Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-443

144 H3. országos ülés 1909 márczius 22-én, hétfőn. terményeknek és élelmiszereknek közvetlenül Bécsbe való szállítására nem alkalmazható kedve­zőtlenebb árszabás, mint a pozsony—hamburgi és hainburg—bécsi viszonylatban együttvéve. Rövi­den szólva, drágább, nagyobb kulcs nem alkal­mazható. Ki van mondva az is — de ezt már nem olvasom fel... Bozóky Árpád: Pedig ez a lényeges ! Sziklai Ottó: Akkor felolvasom. Egy hang (balfelől) : Röviden! Sziklai Ottó: Most meg röviden (Derültség. Halljuk !) A Pozsony—Petronelig történő szállí­tásoknál nem állapitható meg olcsóbb árszabás, mint a pozsonyi utolsó állomásig, harmadszor a mennyiben valamely szállitásra az osztrák vona­lon kivételes vagy specziális dij volna engedélyezve, méltányos kompenzáczió czéljából a magyar vona­lon levő Pozsony és Ligetfalunak is engedményezen­dők szükség esetén stb. Ebből méltóztatnak meggyőződni először arról, hogy szerződésileg lesznek biztositva a magyar részvénytársaság, a magyar kormány és egyáltalá­ban a magyar érdekek. Másodszor méltóztatnak meggyőződni arról, hogy a vasútnak Ligetfalun közös állomása lesz a pozsony—szombathelyi vo­nalon, tehát Pozsony felé, Szombathely felé lehet onnan szállitani és közvetlen összeköttetést nyer­nek a vonatok Pozsonyba és Bécsbe. Tehát nem­csak Pozsonynak kivételes érdeke, hanem az or­szágnak érdeke is, hogy ez a vasút létesüljön, mert ott fog a közvetítő forgalom lebonyolittatni. De még nagyobb érdekünk ennek a vasútnak létesítése azért is, a mit már harmadfél évvel ez­előtt mondottam, t. i., hogy az osztrák államvasút társaság vasutait államosítják. Ha államosítják az osztrák államvasutak meglevő marchegg-bécsi részét, ha államosítják az északi vasutat és a bruck-bécsi vasutat, akkor teljesen ki leszünk szolgáltatva Ausztriának, a mely majd olyan fel­tételekkel és akkor ereszt be Bécsbe, a milyen fel­tételek mellett és a mikor neki tetszik. Hiszen az annabergi összeköttetést sem tudtuk elérni. Hát megint Annaberget akarnak ? Vagy, a mint nem akartak nagyobb forgalmat biztosítani Német­ország felé, nem eresztenek be majd ide sem. Hogy mennyire igazságunk van e tekintetben, azt bizonyítják azok az osztrák községek is, a melyek folyamodtak az osztrák ministerhez, hogy igenis engedélyezze ezt a vasutat. Határozottan azt mondják, hogy ha a vasút kiépül Heinburg­Bécs között, az ő érdekük még nincs kielégítve, mert ők Pozsony városához akarnak csatlakozni. Itt van Cserháty tanár urnak a czikke, a mely hivatkozik arra, hogy mikor Wittekhez, az akkori ministerhez folyamodtak, kérve az ő támogatását, akkor a minister azt válaszolta, hogy szívesen támogatná kérésüket, ha a vasút csak a magyar határig menne, mert — az ő szavait használom — minek nyissunk mi a magyaroknak tág kaput ? Ez tisztán mutatja a helyzetet. Kmety Károly: Osztrák rafíinéria. Sziklai Ottó : Ez nem rafíinéria, ez így van. Kmety Károly: Azt mondtam, hogy osztrák rafíinéria ! Sziklai Ottó : Semmiféle rafíinéria. Elnök : Csendet kérek. Sziklai Ottó: így nyilatkoztak az osztrák Reichsratban is Weber, Kaftán, Beck, stb. Azt mondják, hogy a kereskedelmet ez tönkre teszi. Hát, ha kapott is valaki egyes pozsonyiak­tól levelet, én 1500 aláírást nyújtottam be annak idején a közgazdasági bizottságnak . . . Kmety Károly: Hetvenezer embernél ez nagyon kevés. Sziklai Ottó: Hetven még kevesebb. Elnök : Kmety Károly képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Sziklai Ottó: Ezek az aláírások azoktól a kereskedőktől származnak, a kiknek az az érdeke, hogy áruikat eladják. Van ezek közt olyan keres­kedő is, a ki nürnbergi czikkekkel kereskedik, pedig tudvalevő, hogyha az emberek nagyobb városba mennek, rendesen olyan czikkekkel jönnek haza és ezekkel kedveskednek családjuknak. Hát, ha az ilyen czikkekkel kereskedő emberek nem félnek a bécsi konkurrencziától, akkor nem lehet ebből semmi baj. De nem árt az iparnak sem a vasút. Hiszen a ki foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, az nagyon jól tudja, hogy 32 czikkbeli ipar virágzik Pozsony­ban. Ha meg akarnak győződni, meggyőződhet­nek róla, hogy a pozsonyi ipar annyira fejlett, hogy pl. Hainburg tájékát, tehát Ausztria terüle­tét is ellátja. Különben sajnálom, hogy ezt itt ki kell mondanom — ez ugyanis Bécsnek nem kedvező — de kényszerítenek rá. Annyira fejlett Pozsony­ban a magyar ipar, hogy azt is be tudom bizonyí­tani, hogy magyar szabók és lábbelikészitők Bécsbe is dolgoznak. Mindannyian tudjuk, hogy a pozsonyi gyár­ipar mennyire fejlett, de tudjuk azt is, hogy magyar tempó az. hogy magyar gyártmányt nem vesznek. Hát akkor hova menjen az a pozsonyi gyártmány ? Kénytelen nyugatra menni. De a munkások szempontjából is fontos ez a vasút, mert a munkásszükséglet hullámzása követ­keztében, ha Pozsonyban nincs szükség munkásokra azok elmehetnek Bécsbe és viszont jöhetnek Bécs­ből Pozsonyba. Nagy súlyt fektetnek némelyek arra, hogy az idegenforgalmat fejleszti majd ez a vasút. Én erre nem fektetek nagy sulyt. Ha a bécsiek jönnek, a szép tájék kedvéért jönnek, már pedig Bécsből a leggyönyörűbb völgyben vezet Pozsonyba a gőzmozdonyu vasút. Miért jönne tehát a bécsi a villamos vasúton a dunai oldalra és onnan men­jen a városon keresztül a hegyes vidékre ? Én tehát a villamos vasúttól nem remélek nagy inváziót. Am ha más városok kívánják az idegenforgalmat, miért ne kívánja azt Pozsony is ; hiszen igy osztrák pénz jön oda. (Vgy van!) Azt mondják, miért nem vásárolnak a pozso­nyiak Budapesten % Én megfordítom! miért nem

Next

/
Thumbnails
Contents