Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

436. országos ülés Í909 márczias 9-én, kedden. 523 határozattal fogja mint levonandókat beállítani. Akkor a pénzügyi közeg könnyen tévedhet ugy, hogy ugyanazon összegeket kétszer vonja le. Méltányos, hogy egyszer levonassanak, ez feltétlenül igaz, ennek eleget is tettünk a 14. §. 4. pontjában, de hogy azt a kazuisztikát tegyük lehetővé, hogy ugyanegy kiadást kétszer vonjunk le azért, mert egyszer közgyűlési határozat alakjába öntöttük, ezt nem találom ezélirányosnak ; a vállalatokra nézve pedig egyáltalában nem sérelmes, ha ezen kihagyással fogadjuk el a szakaszt. Ugyancsak a 19. §. d) pontja egészen kihagyandó lenne ezen érvelésem alapján. De itt van még a pénzügyi bizottság által ajánlott egy egészen uj pont, az f) pont. Ezt az f) pontot egészen kihagyandónak vélem épen azért, mert a 12. §. 4. pontja, a mint most kifejtettem, már intézkedik erről. Végül ugyanezen f) pontnál figyelmébe ajánlom a mélyen t. pénzügyminister urnak, hogy az összes javaslatoknál kimondottuk, hogy ezeknek a tárczában levő értékpapíroknak árfolyamemelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapításánál csak adózási szempontból nem vehető számításba. Ezt azért tettük a többi javaslatoknál, mert ennek az az értelme lehetne, mintha az értékpapírok emelkedése, vagy csökkenése — ez a kereskedelmi törvény értelmében mindig a deczember 31-iki tőzsdei árfolyam szerint lévén beállítandó — nem változtatna a vállalat jövedelmén, pedig ez igenis változtat magának a vállalatnak jövedelmén és a javaslat csak azt akarja, hogy adózási szempontból ne változtasson. Tehát a többi javaslatokban a pénzügyi bizottság által már elfogadott ezt a minősítést, t. i. hogy csakis adózási szempontból nem vehető számításba, itt is ajánlom. Kérem a t. képviselőházat, kegyeskedjék ezen módosításaimat elfogadni. (Helyeslés a közéfen.) Elnök : Éber Antal képviselő ur szavai félremagyarázását kívánja röviden helyreigazítani. Éber Antal : T. képviselőház ! Két irányban óhajtanám szavaim félremagyarázását egész röviden helyreigazítani. Nevezetesen Mérey Lajos t. képviselőtársam ugy tüntette fel a dolgot, mint hogyha én az értékcsökkenési tartalék alapoknak 3%%-át szintén mentesíteni akarnám, a mi csak onnan magyarázható, hogy bizonyára nem méltóztatott jól figyelni módosításom szövegezésére, a mely épen az ellenkezőt mondja, t. i. az értékcsökkenési tartalékalap 3Ví>%-át nem kívánja a jövedelmi adó alapjából levonni. A másik az, hogy ő ugy tüntette fel, mintha én az évek során összegyűjtött tartalékalapok jövedelmeit akarnám levonni a jövedelmi adó alapjából, holott én nem a tartalékalapok jövedelmeit, hanem csakis a tartalékalap 3%%-os kamatait akartam és ajánlom módosításomban levonni, nem a megadóztatás alól való kivonás, hanem, a mint voltam bátor kifejteni, a kettős megadóztatás elkerülése szempontjából. Csak ezeket voltam bátor megjegyezni. Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha senki sem láván szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kíván szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! A pénzügyi bizottság ebben a javaslatban a részvénytőkének 3%%-os levonását azért vette fel, hogy a jövedelmi adónál kétszeres megadóztatás ne forduljon elő; t. i. ugyanazon jövedelem után, a mely után a részvénytársaságok fizetnek adót, ezen jövedelmi adótörvény értelmében még az illető részvény tulajdonosa is adót fizetne. Epén ennek enyhítéséül a porosz törvény mintájára vettük fel azt az intézdedést, hogy a részvénytőkének 3%%-a a részvénytársulat adójánál figyelembe ne vétessék. Én a 3%%-os mérsékelt kamatozás mellett voltam, mert habár mostan magasabb kamatunk van, én nem teszek le a reményről, hogy mi is majd kedvezőbb kamatozási viszonyok közé fogunk jutni. Ennélfogva én csak a részvénytőkére ajánlottam ezt. Meg is mondom miért. Mert én, egyrészt a mennyire kívánatosnak tartom, hogy tartalékalapok gyűjtessenek, másrészt annyira nem tartom közgazdasági szempontból előnyösnek, hogy túlságos nagy tartalékalapokkal dolgozzanak, hanem inkább azt helyeselném, hogy a részvénytőkét emeljék fel üzletüknek megfelelően. (Helyeslés.) Ezért csak a részvénytőkére szorítottam ezt az intézkedést. Miután pedig kétségtelen, hogy az adótól való menekvés arra fogja az egyes társulatokat indítani, hogy a tartalékalapot részvénytőkévé alakítsák át, reám nézve jóformán közömhöz az az indítvány, a melyet Éber t. képviselő ur beadott és így a ház bölcseségére bizom annak elfogadását, vagy el nem fogadását. Kétségtelenül az lesz a következmény, hogy a nagy tartalékalapokat részvénytőkévé fogják alakítani, de ennek is vannak bizonyos közgazdasági előnyei. A mi azonban Mérey t. képviselő ur módositásait illeti, én azt hiszem, hogy az teljesen félreértésen alapul. Miket mentesítünk mi a jövedelmi adó alól ? Először is mentesítjük a biztositó társulatok díjtartalékait. A biztositó társulatoknál a díjtartalékok ugy állapittatnak meg, hogy az az összeg tétetik tartalékba, a mely a valószínű károk fedezésére szükséges; az életbiztosításoknál pedig a mortalitási számitások szerint beállható kötelezettségeket fedező összeg. Minálunk épen az a törekvés mutatkozott, hogy a részvénytársaságokat szigorúbb ellenőrzés alá vegyük, hogy vájjon a díjtartalékok megfelelnek-e a törvény által előirt kötelezettségnek. És az egész biztosítási törvény és az általam nem pártolt, de sokak által ajánlott külön biztosítási hivatal épen az ellenőrzést czélozná a biztositó társulatok dijtételeire nézve, a melyek ugy képződnek, hogy bizonyos tőkét elhelyeznek és azután ez a kamatok kamatjaival együtt szolgáltatja azt az ellenértéket, a melyet kötelezettségkép az a társulat, beállván a biztosítás feltételei, fizetni tartozik. Ez nagyon természetesen nem 66*