnek azt a törekvését, hogy nem viczinális, de közuti természet összeköttetésekkel segitsenek előmozdítani Nagy-Budapestet. A főváros irányadó körei, —• ugy vagyok értesülve — igenis egy nagy közuti vasuttervezetet dolgoztak ki a szomszédos községek idecsatolására, a mely utón meg akarják teremteni a Nagy-Budapestet. Csak azért tértem ki erre, hogy rámutassak, hogy az ilyen szomszédos községeket oda csatoló vasutak által csinálnak nagy világvárosokat; (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és hogy a szomszédos helységekre a jó, olcsó összeköttetés által fenforog az a veszedelem, hogy felszivatnak a világváros által. Hát ez nem volna baj akkor, ha a belföldi világvárosnak válnék hasznára, mert utóvégre, a mit a magyar közgazdaság a réven veszítene, megnyerné a vámon. Ha Budapest növekedik, a szomszédos községek bizonyos mértékben megakasztatnak önálló fejlődésükben, esetleg elsorvadnak, de ez javára válik az egésznek azáltal, hogy Budapest nagyobbodott és márczius 25-én, hétfőn. igy közvetve javára válik az országnak. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Kmety Károly: örvendek, hogy közbeszóló t. barátaim egyike-másika kijelenti, hogy ezekről vitatkozni nem lehet. Nagy Ferencz: Hát Újpest, Erzsébetfalva, Promontor sorvad ? Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben lenni ! Kmety Károly: Ezek mind Budapest nagyságát növelik. Megengedem, hogy Újpest örül, mert Budapest alkatrészévé válik, és hogy örül ugyanezen okból Rákos-Palota, Soroksár, Promontor is. Miért ne ? Hiszen egy magasabb rendű lénynek válnak szerves alkatrészeivé. De hát hogy állunk Pozsony-Bécscsel ? Vájjon ha beáll az az állapot, mert ez a vasúti összeköttetés mindenesetre hatni fog ilyen irányban, a világváros előnyére, ha beállanak azok az hatások, a miket épen érinteni bátor voltam, a mennyiben a pozsony-bécsi villamos vasút rendkívül olcsó, gyors és kényelmes összeköttetést biztosit, vájjon . . Förster Ottó : Megmagyarositjuk Bécset . . . Kmety Károly: ... az ebből származó előnyök megmaradnak-e Magyarország kebelében ? Ezeket az előnyöket Bécs fogja zsebrevágni. Bozóky Árpád; Ugy van! Kmety Károly: Hát azt már igazán nem szeretném, ha az a hatás, hogy a nagy város a maga vérkeringésébe felszívja a kisebbet, a hozzáképest csekély községet és helységet, érvényesülne Pozsonynyal szemben Bécs előnyére. Ezt határozottan perhorreszkálom, (Helyeslés.) T. ház ! A nagyméltóságú elnök urnak szokásos eljárására appellálva, bátor vagyok 10 percznyi szünetet kérni. (Felkiáltások jobbfélől: Tiz perczet ?) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Derültség.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Kmety Károly képviselő urat illeti a szó. (Halljuk!) Kmety Károly: T. ház! Ott kívánom felvenni a fonalat, a hol előbb elejtettem. Legutóbbi kijelentésem arra vonatkozott, hogy a nagyváros a nehézkedés törvényénél fogva bűvkörébe vonja a kisebb ipari központokat; hogy ez a veszedelem a legteljesebb mértékben fenforog Pozsonyra nézve és hogy ennek hatásai már ma is teljes mértékben érvényesülnek. Hiszen Pozsony ipara és kereskedelme ma is szenved a bécsi konkurrenczia hatása alatt; ma is nehézségekkel, sőt válságokkal küzd a pozsonyi kézműipar, mert tudvalevőleg a szolid áru a szédelgő ipar áruival, az u. n. svindli árukkal különösen a kisebbműveltségű publikumnál nehezen állja ki. a versenyt. Ismételten utalva arra, a mit az államtitkár ur igaznak is mondott, hogy jelenleg a jogosult forgalmi igények ki vannak