Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-420

Í20. országos ülés 1909 február 16-án, kedden. 63 séget teljesítek, midőn alkalmat nyújtok a honvédelmi minister urnak, hogy ebben a kérdésben is nyilatkozhassak. Nagyon érdekes a reformtervezetnek a kétéves szolgálati időre vonatkozó része. Ezt köveifliezőkép állapítja meg — a hiteles szöveget olvasom — az uj véderő törvény (olvassa) : »Való igaz, hogy jelenleg a hadseregben körülbelül 15.000 főnyi hiány van. A gépfegyverosztályok felállításához, a tüzérség ideiglenes újjászervezéséhez, a hadi tengerészet létszámemeléséhez, az uj hegyi tüzérséghez a szükséges legénységet a gyalogságtól vették el.« Majd rámutatok később arra, hogy törvénj^telenül vették el. Felállítják ezeket az ujabb osztályokat és a gyalogságtól egyszerűen a gyalogsági létszám megcsonkításával átvezénylik uj szolgálattételre. Különösen tudhatja a minister ur, hogy a gépfegyver-osztályokat hogyan állították fel, hogyan alakították meg. (Az elnöki széket Justh Gyula foglalja el. Hosszantartó élénk éljenzés és taps haljelöl.) HŐtíy Gyula: Csak folytasd, folytasd! Nagy György : Azt hiszem, csak figyelemmel voltam a ház iránt, hogy, mikor az elnök urat megéljenezte, nem szólottam tovább. (Élénk helyeslés balfelől.) Ennyi figyelemmel csak tartoztam, annál is inkább, mert az éljenzéshez én is szívesen hozzájárulok. (Élénk helyeslés balfelől.) Itt — mondom, csak érintem, mert tovább fogom ezt a reformtervezetet ismertetni — különösen a gépfegyver-osztályokat ugy állították fel, hogy ezáltal a most fennálló kereteket sértették meg és így .. . Jekelfaiussy Lajos honvédelmi minister (tagadólag int). Nagy György: Majd meg méltóztatik mondani, hogyan van. Tavaly, mikor 7 óra hosszat beszéltem, a honvédelmi minister ur egy hanggal sem tartotta érdemesnek azt a sok igazságot megczáfolni. Jekelfaiussy Lajos honvédelmi minister: Most sem ! Nagy György: T. ház! Tovább ismertetem ezt a reformtervezetet, mert érdekesen és igazán katonai tudással világítja meg, hogy a kétéves szolgálati időt hogyan igyekeznek a gyakorlati életben megvalósítani. Azt mondja (olvassa) : »A még felállítandó gépfegyverosztály, a tüzérség uj szervezésének befejezése, a műszaki csapatok és a vártüzérség szaporítása csak több ujoncz besorozása esetén lehetséges. Ezt a létszámemelést a hadvezetőség még az uj véderőtörvény benyújtása előtt mint átmeneti intézkedést akarja a törvényhozástól kérni. Tehát kettős veszedelem fenyeget: először egy átmeneti veszedelem és azután majd jön az általános uj véderőtörvény, a mikor majd ujabb sarczot követelnek a nemzettől. Erre a czélra á közös hadsereg részére kerek számban 22.000, a magyar honvédség részére a honvéd tüzérség és a gépfegyverosztály felállítása czéljából körülbelül 4000 ujonczczal kérnek többet. Ilyen módon az átmeneti időben a közös hadseregben 125.000, a magyar honvédségben 17.000, az osztrák honvédségben 19.500 ujonczot, összesen körülbelül 161.000 ujonczot soroznának és csak ezután kerülne a sor az uj véderőtörvényre.« T. képviselőház! Itt van a kétéves katonai szolgálat abban a szellemben, abban a megvilágításban, a hogy azt a hadvezetőség tervezi. Mi jóhiszeműleg felvettük a függetlenségi és 48-as párt programmjába a kétéves szolgálati időt azzal az erős meggyőződéssel, hog3

r ezzel csökkenteni fogjuk a nemzet áldozatát. És íme, még ezt a programmpontot is ugy akarja kisajátítani a hadvezetőség magának, hogy ezáltal több ujonczot és nagyobb pénzbeli és vérbeli áldozatot követelhessen. Azt mondhatná a honvédelmi minister ur, hogy ezek még mind a jövőnek kérdései. Azt mondhatná, a mi benne volt a paktumnak előterjesztett szövegében, hogy az átmeneti idő alatt a nemzet nem terhelhető ujabb kiadásokkal és áldozatokkal katonai téren. Nos hát én ismertetem a honvédelmi minister ur előtt a paktumnak azt a szövegét, a melyet a kormány a királylyal kötött, a melyet 1908 deczember 11-ikén itt a képviselőházban Polónyi Géza t. képviselőtársunk előterjesztett és a melyet 1908 deczember 14-ikén adott válaszában a ministerelnök ur is hitelesnek ismert el. A paktumnak ezen pontja szerint : indemnitás és rendes ujonczjutalék 1905-re és 1906-ra, a felemelt ujoncz jutalékra nézve a felek elismerik annak szükségét, de fentartandónak vélik szóbahozatalát és a törvényhozás elé terjesztését az első vagy a második kormány számára, a szerint. a mint annak feltétlen szüksége előáll. Tehát a nemzet tudta nélkül, a nélkül hogy ez a mi tudomásunkra lett volna hozva a választások előtt, a kormány ime kötelezettséget vállalt az uj onczlétszám felemelésére ! Ha mi ezt tudtuk volna, ha nekünk ez világosan tudomásunkra lett volna hozva, akkor bizonyosan sokkal kevesebb hive lett volna a koalicziónak, mert ilyen paktumbeli rendelkezés végrehajtására a magyar nemzet soha többséget nem adott volna a parlamentnek és nem adott volna egyetlenegy olyan pártnak sem, a mely a paktum ezen rendelkezésének végrehajtását választói elé terjesztett programmjába felvette volna. (Helyeslések a balközépen.) íme t. képviselőház, bejelentetett, hogy a paktumban a kormány kötelezettséget vállalt, hogy az ujonczlétszámot emelni akarja, és akkor történt meg, hogy egyik leendő ministernek, a kit belügyministernek akartak kinevezni, gr. Apponyi Albertnek aggodalmai voltak az ellen. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert átélte a nemzet ellenállásának fájdalmasan gyönyörű idejét, ö ott volt a harezok között, a mikor küzdöttek a nemzet jogaiért a szabadelvű rendszerrel szemben és visszaemlékezve ezekre a harezokra, visszaemlékezve a nemzeti ellentállásra, visszaemlékezve a nemzeti aspirácziókra, maga