Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-420

58 kW. országos ülés 1909 február 16-án, keddeM. lésére nem voltunk kötelezhetők. De a többség, is a rendes ujonczlétszám megajánlása tekintetében is a Polónyi Géza t. képviselőtársam által 1908. évi deczember 11-ik napján itt a képviselőházban előterjesztett paktum szerint csak az 1905. és 1906. évekre szükséges ujonczjutalék megállapítására volt kötelezve, (ügy van! balfelől.) Most pedig 1909. évet irunk. Az 1051. számú tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az 1909. évre való megállapításáról intézkedik az ujonczoknak és igy a paktumnak legszigorúbb, szószerinti vagyis a Wekerle Sándor által adott értelmezése szerint is a többségi pártnak egyetlen egy tagja sincs kötelezve a rendes ujonczlétszám megszavazására. Ennek hangsúlyozását, ennek kiemelését a politikai morál szempontjából nagyon szükségesnek tartom, mert nem szeretném, ha akár évek, akár évtizedek múlva azt vethetnék szemére azoknak, a kik ma, mint a függetlenségi és 48-as balpárt tagjai ellenzik a rendes ujonczlétszám megszavazását, hogy ők ellentétbe jöttek az elvállalt paktummal, ellentétbe jöttek azzal az Ígérettel, a mit a nemzetnek tettek. Épen azért tartom szükségesnek kimutatni, hogy egyedül mi voltunk azok, a kik megtartottuk hiven, becsületesen, figyelmeméi a nemzet érdekeire a paktumot és nem voltunk hajlandók a nemzet terhére a nemzet rovására ujabb áldozatokat megszavazni. Mert nemcsak az az ujabb áldozat, a mi az ujonczlétszám esetleges felemelésében nyilatkoznék meg, hanem ujabb áldozat a rendes ujonczlétszám megszavazása is akkor, a mikor még nincs biztositva a nemzetnek az a nagy, kardinális joga, a mely az önálló magyar nemzeti bank felállítására vonatkozik. De — és én kérem a függetlenségi és 48-as párti képviselőtársaim szives figyelmét — a törvényjavaslatnak már a czimében olyan súlyos kardinális hiba van, a melynek kijavítását a múlt esztendőben a függetlenségi párt helyeslése között megígérte volt a honvédelmi miniszter ur, a mely hibának orvoslását a véderőbizottság is óhajtotta és a mely hiba — megengedem, hogy a honvédelmi miniszter ur jóindulatából — de tévedésből még fokozottabban benne van, mint a múlt esztendőben. Nevezetesen miről van szó ? Az idei törvényjavaslatnak czime »az ujonczlétszámnak az 1909. évre való megállapítása tárgyában*. Az volt a felfogás és ez törvényen alapult, hogy nekünk az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának rendelkezései szerint jogunk van ahhoz a kifejezéshez : »magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része«. Farkasházy Zsigmond: ígéretet kaptunk! Nagy György: Ezt az álláspontot foglalta el a jelen levő Kmety Károly t. képviselőtársam is és a tavalyi esztendőben a véderőbizottság nagy hangon hirdette, hogy ez az utolsó esztendő, a mikor eltűrik ami alkotmányos jogainknak ilyen csorbítását, mert a jövő esztendőtől kezdve megkövetelik, hogy az ujonczokra vonatkozó törvényjavaslatban a helyes, a törvényes szövegezés foglaltassák. Én nem voltam jós, de mégis a jövendőbe láttam, mert ismertem a koalicziót. Azt mondottam tavaly, mikor felszólaltam, hogy ne a jövő esztendőben akarjanak bátrak, ne a jövő esztendőben akarjanak törvényesek lenni, hanem kötelességszerűen akkor ragaszkodjanak a törvényhez, a mikor a javaslat tárgyalás alatt van. Akkor a szövegnek az 1867: XII. t.-cz. értelmében való kijavítása iránt előterjesztett indítványomat a többség leszavazta. Pedig igazságos, helyes, törvényes állásponton voltam, a melyet a véderőbizottság is elfogadott volt és a melynek helyességét maga a honvédelmi minister ur is elismerte volt. Már most tegyük vizsgálat tárgyává, hogy a háznak megnyilatkozott akaratát miképen hajtotta végre a honvédelmi minister ur ? A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat." nem mondja már azt, hogy a közös hadsereg számára való ujonczokról szól, nem emliti külön a honvédeket sem, hanem egyszerűen csak azt mondja, hogy az ujonczlétszám megállapítása tárgyában. Ezzel a czimmel t. képviselőház teljesen benn vagyunk az összbirodalomban, (Helyeslések a balközépen.) már nem is közös a hadsereg, csak egységes és minthogy az ujonczlétszámnál világosan megkülönböztető jelző nincsen, tisztán csak egységes ujonczlétszámról intézkedik a javaslat. (Igaz ! ügy van! a balközépen.) Megengedem, nemcsak hiszem, hanem hirdetem is, hogy a mikor a t. honvédelmi minister ur ezt a szövegezést elfogadta, nem akart retrográd irányban menni, hanem azt gondolta, hogy közeledik a törvényes czimzéshez. Mondom, nemcsak hiszem, de hirdetem is ezt és ezért akarom a t. honvédelmi minister ur figyelmét felhívni arra, hogy ezzel még súlyosabban vétett a törvény ellen. Ezzel egyenesen az összbirodalom eszméjének tett szolgálatot, ismétlem, jóhiszeműleg, nem szándékosan, nem is tételezem fel, hogy a minister urnak az lett volna szándéka, de a legnagyobb jóhiszeműség mellett is a legnagyobb bűnt lehet elkövetni. (Helyeslés a baJ.középen.) Eddig legalább ki volt tüntetve, hogy a közös hadsereg részére kell az ujoncz, tehát az a jelző, az a megkülönböztető minősités, hogy közös, élni engedte azt a vágyat, hogy a hadsereg még nem egészen az összbirodalom hadserege és nem lett még egészen egységes az összbirodalmi törekvések számára. A mostam törvényjavaslatban mindennek semmi nyoma sincsen. A mostani törvényjavaslat egyszerűen az ujonczlétszám megállapítása tárgyában intézkedik is ily czimen fog most a képviselőház 103.100 főnyi ujonczlétszámot megállapítani. Nem tudom elolvasták-e t. képviselőtársaim a törvényjavaslatnak ezt a czimét. Őszintén szólva azonban én megdöbbentem, a mikor ezt olvastam, mert tudtam, hogy a honvédelmi ministert jóakarat vezette, tudtam, hogy nem rajta múlott, hogy nem hajthatta végre a képviselőháznak azt az akaratát, hogy az 1903. évre való ujonezmegállapitásakor már a törvényes czimet fogja használni, de láttam, hogy a legjobb