Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-442
128 442. országos ülés 1909 véve 6000—6500 kalóriás minőségűre tehető, tehát egyike a legjobb barnaszeneknél. Egy hang (jobbfelól) : Igen jó! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Igen jó barnaszén, a mely vetekedik igen sok feketeszénnel. Az első feladat tehát az volt, hogy ez a petrozsényi bánya kerüljön vissza a kincstárhoz, a mely azt 200.000 koronáért adta bérbe. Ezt a bányát viszavettük olyképen, hogy a bérleti szerződést 1908 január 1-étől kezdve megszüntettük; visszavettük akként, hogy a társulatnak, a mely azt a bányát bérben bírta, biztosítottuk ugyanazon szénmennyiséget szerződésének egész tartamára, a melyet ma szállít az államvasutaknak. Ez a leglényegesebb feltétele a visszavételnek; a többi mellékhatározmány. Másodszor súlyt fektettem a bozovicsi telepek megszerzésére azért, mert egy öntudatos gazdasági akcziót folytatunk itt. Az a czélunk ugyanis, hogy Petrozsénytól elkezdve, fel Vajda-Hunyadon s Gyaláron át megszerezzük Pojént és lejöjjünk egészen a délvidékig egy lánczolattal, a hol a kincstári ipari bányászat az egész vonalon megindulhat. Ezt kell gazdaságilag, de politikai és nemzetiségi szempontból is előmozdítani. (Élénk helyeslés és taps.) A bozovicsi bányák megszerzésének más gazdasági oka is van. (Halljuk! Halljuk!) Azt tapasztaltuk ugyanis az Almásvölgyben, hogy folytonos kutatások, lefoglalások történtek, egy valóságos spekuláczió fejlődik ott ki, egyre-másra adják az opcziókat és igen sok emberre, különösen pedig külföldiekre nézve veszteséggel járt az ilyen opczióknak megszerzése, a mi által diszkreditálják az összes magyar bányavállalatokat. Ezt egyszer konstatálnunk kellett ott, mert a versenyvállaíatok minden, a kincstár által megszerzett szénbányászatnál mindig kettőt hangoztatnak: először, hogy nincs szén, másodszor, ha akadt volna is szén, az a bányterület sokkal olcsóbban is megszerezhető lett volna. S mikor utánanéztem annak, vájjon igaz-e ez, mindenütt az ellenkező tapasztalatra jutottam. (Halljuk! Halljuk!) A vrdniki bányáról azt mondták, hogy sokkal olcsóbban megvehettem volna. Mikor pedig utánanéztem annak, hogy miképen vettük meg mi, milyen feltételek mellett szereztük azt meg, milyen készleteket vettünk át, milyen beruházások történtek ott, akkor arról győződtem meg, hogy mi olcsóbban vettük meg, mint megvehette volna annak idején más. így volt a bozovicsi bányánál is. Ana is azt mondották, hogy ott nincs szénbánya, nincs szén. A mi azt illeti, hogy províziót adtam, erre nézve megjegyzem, hogy egy Szabó nevű főszolgabírót, a ki maga is zártkutatmányi tulajdonos, használtam fel arra, hogy az igen sok kézen lévő nagy bányaterületet lefoglalhassam és opcziót nyerjek arra az időre, mig megvizsgáltathatom, hogy csakugyan van-e benne szén, vagy nincs ? Készíttettem nagy térképeket— mert a képviselő ur részéről azzal a váddal is találkoztam, hogy lárczius 19-én, pénteken. egymásba foglalt zárt kutatmányokat is foglaltam le . . . Ugron Gábor: Nem is lehet, nem is szabad mást! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister: . . . mondom, egy igen alapos térképet készíttettem körülbelül 90.000 holdról, a mely igen jelentékeny munkálat, a hol az összes zártkutatmányokat lefektettem, és a melyből kitűnik, hogy nem hogy egymásba nem esnek a zártkutatmányok, — az, bocsánatot kérek, mindig fordul elő zártkutatmányoknál, hogy a szélkörök egymást érintik — de arra is garancziát szereztem, hogy valaki közbe ne furakodjék. Ezért nem hogy ezt a területet biztosítottam opczióval, hanem a kihagyott területeket is lefoglaltattam, mintegy 780 zártkutatmánynyal egy bizalmas emberemmel azért, hogy ki ne legyek téve annak, hogy mások foglalják le s azután drága pénzen kelljen azokat megfizetnem. (Elénk helyeslés.) Mikor ezek megvoltak a legnagyobb bányatulajdonossal, Benke Gyulával, a ki bányaterületének megszerzésétől függött az, hogy egyáltalában végrehajtható-e ez az akczió, kötöttem meg az opcziót azért, mert a nevezett a területnek olyan jelentékeny részét birta, hogy ennek a területnek megszerzése nélkül a terület többi részének megszerzésére sem lehetett gondolnom. így szereztem meg az opcziót, igy állapíttattam meg ott a szénmennyiséget. S mikor megállapittattam, hogy a fúrások által konstatált szénmennyiség annyi, hogy én, ha tetszik, évenként 3—4 millió métermázsát is termeltethetek, bár ezen a nagy területen kétségkívül a fúrások által eddig meg nem állapított mennyiség még messze meghaladja a megállapított mennyiséget: csak akkor mentem bele a vételbe. (Élénk helyeslés.) A mi ezt a bozovicsi bányát illeti, méltóztassék megnyugodva lenni az iránt, hogy az 4500—4800 kalóriás szenet termel, a melynek előnye, hogy visszamaradt, el nem égethető része, hamuja a legkevesebb a hazai szenek között és kéntartalma is viszonylag a legkevesebb az összes kincstári magyar szenek között. A bozovicsi, az almásvölgyi szénre tehát határozottan azt kell mondanom, hogy jóminőségü. A harmadik vételünk a vrdniki vétel. Engedelmet kérek, itt egy olyan mellékes gyanúsítás tétetett, hogy a b. Pongrácz családtól vettem meg azt a bányát. Igen egy Pongrácz családtól vettem meg, de ez egy zágrábi, egy igen tiszteletreméltó ottani család, a melyet nem volt szerencsém korábban ismerni. Talán az okozta a tévedést, hogy megbízottam, a ki alkudott, b. Pongrácz volt, (Derültség.) de ez semmi összeköttetésben sem állott azzal a családdal és jótállok azért, hogy ez a megbízottam magának igen nagy érdemeket szerzett ezen vétel körül, mert igen ügyesen és olcsón tudta ezt a bányát megszerezni. (Helyeslés.) A vrdniki bányánál 120 mülió métermázsára tették azt a szénmennyiséget, a melyet alapul