Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-441

nárczius 18-án, csütörtökön. 110 Ul. országos ülés 1909 n fillérért. Ebből leszámítva a magyar államvasutak szállítási diját, 39 fillért Bródig és a bosnyák vasúton a bród—kalkány-doboji útra 44 fillért, maradt 47 fillér loco bánya, melyből még az ügynöki jutalék leütendő. Méltóztatik tudni, hogy a magyar bányák átlagban nem képesek 50—52, ujabban — miután nagyobb munkabért kell fizetni — 58 filléren alul termelni. Ebből világos, hogy Boszniában az államhatalom saját veszteségére adja el a szenet Magyarországba csak azért, hogy itt piaczot teremtsen magának. Ha erre nem is volna módunkban befolyást gyakorolni, igenis módunkban van követeim, hogy vasutjaikon az elbánást a magyar szénnel szemben a viszonosság elvére fektessék. Nagyon érdekes, hogy ha bosnyák szén jön be Magyarországba, mennyi fuvardijat kell fizetni, viszont a magyar szénnek mennyit kell fizetni Boszniába. A kreka-boszna-bródi vonalon, 143 km.-en a bosnyák szén fizet 32 fillért, ha bejön, mig a magyar szén fizet oda 50 fillért. A zenica-boszna-bródi vonalon, 190 km.-en a bosnyák szén fizet 43 fillért, a magyar 63 fillért. A kalkány-doboj—boszna-bródi vonalon a bosnyák szén 49 fillért, a magyar szén 74 fillért fizet. E mellett természetesen a magyar államvasút kivételes első tarifa-kedvezményt ad nekik és igy hozza tovább, mig mi a déli vasúton C. osztály szerinti tarifát vagyunk kénytelenek fizetni. Én azt hiszem, hogy az a legkevesebb, ha azt követeljük meg, hogy Boszniában a vasutakon egyenlő elbánásban részesittessék a magyar szén, az a szén, a mely kimegy, s az a szén, a mely bejön, ellenkező esetben a kezünkben vannak a magyar vasutak, hogy retorziót alkalmazhassunk és kényszerithessük a bosnyák kormányt az egyenlő elbánás elfogadására. Én azt kimutattam, hogy a kivitelre van elég terület, de eddig voltak nagyon mesterséges akadályok, melyeket le kellett győzni, ha számítani akartunk arra, hogy nemcsak a magyar bányák esetleges tulprodukcziója, hanem a magyar állami szénbányáknál bekövetkezhető tulprodukczió is elhelyezést találjon. Erre a tulprodukezióra vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy annak a nagyon fontos czélnak szolgálatában, a melyet kitűzött magának a pénzügyminister ur a bányák megszerzésével, nevezetesen, hogy a szénárak a legitim határokon belül maradhassanak, nagyon óvatosan szabad csak a szónprodukcziót fejleszteni. Annak a 20—22 millió métermázsának előállítása, a melyre a javaslat reámutat, feltétlenül megköveteli 10—12.000 munkás lekötését. (Mozgás.) Azon kimutatás szerint, mely az indokolásban foglaltatik, több van felvéve, 14—15.000; az én informáczióim a magánbányáktól erednek, de ha többet méltóztatik felvenni, ez csak erősiti az én álláspontomat, s én azt elfogadom. Azzal szemben, hogy most a magánbányáknál 40.000 munkáskéz van lekötve, rendkívül nagy kontingens az, hogy az állam 15.000 munkást akar foglalkoztatni. Mert honnan akarja ő ezeket a munkásokat venni ? Rendkívül örülnék, ha tényleg ugy volna a dolog, hogy túlságos sok munkás van, a ki szénbányákban elhelyezést keres, mert akkor az állam mindjárt munkát adhatna nekik és a kivándorlás Amerikába, melyről az indokolás is megemlékezik, megakasztatnék; de nem ugy van a helyzet, mert most nagyon kell védekezni a munkásoknak a külföldre való menetele ellen. Tiszta dolog, hogy ha rohamosan akar az állam termelni, a munkásokra csak ugy tehet szert, ha azokat a magánbányáktól elveszi. Természetes, hogy ezek nem hagyják magukat és a munkabérek tárgyában okvetlenül hezitálás fog bekövetkezni, mely azokat mesterségesen fel fogja emelni. Voltam bátor előzetesen utalni arra, hogy a munkabérek Magyarországon most már elérték az európai paritást és nem volna egészséges viszony, hogy ha ezenfelül kellene a munkabéreket emelni. Ezért, ha feltételezem, hogy a kormány tényleg rövid időn belül akarná ezt a 22 milliót termelni, feltétlenül egészségtelen munkabéremelkedés következnék be. Én elfogadom azt, a mit a t. előadó ur mondott, hogy nemrég három év alatt a magyar államvasutak szénszükséglete 10—11 millió koronával nagyobb lett a szénárak miatt, a mi abban találja indoko

1 ásat, hogy kénytelenek voltak a bányamunkások bérét emelni. (Mozgás. Zaj.) Az helyes, hogy a munkások megfelelő bért kapjanak, de méltóztassék ahhoz a 11 millió máv. költséghez 5—6 millió többletet hozzáadni, mely a mesterséges széndrágulás eredménye lesz azáltal, hogy most e bánya-vásárlás munkásliczitácziót fog inaugurálni. Ily arányban természetesen az ipar szene is drágább lesz. Ebből csak egy konzekvencziát vonok le, és ez az, hogy kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ezeket a megszerzett bányákat vegye üzembe, azokat műveltesse, de oly arányban, a mint magának munkásokat tud képezni. (Felkiáltások: Amerikába mennek! Mozgás és zaj.) Tessék nekem egy szénbánya-munkást mondani, ki nem azért megy ki, mert külföldön többet szerez ; mind csak azért megy ki, Amerikába, mert ott többet szerezhet. De azokat az árakat, a melyeket Amerikában fizetnek, ha az iparunkat nem akarjuk tönkre tenni, — nem beszélek a széniparról, hanem a gyáriparról — nem fizethetjük, és azt sem, a mit Németország fizet, mert a mi szenünknek a minősége nem áll arányban sem az amerikaiéval, sem a németével; azonkívül a fejtési feltételek is sokkal nehezebbek nálunk, mint pl. Németországban. Mesterséges utón tehát'a béreket emelni nem szabad, hanem igenis az államnak feladata lesz, hogy most munkásokat neveljen magának ! A többi bánya is ugy tett, hogy mikor az a nagy kivándorlás volt Amerikába, akkor a mezei munkásokat, a kik soha sem voltak bányában, vitték be a bányába. Igaz, hogy eleinte nagyon keveset és nagyon drágán termelnek, de belejönnek. Az állam feladata tehát a helyes munkásnevelés és csak olyan arányban szabad a bányákat forszírozni, a termelést emelni, a milyen arányban