Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

522 í36. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. Éber Antal : A részvényesek fizetnek adót. Mérey Lajos: ... a Id 30%-ra dolgozik, adjunk nemcsak 3%%-ig a kamatjövedelem után adómentességet, hanem az összes alapok : tartalékalap, értékcsökkenési alap, — a mikben ők nagymesterek — és mindenféle alap után adómentességet ! Van-e nekünk annyi pénztári készletünk akkor, mikor a t. pénzügyminister ur bennünket egynegyed órával előbb arra figyelmeztetett, hogy a magyar kincstár annyit nem nélkülözhet, mert annyi pénzünk nincs, hogy épen ezen legkönynyebben és legtöbbet kereső vállalatoknál ne tekintsük az állam pénzügyi érdekeit és dobáljuk ki a milliókat ? (Helyeslés jóbbfélől.) Én azt hiszem, az egész országnak közvéleménye felzúdulna, ha ugy látná ennek a szakasznak rendelkezését, a mint azt én bátorkodtam feltárni. Én azt tartom a legméltánytalanabbnak, a legigazságtalanabbnak, hogy ilyen, milliókat és milliókat könnyen szerző vállalatoknak adómentességet adjunk, s nem vagyok azon a nézeten, mint Éber Antal t. barátom, a ki azt mondja, hogy a mi álláspontunk méltánytalan és igazságtalan. Az én igazságérzetem az ellenkezőjét mondja annak, a mit a Magyar ipar- és kereskedelmi társaság elnöke 1909. évi február 17-iki közgyűlésén mondott (olvassa) : »Mindig panaszkodnunk kell felszólalásainkkal. Legtöbb esetben, mint pl. a szeszadó-törvényjavaslatnál, a végrehajtási novellánál, az adótörvényjavaslatoknál, nagyon értékes emlékirataink ellenére, a legszebb ígéretek ellenére sem érhettünk el jelentősebb eredményt. Magyarország nagy közvéleményének túlnyomó része, ismétlem, az agrárizmus jegyében áll, de nem az egészséges agrárizmusnak hódol, a melynek mindnyájan hivei vagyunk, hanem az agrárizmus egy beteges kinövésének jegyében, mely a kereskedelmi érdekek visszaszorításában keresi boldogulásának egyedüli zálogát*). íme, itt sül ki az az agrárizmus, a mely a kereskedelmi érdekek elnyomásában keresi boldogulását. (Igaz ! Ugy van !) Az a kereskedelem ennek a pénznek a hasznát egy évben sokszorosan hozza ki, az a gazda pedig még az időjárás veszélyeinek is ki van téve és az utolsó pillanatig, mig gabonáját el nem adta, nem tudja, hogy egy garas jövedelme van-e. (Igaz ! Ugy van !) És akkor az agrárizmust mondják olyannak, mint a mely a kereskedelem boldogulásának kárára akar dolgozni. (Igaz! Ugy van !) Én azonban nem akarok méltánytalan lenni a kereskedelemmel szemben, mert a sokszor hangoztatott mondás szerint nekünk karöltve kell menni. Igenis méltányos, hogy mikor egy nyilvános számadásra kötelezett vállalat tartalékalapba, értékcsökkenési alajma helyez valamit, az mindjárt meg ne adóztassák, de nem méltányos az, hogy mindezek megadóztatás alá ne kerüljenek mindaddig, mig oda vannak csatolva. Azt kérdezem Éber t. barátomtól, hogy a tavaly a tartalékalapba helyezett pénzt az idén és a jövőben nem for- I gatják-e ugy, mint a többi pénzt ? Addig, mig a tartalékalapra fordított milliókból kihoznak 16— 30%-ot, ez a pénz adómentes legyen csak azért, mert tartalékalap gyanánt kezelik, de forgatják oly nagy perczenttel, mint bármely más pénzt ? (Igaz ! Ugy van !) Én méltányosnak találom, hogy a midőn a nyilvános számadásra kötelezett vállalat a maga megerősítésére vagy a bizalom megerősítése végett nyereségéből a tartalékalaphoz csatol valamit, hogy ez mindjárt és közvetlenül ne adóztassák meg; de a legkevesebb az, hogy saját betéti kamatját csak meghozza, ezen szakasz szerint pedig 314% erej éig úgyis adómentes. Ezek nagy, az egész országban milliárdokra menő összegek, mert tessék figyelembe venni, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok közt ott vannak az összes takarékpénztárak, az összes budapesti nagy intézetek, az összes biztositótársulatok, ezeknek részvénytőkéje, mindenféle tartalékalapja milliárdokat tesz ki. Ha ezekre az adómentességet kimondjuk, ez annyi lenne, mint könnyelműen kidobálni a pénzt. (Ugy van !) Én azonban, mondom, a méltányosságnak akarok eleget tenni akkor, mikor módosításom szerint kérem, hogy ezen tartalékalapokhoz csatolt összegek nem mindig, illetőleg addig, mig onnan el nem vonatnak, hanem csak a következő évben legyenek adómentesek. Második módositásom a 19. §. 2. c) pontjára vonatkozik. Ezen 2. c) pont szerint »a jelen törvény 7. §-a szerint netán adómentes jövedelem, valamint a 12. §-ban felsorolt oly kiadások, melyek a tiszta nyereségből közgyűlési határozattal fedeztetnek* lennének levonandók az adóköteles tiszta nyereségből. Esedezem, hogy ezt a rendelkezést, »valamint a 12. §-ban felsorolt oly kiadások, melyek a tiszta nyereségből közgyűlési határozattal fedeztetnek*, mellőzni méltóztassék. Hiszen a 12. §. 4. pontjában erről már bőven, világosan és határozottan intézkedtünk. A 12. §. 4. pontja t. i. igy hangzik : »Az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál az egyes jövedelemforrások nyersbevételéből levonandók a következő tételek : 4. az üzleti (üzemi) veszteségek, ide nem értve az előző évnél régibb időből eredő veszteségeket, melyek le nem vonhatók, továbbá a beigazolt kamat-, járadékbér- és haszonbérveszteségek stb.« A 12. §. ezen 4. pontjában tehát már ezeket a kiadásokat mint levonandókat az adó alól eo ipso mentesítettük. Most pedig ebben a 19. §-ban azt mondjuk, hogy olyan kiadások, a melyek a tiszta nyereségből közgyűlési határozattal fedeztetnek, levonandók. Éber Antal : Ez megszorítás. Mérey Lajos : Majd megmondom, hogy milyen megszorítás ez. Van annyi esze minden ügyes és furfangos nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak, hogy azokat a kiadásokat, a melyeket a pénzügyi közegnek mint a 12. §. 4. pontja szerint levonandókat bead, a később tartandó közgyűlésen közgyűlési