Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

4Ői. országos ütés 19V9 ráztatni és interpretáltaim — az, hogy Maniu Gyula ur, mindenesetre szintén az ő nagyzási hóbortja következtében, itt ugy gerálta magát máskor is, de különösen tegnapi felszólalása során, mintha ő Magyarország Összes nem magyar ajkú honpolgárai nevében beszélne. Egész beszédén keresztül mindig ez a besúgás felfelé, ez a rágalmazás fel- és kifelé vonul át, hogy ő itt a nem magyar ajkú honosok képviselője velünk szemben, a magyar fajjal szemben. Ez is nemcsak nem igaz, nemcsak, hogy valótlan, nemcsak, hogy bizonyos foka az arrogancziának az, hogy a képviselő ur ilyen tónusban és ilyen hitkeltés szándékával szólalt fel, mert a való tény az, — bizonyitják a legutolsó képviselőválasztásoktól vissza az összes, de különösen a nemzeti küzdelem idején lefolyt képviselőválasztások, népgyűlések és egyéb politikai megnyilatkozások, — hogy a magyar nemzet nem magyar ajkú honpolgárainak óriási többsége nem önökkel, hanem velünk Van, (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) bizonyitják ezt a legutolsó általános választások . . . Röhöghet a képviselő, ur a menynyit akar... Pop Cs. István : En nem szoktam röhögni! (Nagy zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: ... a mennyit tetszik, a való igazságot sem nevetéssel, sem semmi egyébbel valótlanságra átváltoztatni nem lehet. Pop Cs. István : Nem igaz ; egy milliomodrész nem tart önökkel ! Gr. Batthyány Tivadar: A való tény az, hogy Magyarország németsége, a rutének az egész vonalon, sőt az oláhságnak és tótságnak igen tekintélyes része nem önökkel, nem ezzel az ámitó politikával, hanem a mi szolid, igaz népbarát politikánkkal tart. (Ugy van ! Ugy van 1 balfelől.) Nem megyek tovább, itt van a legutóbbi képviselőválasztás Biharmegyében, a mely Nadányi Károlyt, a biharmegyei függetlenségi párt elnökét küldötte be, a kire százával szavaztak oláh ajkú választópolgárok. Pop Cs. István : Nem volt nemzetiségi jelölt! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Utalhatok különben arra is, hogy elég sok politikai gyűlésen, népgyűlésen és demonstráczión vettem részt, a melyek expressis verbis a hadsereg nemzeti irányú fejlesztése érdekében tartattak. Élénk emlékezetemben van pl. egy Sopronban tartott népgyűlés, a hol több mint 20.000 németajkú honpolgár egy szivvel-lélekkel velünk követelte a magyar nyelv bevitelét a hadseregbe, egy szivvel-lélekkel követelte németül: »Die, ungarische Commandosprache wollen wir«. Az ilyen nem magyar ajkú honpolgárok nevében Maniu Gyula urnak és társainak nincs joguk felszólalni és ha ugy gerálják magukat, mintha e derék honpolgártársainkat képviselnék, valótlan dolgokat állitanak, és igyekeznek félrevezetni a népet, nemcsak itt bent, de ott kint a külföldön is, és arra törekszenek, hogy a nép gondolKÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XXIV. KÖTET. február 17-én, szerdán kozását és érzésvilágát megmételyezzék. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) En a csűrés-csavarás mesterségéhez nem értek, de ha az önök viselkedését, eljárását figyelem, akkor azt látom, hogy önök mesterei a csűréscsavarásnak, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Itt Maniu Gyula ur beszédeiben folyton az üldözött nem magyarajkuak nevében szól; (Pop Cs. István közbeszól.) most a képviselő ur közbeszól, hogy nem ezek nevében beszélt, hanem a klub nevében. Hát kit képvisel az a klub ? (Felkiáltások balfelől: Senkit!) Magam is azt hiszem az olyan eljárás után, a melyet önök itt követnek, hogy senkit sem képvisel. Kénytelen vagyok, t. ház, előzetesen még egy momentumra kitérni, a melyet Maniu Gyula jónak látott beszédébe tegnap megint belevonni, noha az a véderő kérdésével közvetlen kapcsolatban egyáltalában nem áll. Azt állította ugyanis, hogy mi, a magyar parlament, a magyar nemzet osztályuralmat gyakorolunk, osztályparlament vagyunk stb. Hát engedelmet kérek, én merem áUitani és tudom bizonyítani, hogy Magyarországon osztályuralom egyáltalában nem létezik, hogy az osztályuralom elleni panaszoknak sehol olyan kevés jogosultságuk nincs, mint minálunk. Hammersberg László: Ugy van! Gr. Batthyány Tivadar: i)e ha egyáltalában valakinek lehet oka arra, hogy ebben a parlamentben, ebben az országban az osztályuralom jelszavával ne agitáljon, az osztályuralom jelszavát, vádját ne merészelje senkivel szemben sem alkalmazni, hát épen az oláh nemzetiségi uraknak, azok vezetőinek, azok egész pártvezetőségének lehet erre különös okuk. Mert a mig mi, a magyar parlament többségi pártjai, a mig mi, a magyar társadalom összes rétegei arra törekszünk, — és pedig non verba, sed facta — hogy a kis exisztencziákat minél jobb helyzetbe hozzuk, a midőn már ma is évek óta, de különösen az utolsó években nagy súlyt fektetünk arra, hogy parczellázások utján földhöz juttassuk a kisembereket: addig ezek az urak, a kik itt osztályuralommal vádolnak minket, tüzzel-vassal arra törekszenek, és pedig a magyar és az oláh kisgazdák, kis exisztencziák holttestén át, hogy egy oláh középosztályt teremtsenek meg. (ügy van! Ugy van ! a baloldalon.) Lovászy Márton : Kiszipolyozzák ! Pop Cs. István : Ez merész állítás ! Gr. Batthyány Tivadar: Igenis, t. képviselőház, ez igy van. Okolicsányi László : Ugy van! Gr. Batthyány Tivadar: Ezek az urak azt hiszik, hogy mert mi folyton nem emlegetjük, hát nem is ismerjük az ő viselt dolgaikat, nem ismerjük az ő törekvéseiket ott az erdélyi részekben. Nos hát, legyen nyugodt a képviselő ur, hogy csöndben figyeljük az önök cselekedeteit és ezen megfigyelések eredménye az, hogy önök pénzintézeteik utján egyenesen arra dolgoznak (Igaz ! Ugy van !), hogy a kisebb testeket összehozzák, hogy igy ott egy román intelligencziät, 12