Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-420

64 Í20. országos ülés 1909 február 16-án, kedden. követelte, hogy vegyük fel a paktumba a nemzetnek a magyar vezényleti és vezérleti nyelvhez való jogát is. Mondjuk ki a paktumban, hogy csak akkor lehet szó ujonczlétszámemelésröl, hogyha a nemzetnek törvényileg biztosított és a magyar vezényleti és vezérleti nyelvre vonatkozó jogai is a szövegbe beleiktattatnak. Nem tudom, hogyan történt, hogy mikép nyugtatták meg őt, mikép oszlatták el gr. Apponyi Albert aggodalmát. Tény az, hogy a szövegbe ez a kifejezés nem jutott bele, mert a kormány minden kikötés nélkül kötelezi magát az ujonczlétszám felemelésére, és nincsen benne az, hogy a magyar vezérleti és vezényleti nyelv ellenértékül vagy ellenszolgáltatáskép kiköttetik. Kmety Károly: Nyelvi engedményekről van szó ! Kállay Tamás: Ne zavarja a szónokot ! (Derültség.) Nagy György : Azt mondja Kmety Károly t. kéj)viselőtársam., hogy : nyelvi engedmények. Ügy lástzik, hogy még egy paktum van és azt majd Kmety Károly t. képviselőtársam szándékozik előterjeszteni. A Polónyi Géza képviselő ur által előterjesztett paktumban, a melvet bitelesnek fogadott el Wekerle Sándor ministerelnök ur, nincsen semmiféle engedmény, sem elvi. sem nyelvi. Jó lesz tehát még ezt a második, vagy harmadik paktumot — ugy is a végére járunk már a cziklusnak — előterjeszteni, hogy azt tudomására hozzuk a nemzetnek. Hédervári Lehel : Dehogy járunk a végére ! (Derültség.) Nagy György: Én nagy örömmel fogadtam volna azt, hogyha gróf Apponyi Albert aggodalma kifejezést nyert volna a szövegben, mert hogyha a magyar vezérleti és vezényleti nyelv biztosítva volna tényleg, a parlament többsége meg tudná találni azt a pontot, a melyen az ujonczlétszám felemelésének kérdése békésen rendezhető és békésen megoldható volna. De ez az engedmény bizony még csak a vágyak és ábrándok világában van. A bécsi hadvezetőség ilyenekről nem tud semmit. Abban a reformtervezetben a nemzeti engedményekről nincsen szó. Es igy ismét hivatkoznom kell arra. hogy a mikor szó volt arról, hogy sikerül majd a koalleált pártok között egy fúziót létrehozni, ugy hogy a katonai kérdések képezik ennek a bázisát, akkor az általánosan elterjedt hirek szerint — és ezt ismét nem lehet a tegnapi kifejezés szerint impertinencziának nevezni — maga a trónörökös volt az, a ki azt mondotta, hogy olyan alapon a katonai kérdés megoldásához nem járulhat hozzá, hogy már előre biztosíttassanak a magyar nemzet számára az engedmények. Azért mondom ezt, mert nekem .sokkal megbízhatóbb, hitelesebb adataim vannak ,e kérdésben, (Derültség.) mintsem feltételezhetném azt, hogy a minister ur, a kinek igazságszeretetét ismerem, másként, mint egyszerű hallgatással honorálhatná erre vonatkozó észrevételeimet. Tehát nem sikerült e tekintetben egy alapot találni és akkor, a mikor a kilenczes bizottság programmja megfelelő bázisnak látszott, a mint gondolták, a fúzióra nézve, akkor szólott közbe a trónörökös, hogy szó sem lehet adandó kedvezményekről, mert külön kell választani a hadsereg fejlesztése, kérdésétől a létszámemelést, a melyet az általános politikai helyzet, a nemzetközi helyzet, minden engedménytől eltekintve, szükségessé tesz. Én ilyen kérdésekkel csak akkor jövök, a mikor tudom, hogy a leghelyesebb ministeri válasz a hallgatás lehet. Annakidején ezt a kérdést oly fontosnak tartottam, hogy interpellácziót akartam bejegyezni azért, hogy a trónörökös törvényes hatáskörét túllépte. De a mikor azt láttam, hogy 111 interpelláczióra nem adnak választ, a mikor hasonló tárgyban előterjesztett interpellácziómra hiába vártam a választ, akkor a t. ház figyelmét ujabb interpelláczióval nem akartam igénybevenni. Hiszen épen én terjesztettem elő hasonló tartalmú interpellácziót közel félesztendeje. A tárgy fontossága is megkövetelte volna, hogy választ kapjak, ós mindezideig hasztalanul vártam, a ministerelnök ur nem nyilatkozott. Nagyon örvendenék, ha a paktum szövege, a hiteles megállapított szöveg a nemzet tudomására hozatnék, hogy, ha már a darabontokat falragaszok utján nem adták át a nemzet megvetésének, a paktumot kellene átadni, a paktum szövegét kellene a nemzet tudomására hozni, hogy a nemzet élő lelkiismeretével határozhasson, hogy a nemzeti kormánytól ilyen j^aktum kötését várta-e. A paktum második érdekes pontja volt az. a mely felmentette az anyagi felelősség alól az előző kormányokat, és a mely megengedte — fájdalom, ezzel a kifejezéssel kell élnem, mikor szuverén nemzetről van szó — megengedte, hogy elvi kijelentéseket lehessen tenni a darabontkormányra vonatkozólag. Ezt annyiban tartom összefüggőnek az ujonczlétszám megszavazásával, hogy itt kétféle indokok kell hogy vezessék a felszólalót: nagy, általános politikai szempontok és specziális katonai szempontok. A nagy, általános politikai szempontok közt pedig első helyet foglal el a darabont-kormány megbélyegzésére vonatkozó határozat. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat. méltóztassék a tárgyhoz szólani. (Helyeslés.) Nagy György: T. képviselőház ! Épen azt mondottam — az elnök ur nem volt szives idefigyelni .(Derültség.) Elnök : Nagyon is odafigyeltem ; már előbb kellett volna figyelmeztetni. Nagy György: Akkor most ezt a kérdést nem érintem, pedig hogy kötelességet telj esitettem volna vele, ezt én is a nemzet élő lelkiismeretének megbirálására bizom. (Zaj. Elnök csenget.) Azt hittem, hogy a honvédelmi minister ur, a mikor ilyen alkotmányba ütköző czimű törvényjavaslattal előáll, a mikor ujabb áldozatot követel