Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

90 42Í. országos ülés Í909 február Í7-én, szerdán. egy román birtokososztályt létesítsenek. (Igaz! TJgy van!) Megengedem, hogy másutt meg parczelláznak is, de a tény igenis az, hogy önök egy polgári vagyonos osztály megalkotására törekszenek (TJgy van!) s minthogy ez igy van, senkinek, de legkevésbbé joguk önöknek, okuk is a legkevésbbé van arra, hogy itt bárki mást is osztályuralommal vádoljanak. (Igaz ! TJgy van !) Áttérve ezen előzetes megjegyzések után magára a szorosan vett tárgyra, mindenekelőtt konstatálni kívánom, t. ház, hogy az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártnak katonai téren végczélja az önálló független magyar hadsereg. (Igaz ! ügy van l Helyeslés a baloldalon.) Erre törekszik ez a párt, erre törekszenek mindazok, a kik e párt programmját vallják. De igen természetes, t. ház, hogy a midőn törekszünk az önálló magyar hadseregnek megvalósítására, nem zárkózunk el azon tények elismerése elől sem, hogy a végezel eléréséhez egy hoszszabb ut vezet, hogy ezen a hosszabb utón való fokozatos haladás által érhetjük el a legbiztosabban, rázkódtatások nélkül czélunkat. :

; > Nem akarok sokáig időzni a nemzetiségi képviselő urak törekvései mellett, csupán — minthogy itt egy hang merült fel, a mely visszhangja bizonyos osztrák törekvéseknek, s a melyre majd még bővebben reá fogok térni — mondom, csupán arra akarok kiterjeszkedni, hogy a nemzetiségi képviselő urak egyenesen és kizárólag arra törekszenek, hogy a közös hadsereget mai állapotában megrögzítsék. (TJgy van!) Ezáltal támogatják azt a törekvést, hogy a közös hadseregnek a magyar nemzethez való közelebbvitele tekintetében egy lépés se történjék. Ezzel a törekvéssel szemben, igenis, hangsúlyoznom kell, hogy mi az önálló magyar hadsereget kívánjuk, s hogy a kik itt nagy világhatalmi és nagyhatalmi érdekekkel argumentálnak az önálló magyar hadsereg ellen, azok teljesen téves utón haladnak, (Igaz ! TJgy van !) a mennyiben épen a nagy német birodalom példája mutatja, hogy az a hadsereg, a melyről a közhit az, hogy a világnak legerősebb hadserege, vagy legalább is a legerősebb hadseregek egyike; magában foglalja a bajor, a szász, a württembergi és a porosz önálló hadseregeket, a melyeknek önállósága a nagy német birodalom katonai hatalmának nemcsak hogy nem ártalmára, hanem határozottan hasznára van. (Igaz ! TJgy van !) Hasznára van azért, mert a katonai szervezeti egység mellett beleviszi a hadseregbe a nemzeti öntudatot, a nemzeti lelkesedést, (Igaz ! TJgy van !) a mely nélkül pedig egy igazán eredményesen működő hadsereget elképzelni sem lehet. (Igaz ! TJgy van ! Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, egészen bizonyos az is, hogy a magyar politikai világban, a magyar választópolgárok sokaságában vannak tiszteletreméltó pártok és férfiak, a kik végczéljukban nem kívánnak odáig elmenni, a meddig mi, a függetlenségi és 48-as párt. Azt azonban igen természetesen mindenki követeli és kívánja, hogy ezt az idegen testet a mi nemzeti életünkben, az osztrák- magyarnak nevezett, de tényleg — sajnos — még igen sok vonatkozásában sokkal inkább osztrák, mint közös hadsereget közelebb hozzák a magyar nemzethez, még pedig akként, hogy a magyar nemzeti kultúrát, a magyar nemzeti gondolatot, a magyar állam nyelvét belevigyék a hadseregnek magyar részébe, hogy igenis, mintegy betetőzéséül állítsák azt oda azon nevelési rendszerbe, a mely az országban az egyedük lehet csak és a mely abban kulminál, hogy mi a kisdedóvóktól kezdve felfelé tiszteletben tartjuk a nem magyar anyanyelvű állampolgárok anyanyelvét, kultúráját, de a mellett megragadunk minden módot és alkalmat, hogy a magyar állam nyelvét a nem magyar ajkú állampolgárok saját jól felfogott érdekükben megtanulhassák. (Helyeslés.) hogy a magyar nemzet kultúrájában részt vehessenek, hogy a magyar állam hasznait ők is élvezhessék. Es a midőn a kisdedóvodáktól felfelé mindvégig ez a gondolat vezérli népoktatási és kulturális törvényhozásunkat, akkor természetesen azt is kívánjuk, hogy a midőn a nem magyar aiku fiu belekerül a hadseregbe, ne kerüljön ott egészen más kulturális világba, (Élénk helyeslés.) ne kerüljön bele egészen más felfogásba, (Helyeslés.) hanem ott azon kultúrában és nevelésben, a mely a hadsereg intézményeiben erősen ki van fejlődve, folytatását találja annak, a melyet a nép- és középiskolákban megismert. (Élénk helyeslés.) Ez az a törekvés, a melyben mindannyian egyetértünk. Lehetnek a tempóban, a végczélokban közöttünk eltérések, de a magyar nemzet többsége mást mint ezt a gondolatot a hadseregbe belevinni nem akar. (TJgy van!) T. képviselőház ! Még azt is fel kell említenem, hogy nem ma mondjuk ezt először. Százszor és százszor elmondottuk. Ezzel szemben elismerem és tudom, hogy a katonai intéző körök súlyt helyeznek arra, kívánják és szorgalmazzák, hogy a hadsereg fejlesztéssel: és talán nem vélek tévedni midőn azt mondom, hogy a mai külpolitikai helyzet mellett még inkább kívánják és szorgalmazzák a hadsereg megerősítését. Nem akarok e kérdésnél sokáig immorálni, csak konstatálni kívánom azt, hogy én a magam részéről hajlandó vagyok ezen a téren bizonyos előzékenységet tanúsítani, ennek azonban két előfeltétele van. Az egyik az, hogy olyan anyagi túlterhelés a magyar nemzet államháztartásával szemben ne álljon elő, mely a magyar nemzet, gazdasági és kulturális fejlesztését megakasztja, vagyis, hogy e téren csak odáig menjünk el, a meddig ezt a nemzet józanul elbírja viselni. A második előfeltétel az, hogy ha tőlünk ilyen áldozatokat kivannak, ezzel szemben mi előzékenységet óhajtunk a magyar nemzeti eszme jegyében, (Helyeslés.) a magyar nemzeti nyelvnek és gondolatnak a hadseregbe való bevitele tekintetében. (Élénk helyeslés.) És már itt is utalok arra, hogy ha azok, a kik Bécsben oly csunya módon felkínálkozva,