Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-420

62 i20. országos ülés 1909 február 16-án, kedden. szorítják ki, egymásután helyezik ki csapatszolgálatra a vezérkari testületbe beosztott honvédtiszteket. Sajnálom, hogy a minister ur nincs itt, hogy hallhatná ezeket a súlyos vádakat, a melyek elsősorban nem őt terhelik, hanem terhelik a vezérkar főnökét Konrádot, a Iá, mint mondottam, tervszerűen igyekszik a honvédségi elemet a vezérkari testületből kiszorítani, s a kinek ezzel a működésével, akcziójával szemben a honvédelmi minister urnak jóindulata, ugy látszik, nem elég e tervnek visszaverésére. A mikor rneginterpelláltam a minister urat ebben a kérdésben, alig hogy eltelt egypár hét, az volt az eredmény, hogy a honvédségnél alkalmazásban álló vezérkari testületi tisztek közül négyet csapatszolgálatra helyeztek ki és helyettük négy, közös hadseregbeli tisztet rendeltek be. A minister ur előtt nevekre is hivatkoztam, adatokat mutattam fel, azóta is hallom a vezérkari testületből kiszorított honvédtisztek panaszait, de hiábavaló a panasz, a mikor itt a képviselőházban is hasztalan hangzik el, mert mai napig sem lehetett orvosolni. Kérem a t. minister urat, méltóztassék ezt megszívlelni, méltóztassék Konrád erre vonatkozó törekvéseit, a melyek a vezérkar teljes elosztrákositására vonatkoznak, visszaverni. Ha a t. minister urnak Konráddal összetűzve távoznia kellene a ministeri székből, akkor is a nemzet tapsai közt távozhatnék. (Mozgás a baloldal hátsó -padjain Derültség a jobboldalon.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Tessék reám bizni, és ne biztasson se ide, se oda. Molnár Jenő: Az emberi kor legvégső határáig ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György: Én, a ki foglalkoztam a vezérkar kérdésével és a ki tudom, mi a feladata a vezérkarnak, nemzeti szempontból tartom fontosnak e kérdést. A minister ur azt mondja, hogy a vezérkari riszt tulaj donképen csak a parancsnok rendeleteit hajtja végre. Én kimutattam, hogy ez téves, mert a gyakorlati életben sokkal súlyosabb jelentőségű feladatok megoldása vár a vezérkarra, és épen e súlyos, nagyfontosságú feladatok figyelembe vételével igyekezem napirenden tartani e kérdést, hogy, ha nem sikerül is nemzeti szempontból eredményes megoldást létesiteni, legalább tiltakozom itt a szabálytalanságok ellen, fentartom legalább a nemzet vágyait, törekvéseit erre vonatkozólag jobb időkre, a mikor majd igazi függetlenségi és 48-as párt, megértve e felszólalásokból kicsendülő igazságokat, igyekezik a nemzetnek ezen törekvéseit megvalósitani. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Mikor az ujonczlétszám megállapitásáról van szó, a tárgyalások során minden alkalommal, minden esztendőben önkényt felmerültek azok a a kérdések, azok a kivánságok, a melyek a nemzet részéről felhangzottak évek óta, évtizedek óta, és a melyek valósítására hiába várt a nemzet. Nem tudom, majd a minister ur fogja-e megmondani hitelesen, de mind a magyar sajtó egy része, mind különösen az osztrák sajtót hetek óta foglalkoztatja a véderőreform kérdése és e reform keretében oly újításokat emlegetnek, a melyek keresztülvitele ujabb súlyos pénz- és véráldozatokkal járna. Ismertetni fogom e reformtervezetet, de addig inkább azon kérdéseket érintem meg, azokra terjeszkedem ki, a melyek a közvéleményben már régóta mintegy talajt nyertek" és a melyek megoldása elől, azt hiszem, a közel jövőben elzárkóznunk nem lehet. • i Egyik ilyen kérdés a katonai kötelezettség idejének két esztendőre való leszállítása. így az az első pillanatra ez nemzeti szempontból helyesnek, tetszetősnek tűnik fel, hiszen tényleg hiba, hogy a munkaerőnek legteljesebb korában meddő katonai szolgálatra hivatik fel a nemzet ifjúsága, és ott kénytelen három esztendőn keresztül kaszárnyákban élni, zord fegyelem alatt, oly büntetőtörvénykönyv rendelkezései alatt, a melyek a sötét középkorba nyúlnak vissza, és három esztendőn kenyérkereső munkától, családjától, hozzátartozóitól távol a militarizmus telhetetlen moloch jának áldozni. Nemzeti szempontból helyesíendő tehát a katonai szolgálati időnek két évre való leszállítása. * ' i f- I A függetlenségi és 48-as párt ezt programmjába is vette, hirdette is becsületes meggyőződéssel, hirdette, mint olyan programmpontot, a mely a nemzetnek áldozatát kisebbíteni, csökkenteni van hivatva, s most kitűnik, hogy a hadvezetőség ezt a kérdést is ugy igyekszik megoldani, hogy ezáltal még súlyosabb pénzbeli, még súlyosabb vérbeli áldozatot kell hoznia a nemzetnek. A mostani megállapítás szerint — az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ának rendelkezéseit figyelembe véve — évente 103.100 főnyi ujonczlétszámot állapított meg a kéjjviselőház és ezt a megállapított létszámot meg is ajánlotta. Ebből a magyar szent korona országaira esik 44.076 főnyi ujoncz. Most a hadvezetőség terve szerint, ha a kétéves szolgálati idő behozatnék, ez a 103.100 főnyi szám körülbelül 153.000-re emeltetnék fel. Azt hiszem, ezt az adatot Kmety Károly t. képviselőtársam is helyesnek tartja. Kmety Károly: Nem tudom ! Nagy György: Nagyon sajnálom, hogy nem tudja, mert tavaly épen Kmety Károly t. képviselőtársam számította ki ezt a számot. (Derültség balfelől.) Ezért csodálkozom rajta. Tetszik látni, hog}'' egy esztendő alatt hogyan lehet felejteni. Azért kérdeztem csak, hogy lássam, mi a véleménye saját álláspontjáról. Ha parancsolja, utána nézhet a saját álláspontjának, május 25-éről. Tehát Kmety Károly t. képviselőtársam tavaly még tudta, hogy a kétéves szolgálati idő mellett 153.000 főnyi lenne az évi ujonczlétszám, vagyis 50 százalék lenne az a plusz, a melyet a véráldozat terén a nemzetnek még meg kellene hoznia. Azonban a reform még nagyobb arányokat tüntet fel. A »Magyarország« közli ezt a reformtervezetet, meg is mondja, hogy megbízható forrásból, a bécsi lapok is foglalkoztak vele és én köteles-