Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

hí9. országos ülés í909 február 15-én, hétfőn. §1 Farkasházy Zsigmond: Azért hozom fel, mert bizonyos, hogy czáfolatban fog részesülni. Ezt a közvélemény kívánja. (Nagy zaj és tartus nyugtalanság. Felkiáltások jobbfelöl: Ki következik? Elnök csenget.) T. ház! Meghajlok az elnök ur kívánsága előtt, és nem részletezem tovább ezt az esetet, pedig konstatálni kívánom, hogy a katonai igazságszolgáltatás szempontjából kívánatos az, hogy egy magyar katonatiszt és magyar honpolgár még akkor is, ha nincs is igaza, ha bűnös, akkor is a bűnvádi eljárás rendes szabályai szerint védelemben részesüljön. Hencz Károly : Hiszen meglesz ! Farkasházy Zsigmond; Ebből a szempontból kívánom. Meg vagyok róla győződve és szívesen elhiszem, hogy Mihalovics bűnös, de akkor is, (Felkiáltások: Ujonczjavaslat!) akkor is az igazságszolgáltatás szabályai szerint érje a bűnhődés. Felkiáltások: Tárgyra!) Hencz Károly: Ujonczjavaslat! Ne légy védangyal! Farkasházy Zsigmond: Epén a felsorolt esetekből kifolyólag jutottam arra a meggyőződésre, hogy a katonai igazságszolgáltatás reformját nemzeti követelésképen, nemzeti rekompenczióképen feltüntetni nem helyes és nem lehet. A humanizmus és cziviíizáczió követelménye, hogy az anomáliák a katonai igazságszolgáltatás terén megszűnjenek. Remélem és felteszem, hogy a katonai hadi vezetőség ki fogja rekeszteni ezt abból a tárgyalási anyagból, — a katonai igazságszolgáltatást értem — a mely a politikai viták és tárgyalások anyagát képezi a magyar nemzet és a hadvezetőség közt, és külön, minél előbb és minél jobban meg fogja oldani ezt a kérdést. Az igazság és humanizmus követeli ezt. Felsoroltam nagyjában azokat a preliminárékát, a melyek alapján a tárgyalások a katonai kérdések megoldása és ujonczjutalék felemelése tekintetében megtörténtek. (Mozgás. Elnök csenget.) Nézzük, hogy e valóban csekély kompenzáczió fejében és nemzeti vívmányok fejében, a melyekről konstatálom, hogy messze alatta maradnak a kilenczes-bizottság programmjának és határozatának, miféle ellenszolgáltatást követel a hadügyi vezetőség. Kétféléről tudunk. (Mozgás.) Követelik először is — és ezt állítólag a legközelebbi jövőben lesz alkalmunk tapasztalni — követelik a 22.000 főnyi létszámemelést, (Mozgás.) ugyanazt, a mely Széll Kálmánt megbuktatta, KhuenHéderváryt megbuktatta és végeredményében Tisza Istvánt is megbuktatta. T. ház! A 22.000 főnyi létszámemelés állítólag már a legközelebbi jövőben fog követeltetni a nemzettől. Én nem vagyok benne bizonyos, vájjon az ellenszolgáltatások, melyeket felsoroltam, már a 22.000 főnyi, létszámemelés ellenében járnak-e, mert nagyon könnyen lehet, hogy ezt majd az uj véderő tör vénybe akarják beiktatni, az uj véderő törvény szerint pedig már nem 22.000 főnyi létszámemelést követelnek, hanem 55.000 főnyi létszámemelést. És ha a minister ur kíváncsi arra, hogy én ezt honnan tudom, itt van a függetlenségi párt egyik legtekintélyesebb vezető lapjának, a Magyarországnak többrendbeli czike, melyek a bécsi czáfolatok daczára autentikusan lettek a laji által fejtegetve, és a melyek a legrészletesebben, szakértők tollából eredőleg felsorolják és kimutatják azt, hogy minő czélokra, minő katonai szolgálati nemekre nézve mekkora létszámemelés szükséges, és hogy összesen 55—60.000 emberre lesz szükség az uj véderő-törvény szerint. Ha e kettőt összevetjük, akkor megállapítható, hogy 22.000 főnyi létszámemelés követeltetik minden ellenszolgáltatás nélkül a paktum ellenére és még azonkívül 55—60.000 főnyi létszám. Méltóztassék megfontolni, hogyha ez a létszámemelés megtörténik, ha erre a többség kapható ezen szolgáltatások fejében, akkor a függetlenségi párt megtagadja múltját, de akkor a paktum maga is fel lesz fordítva és meg lesz hamisítva, mert mint előbb voltam bátor .rámutatni, a paktum azt a kikötést és megállapodást tartalmazza, hogy csak egy uj, az általános választói jog alapján összeült parlament lesz hivatva arra, hogy ezen óriási katonai terheket megszavazza. Vagyok bátor rámutatni még egy momentumra, a mely ezt a rettenetes terhet, a mit terveznek.a tárgyalások során,..a magyar nemzetre épen ebben a pillanatban, a mostani időpontban, elviselhetetlenné tenné és a mely okvetlenül a király és nemzet közt ujabb konfliktusokra vezethetne, a mennyiben a parlament elé kerül. Annak idején, mikor a 22.000 főnyi létszámemelésről és a véderőtörvényrői a kétéves katonai szolgálattal kapcsolatban, szó volt, Fejérváry Géza akkorihonvédelmi minister egy számítást csinált arra nézve, hogy az uj 'véderőtörvény és az uj katonai reform mekkora anyagi áldozattal jár a nemzetre nézve. Kiszámította, hogy a legelső áldozaton kivül, melyet talán 100 millióra tesznek, évente a katonai terhek emelkedése 105 millióra lenne tehető. A mostani összes, terhek talán 300 milliót tesznek ki, tehát az 5 — 6 év előtti számítás szerint egy harmad részévek emelkednek a katonai terhek a létszámemelés és az. uj véderőtörvény folytán. Ha ehhez kozzáveszszük, hogy a mostani hadvezetőség 50—60.000 fővel akarja emelni a létszámot az előző 22.000 fővel szemben, akkor még ez a 104—105 milliónyi költségemelkedés is csekély volna.' Kérdem, t. ház, honnan venné a t. pénzügyminister ur ezt az óriási áldozatot, melyet megkövetelnének a nemzettől — hangsúlyozni kívánom — majdnem teljesen minden ellenszolgáltatás nélkül? Én azt hiszem, hogy ezen óriási összegeknek ezen perezben való előterem-