Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-441

Hl. országos ülés 1909 márczius 18-án, csütörtökön. 109 évi átlagban mutatkozik és körülbelül 14 millióra tehető, az alá sülyedni a külföld szénimportja nem fog. Ezzel tehát számolnunk kell, ennyit mindenesetre fogunk importálni, akár mennyit produkálunk is, egyrészt a geográfiai helyzetnél fogva, másrészt a szükséglet miatt, mely a porosz szén iránt mutatkozik és a melyen másként, mint importtal, segiteni nem lehet. Azt hiszem már most, ha szemügyre veszszük a kivitelt, teljes képet nyerünk szénforgalmunkról. (Halljuk!) A kivitel, sajnos, az utóbbi időben csökkent, mig eleinte nagyon szépen emelkedett. Kivitelünk 1897-ben alig volt 285.000 métermázsa és e kivitel fokozatosan emelkedett, ugy hogy egy standard számot értünk el 1905-ben ; akkor kivitelünk körülbelül 4 millió volt. 1906-ban is valamivel kevesebb maradt, mint négy millió. Azután lejebb ment és most már csak három millió. Ezt a kivitelt, azt hiszem, igenis lehet fokozni és mint leszek bátor reámutatni, fokozni is kell, különösen ha azt akarjuk, hogy az állami szénbányászat egyrészt versenyt ne támaszszon, másrészt, ha azt akarjuk, hogy rentábilisak legyenek azok a szénbányák, a melyeket az állam megszerez. Azonban, t. képviselőház, a kivitelnek nálunk vannak bizonyos mesterséges akadályai. Ha elsősorban azokat az államokat tekintjük, a melyekre utalva vagyunk a kivitel tekintetében, nevezetesen a Balkán-államokat, itt elsősorban Romániával való szénforgalmunkat kell tekinteni. Romániába különösen a zsilvölgyi szénbányák szállítottak szenet. Ha nem is sokat, de azért 1900-ig körülbelül megütötte kivitelünk az egy milliót; valamivel mögötte marad. Ma alig van kivitelünk Romániába. Ennek pedig az az oka, hogy Romániában 1901-ig a zsilvölgyi szén, a mely ott helyesen fekete szénnek volt minősitve, száz métermázsánként 5 leit fizetett. A mikor pedig látták, hogy a magyar szén mindinkább tért foglal Romániába, mesterségesen igyekeztek magukon segiteni és merem állitani, hogy rosszhiszeműen, a mennyiben egyszerűen a magyar zsilvölgyi jó fekete szenet lignitnek dekrarálták és 50 lei vámot róttak ki rá. Hogy a rosszhiszeműséget bizonyíthassam, felemlítem azt, hogy a. mikor a vámfizetésről volt szó, azt mondták, hogy a zsilvölgyi szén nem fekete szén, hanem lignit, a mikor azonban a vasúti szállitásról volt szó, akkor azt mondták, hogy mi nem szállíthatjuk a zsilvölgyi szenet az olcsóbb barnaszén tarifa szerint, hanem csak mint fekete szenet ; és igy 30 frankkal nagyobb tarifát kellett fizetni. Mikor vámot kellett fizetni, akkor lignit volt, mikor pedig a vasúti szállítást kellett megfizetni, akkor feketeszén volt. Ez természetesen rosszakarat és számitok arra, hogy a kormány most, a midőn napirenden van a Romániával való vámszerződés megkötése, ily kijátszását a magyar érdekeknek nem fogja megengedni. Részünkről vámmentesen engedünk be mindenféle szenet. Ha nem is követelhetjük azt, hogy Románia vámmentesen engedje be a mi szenünket, azt igenis igényelhetjük, hogy ne részesítsék roszszabb elbánásban a magyar szenet, mint a milyenben a többi külföldi szenet részesitik. Erre nézve vagyok bátor megemlíteni azt, hogy az 1906-ban beczikkelyezett vámtarifa szerint, a Nagy-Brittaniával való szerződés értelmében az onnan érkező szén Romániban 20 frank beviteli vámot fizet, mig a porosz szén csak 5 frankot, a mi szenünkre azonban 100 métermázsánként 60 leit róttak ki, brikettre pedig 80 leit. Azt hiszem, méltányos az a követelés, hogy ne részesítsenek bennünket Romániában rosszabb elbánásban, mint a többi oda szenet importáló államokat. Nézzük t. képviselőház, hogy állunk a szénforgalmunkkal Szerbiában. Hogy képet adjak a szerbiai bevitelről és kivitelről, megemlítem a következő statisztikai adatokat: 1901-ben Szerbiából behoztunk 57.000 métermázsát ; kivitelünk oda volt 261.000 métermázsa, 1902-ben a behozatal 87.000 métermázsa, a kivitel 167.000 métermázsa, 1903-ban behoztunk 112.000 métermázsát, kivittünk 220.000 métermázsát, 1904-ben a behozatal 74.790 métermázsa volt, a kivitel 189.770 1905-ben a behozatal 109.234, a kivitel 130.864, 1906-ban a behozatal 199.213, a kivitel 46.000, 1907-ben a behozatal 184.500, a kivitel 37.400. Méltóztatik látni, hogy majdnem megsemmisült a mi kivitelünk Szerbiába ; ennek oka megint egy erőszakoskodás, melyet Szerbia velünk szemben elkövetett. Ott ugyanis egyszerűen u. n. obrt-adót róttak ki a mi szenünkre, és pláne a brikettre azt mondták, a mit egyetlen kultúrállam sem fogadott el, hogy az iparczikk és az érték 7%-ával sújtották. Azonkívül most egy uj beviteli vámot akar Szerbia. Igaz, hogy Szerbia azzal védekezik, hogy hiszen ő a saját termését is megrója obrt-adóval. Csakhogy a dolog ugy áll, hogy Szerbiában a szénbányákat az állam maga tartja üzemben, ugy hogy az obrt-adót magamagának fizetve, ezzel az ő termelését nem drágítja, hanem igen erélyes eszközt tart a kezében, hogy a más országokból való behozatalt meggátolja. Azon esetben, ha rákerül a sor. — én részemről szeretném, ha mielőbb kerülne rá a sor, hogy Szerbiával kereskedelmi szerződést köthetünk — ezt is a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom, hogy Szerbiától megköveteljük joggal a teljes viszonosságot, mert ha megengedjük, hogy a szerb szén bejöhet vámmentesen, akkor mi is vámmentesen akarunk oda kivinni. A hol a viszonosság megvan, ott én azután a magyar vállalatok sikerét nem féltem. Nézzük, hogy áll a kivitelünk Boszniába. Nagyon érdekes, hogy Boszniában a mi pénzünkkel hogyan versenyeznek velünk szemben. Nevezetesen a bosnyák kormány minden áron erőlteti az ő szénexportját, annyira, hogy termelési költségen alul adja el a szenet. Egy példát bátorkodom erre nézve felhozni. Az eszéki czukorgyárnak eladtak tavaly kalkánydoboji szenet bérmentve Eszéken mm.-ként 130