Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-420

58 kW. országos ülés 1909 február 16-án, keddeM. lésére nem voltunk kötelezhetők. De a többség, is a rendes ujonczlétszám megajánlása tekintetében is a Polónyi Géza t. képviselőtársam által 1908. évi deczember 11-ik napján itt a képviselőházban elő­terjesztett paktum szerint csak az 1905. és 1906. évekre szükséges ujonczjutalék megállapítására volt kötelezve, (ügy van! balfelől.) Most pedig 1909. évet irunk. Az 1051. számú tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az 1909. évre való megálla­pításáról intézkedik az ujonczoknak és igy a pak­tumnak legszigorúbb, szószerinti vagyis a Wekerle Sándor által adott értelmezése szerint is a többségi pártnak egyetlen egy tagja sincs kötelezve a ren­des ujonczlétszám megszavazására. Ennek hangsúlyozását, ennek kiemelését a politikai morál szempontjából nagyon szükséges­nek tartom, mert nem szeretném, ha akár évek, akár évtizedek múlva azt vethetnék szemére azok­nak, a kik ma, mint a függetlenségi és 48-as bal­párt tagjai ellenzik a rendes ujonczlétszám meg­szavazását, hogy ők ellentétbe jöttek az elvállalt paktummal, ellentétbe jöttek azzal az Ígérettel, a mit a nemzetnek tettek. Épen azért tartom szük­ségesnek kimutatni, hogy egyedül mi voltunk azok, a kik megtartottuk hiven, becsületesen, figyelme­méi a nemzet érdekeire a paktumot és nem voltunk hajlandók a nemzet terhére a nemzet rovására ujabb áldozatokat megszavazni. Mert nemcsak az az ujabb áldozat, a mi az ujonczlétszám esetleges felemelésében nyilatkoznék meg, hanem ujabb áldo­zat a rendes ujonczlétszám megszavazása is akkor, a mikor még nincs biztositva a nemzetnek az a nagy, kardinális joga, a mely az önálló magyar nemzeti bank felállítására vonatkozik. De — és én kérem a függetlenségi és 48-as párti képviselőtársaim szives figyelmét — a tör­vényjavaslatnak már a czimében olyan súlyos kardinális hiba van, a melynek kijavítását a múlt esztendőben a függetlenségi párt helyeslése között megígérte volt a honvédelmi miniszter ur, a mely hibának orvoslását a véderőbizottság is óhajtotta és a mely hiba — megengedem, hogy a honvédelmi miniszter ur jóindulatából — de tévedésből még fokozottabban benne van, mint a múlt esztendő­ben. Nevezetesen miről van szó ? Az idei törvény­javaslatnak czime »az ujonczlétszámnak az 1909. évre való megállapítása tárgyában*. Az volt a felfogás és ez törvényen alapult, hogy nekünk az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának rendelkezései szerint jogunk van ahhoz a kifejezéshez : »magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része«. Farkasházy Zsigmond: ígéretet kaptunk! Nagy György: Ezt az álláspontot foglalta el a jelen levő Kmety Károly t. képviselőtársam is és a tavalyi esztendőben a véderőbizottság nagy hangon hirdette, hogy ez az utolsó esztendő, a mikor eltűrik ami alkotmányos jogainknak ilyen csorbítását, mert a jövő esztendőtől kezdve megkö­vetelik, hogy az ujonczokra vonatkozó törvény­javaslatban a helyes, a törvényes szövegezés fog­laltassák. Én nem voltam jós, de mégis a jövendőbe láttam, mert ismertem a koalicziót. Azt mon­dottam tavaly, mikor felszólaltam, hogy ne a jövő esztendőben akarjanak bátrak, ne a jövő esztendő­ben akarjanak törvényesek lenni, hanem köte­lességszerűen akkor ragaszkodjanak a törvény­hez, a mikor a javaslat tárgyalás alatt van. Akkor a szövegnek az 1867: XII. t.-cz. értelmében való kijavítása iránt előterjesztett indítványomat a többség leszavazta. Pedig igazságos, helyes, tör­vényes állásponton voltam, a melyet a véderő­bizottság is elfogadott volt és a melynek helyessé­gét maga a honvédelmi minister ur is elismerte volt. Már most tegyük vizsgálat tárgyává, hogy a háznak megnyilatkozott akaratát miképen haj­totta végre a honvédelmi minister ur ? A tár­gyalás alatt levő törvényjavaslat." nem mondja már azt, hogy a közös hadsereg számára való ujonczokról szól, nem emliti külön a honvédeket sem, hanem egyszerűen csak azt mondja, hogy az ujonczlétszám megállapítása tárgyában. Ezzel a czimmel t. képviselőház teljesen benn vagyunk az összbirodalomban, (Helyeslések a bal­középen.) már nem is közös a hadsereg, csak egy­séges és minthogy az ujonczlétszámnál világosan megkülönböztető jelző nincsen, tisztán csak egy­séges ujonczlétszámról intézkedik a javaslat. (Igaz ! ügy van! a balközépen.) Megengedem, nemcsak hiszem, hanem hirdetem is, hogy a mikor a t. hon­védelmi minister ur ezt a szövegezést elfogadta, nem akart retrográd irányban menni, hanem azt gondolta, hogy közeledik a törvényes czimzéshez. Mondom, nemcsak hiszem, de hirdetem is ezt és ezért akarom a t. honvédelmi minister ur figyelmét felhívni arra, hogy ezzel még súlyosabban vétett a törvény ellen. Ezzel egyenesen az összbirodalom eszméjének tett szolgálatot, ismétlem, jóhiszeműleg, nem szándékosan, nem is tételezem fel, hogy a mi­nister urnak az lett volna szándéka, de a legna­gyobb jóhiszeműség mellett is a legnagyobb bűnt lehet elkövetni. (Helyeslés a baJ.középen.) Eddig legalább ki volt tüntetve, hogy a közös hadsereg részére kell az ujoncz, tehát az a jelző, az a meg­különböztető minősités, hogy közös, élni engedte azt a vágyat, hogy a hadsereg még nem egészen az összbirodalom hadserege és nem lett még egészen egységes az összbirodalmi törekvések szá­mára. A mostam törvényjavaslatban mindennek semmi nyoma sincsen. A mostani törvényjavaslat egyszerűen az ujonczlétszám megállapítása tár­gyában intézkedik is ily czimen fog most a kép­viselőház 103.100 főnyi ujonczlétszámot megálla­pítani. Nem tudom elolvasták-e t. képviselőtársaim a törvényjavaslatnak ezt a czimét. Őszintén szólva azonban én megdöbbentem, a mikor ezt olvastam, mert tudtam, hogy a honvédelmi ministert jóakarat vezette, tudtam, hogy nem rajta múlott, hogy nem hajthatta végre a kép­viselőháznak azt az akaratát, hogy az 1903. évre való ujonezmegállapitásakor már a törvényes czimet fogja használni, de láttam, hogy a legjobb

Next

/
Thumbnails
Contents