Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

128 442. országos ülés 1909 véve 6000—6500 kalóriás minőségűre tehető, tehát egyike a legjobb barnaszeneknél. Egy hang (jobbfelól) : Igen jó! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister: Igen jó barnaszén, a mely vetekedik igen sok feketeszénnel. Az első feladat tehát az volt, hogy ez a petrozsényi bánya kerüljön vissza a kincstárhoz, a mely azt 200.000 koronáért adta bérbe. Ezt a bányát viszavettük olyképen, hogy a bérleti szerződést 1908 január 1-étől kezdve megszüntettük; visszavettük akként, hogy a társulatnak, a mely azt a bányát bérben bírta, biztosítottuk ugyanazon szénmennyiséget szerző­désének egész tartamára, a melyet ma szállít az államvasutaknak. Ez a leglényegesebb feltétele a visszavételnek; a többi mellékhatározmány. Másodszor súlyt fektettem a bozovicsi telepek megszerzésére azért, mert egy öntudatos gazdasági akcziót folytatunk itt. Az a czélunk ugyanis, hogy Petrozsénytól elkezdve, fel Vajda-Hunyadon s Gyaláron át megszerezzük Pojént és lejöjjünk egészen a délvidékig egy lánczolattal, a hol a kincstári ipari bányászat az egész vonalon meg­indulhat. Ezt kell gazdaságilag, de politikai és nemzetiségi szempontból is előmozdítani. (Élénk helyeslés és taps.) A bozovicsi bányák megszerzésének más gazdasági oka is van. (Halljuk! Halljuk!) Azt tapasztaltuk ugyanis az Almásvölgyben, hogy folytonos kutatások, lefoglalások történtek, egy valóságos spekuláczió fejlődik ott ki, egyre-másra adják az opcziókat és igen sok emberre, különösen pedig külföldiekre nézve veszteséggel járt az ilyen opczióknak megszerzése, a mi által diszkreditálják az összes magyar bányavállalatokat. Ezt egyszer konstatálnunk kellett ott, mert a versenyvállaíatok minden, a kincstár által megszerzett szénbányá­szatnál mindig kettőt hangoztatnak: először, hogy nincs szén, másodszor, ha akadt volna is szén, az a bányterület sokkal olcsóbban is megszerez­hető lett volna. S mikor utánanéztem annak, vájjon igaz-e ez, mindenütt az ellenkező tapaszta­latra jutottam. (Halljuk! Halljuk!) A vrdniki bányáról azt mondták, hogy sokkal olcsóbban megvehettem volna. Mikor pedig utánanéztem annak, hogy miképen vettük meg mi, milyen fel­tételek mellett szereztük azt meg, milyen készle­teket vettünk át, milyen beruházások történtek ott, akkor arról győződtem meg, hogy mi olcsóbban vettük meg, mint megvehette volna annak idején más. így volt a bozovicsi bányánál is. Ana is azt mondották, hogy ott nincs szénbánya, nincs szén. A mi azt illeti, hogy províziót adtam, erre nézve megjegyzem, hogy egy Szabó nevű főszolga­bírót, a ki maga is zártkutatmányi tulajdonos, használtam fel arra, hogy az igen sok kézen lévő nagy bányaterületet lefoglalhassam és opcziót nyerjek arra az időre, mig megvizsgáltathatom, hogy csakugyan van-e benne szén, vagy nincs ? Készíttettem nagy térképeket— mert a képviselő ur részéről azzal a váddal is találkoztam, hogy lárczius 19-én, pénteken. egymásba foglalt zárt kutatmányokat is foglal­tam le . . . Ugron Gábor: Nem is lehet, nem is szabad mást! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­mi nister: . . . mondom, egy igen alapos térképet készíttettem körülbelül 90.000 holdról, a mely igen jelentékeny munkálat, a hol az összes zártkutat­mányokat lefektettem, és a melyből kitűnik, hogy nem hogy egymásba nem esnek a zártkutatmányok, — az, bocsánatot kérek, mindig fordul elő zárt­kutatmányoknál, hogy a szélkörök egymást érin­tik — de arra is garancziát szereztem, hogy valaki közbe ne furakodjék. Ezért nem hogy ezt a terüle­tet biztosítottam opczióval, hanem a kihagyott területeket is lefoglaltattam, mintegy 780 zárt­kutatmánynyal egy bizalmas emberemmel azért, hogy ki ne legyek téve annak, hogy mások foglal­ják le s azután drága pénzen kelljen azokat meg­fizetnem. (Elénk helyeslés.) Mikor ezek megvoltak a legnagyobb bányatulajdonossal, Benke Gyulá­val, a ki bányaterületének megszerzésétől függött az, hogy egyáltalában végrehajtható-e ez az akczió, kötöttem meg az opcziót azért, mert a nevezett a területnek olyan jelentékeny részét birta, hogy ennek a területnek megszerzése nélkül a terület többi részének megszerzésére sem lehetett gon­dolnom. így szereztem meg az opcziót, igy állapíttat­tam meg ott a szénmennyiséget. S mikor megálla­pittattam, hogy a fúrások által konstatált szén­mennyiség annyi, hogy én, ha tetszik, évenként 3—4 millió métermázsát is termeltethetek, bár ezen a nagy területen kétségkívül a fúrások által eddig meg nem állapított mennyiség még messze meg­haladja a megállapított mennyiséget: csak akkor mentem bele a vételbe. (Élénk helyeslés.) A mi ezt a bozovicsi bányát illeti, méltóztassék megnyu­godva lenni az iránt, hogy az 4500—4800 kalóriás szenet termel, a melynek előnye, hogy visszamaradt, el nem égethető része, hamuja a legkevesebb a hazai szenek között és kéntartalma is viszonylag a legkevesebb az összes kincstári magyar szenek között. A bozovicsi, az almásvölgyi szénre tehát határozottan azt kell mondanom, hogy jóminő­ségü. A harmadik vételünk a vrdniki vétel. Enge­delmet kérek, itt egy olyan mellékes gyanúsítás tétetett, hogy a b. Pongrácz családtól vettem meg azt a bányát. Igen egy Pongrácz családtól vettem meg, de ez egy zágrábi, egy igen tiszteletreméltó ottani család, a melyet nem volt szerencsém koráb­ban ismerni. Talán az okozta a tévedést, hogy meg­bízottam, a ki alkudott, b. Pongrácz volt, (Derült­ség.) de ez semmi összeköttetésben sem állott azzal a családdal és jótállok azért, hogy ez a meg­bízottam magának igen nagy érdemeket szerzett ezen vétel körül, mert igen ügyesen és olcsón tudta ezt a bányát megszerezni. (Helyeslés.) A vrdniki bányánál 120 mülió métermázsára tették azt a szénmennyiséget, a melyet alapul

Next

/
Thumbnails
Contents