Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

í36. országos ülés 1909 mostani tartalékalap és az akkori részvénytőke 3"5%-át ép ugy levonásba kőzni. Ugyanez áll a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál. Annak van 42 mülió korona részvénytőkéje és körülbelül 50 millió korona tartalékalapja. Annak az 50 millió korona tartalékalapnak évi kamatjövedelme 3'5% alapján számitva, 1,650.000 korona. Ezután 5%-os kulcs alapján fizetne 80.000 korona jövedelem­adót. Engedelmet kérek, évi 80.000 korona jöve­delem meg fogja érni az intézetnek azt a kényelmet­lenséget, hogy közgyűlési határozattal hozzá fogja ütni a tartaléktőkét, vagy a tartaléktőkének leg­alább túlnyomó részét a részvénytőkéhez és ez utón a fokozott, különben sem igazságos adó fizetése alól mentesül. Egy szóval, nagy intézetnél, a hol ez nagy összeget tenne ki, semmiféle eredményt el nem érünk, mert ezek egyszerű közgyűlés által meg­hozható határozat alapján mentesülni fognak a fokozott adótól, de azoknál a kis vidéki pénz­intézeteknél, a melyeknél az állam gazdasági és pénzügyi politikájának arra kellene irányulnia, hogy minél erősebb tartalékalapok képződjenek, azoknál el fogjuk érni azt, hogy jogtalanul és igaz­ságtalanul és semmiféle gazdasági törvény által nem indokolhatóan, mivel nem csaphatják a részvénytőkéhez, mert ott még sokkal kisebbek a tartalékalapok és a betevők bizalmának fel­ébresztése czéljából ezután is kell, hogy tartalék­alap legyen, ott el fogjuk érni, hogy azokat mél­tánytalanul és szemben a nagy pénzintézetekkel igazságtalanul meg fogják adóztatni. Ennélfogva bátorkodom egyfelől, mert semmi­féle gazdasági méltányossági törvénynek meg nem felel, másfelől, mert állami pénzügyi szempontból semmiféle számbavehető eredményt nem produ­kálhat, a szakaszba felvett intézkedéseknek az előbb előadott kiterjesztését kérelmezni. Végül vagyok bátor megjegyezni, hogy a 19. §. utolsó pontjához, a mely az értékpapirok árfolyamingadozásának megadóztatásáról szól, ugyanazon szórói-szóra egyező módositást bátor­kodom előterjeszteni, mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál is tisztán a szöveg klariflkálása czéljából előterjesztettem, vagyis a uj szöveg e szerint igy szólana : »01y esetekben azonban, midőn az árfolyammal biró értékjjapirok tényleg alacsonyabb árfolyamon adattak el, mint a milyenen beszereztettek, ez a beigazolt és ugyan­azon értékpapírokra vonatkozó értékveszteség há­rom évre visszamenőleg levonható.« Bátorkodom módosításomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház ! Az én jog­érzékem, az én felfogásom homlokegyenest ellen­kező azzal, a melyet előttem szóló barátom vall. Én megvallom, hogy ezen jövedelemadóról szóló törvényjavaslat 19. szakasza az egész törvényre a lehető legmerkantilisabb jelleget adja rá. A nyil­vános számadásra kötelezett vállalatokat már az eddigi törvényjavaslatokban is, de ezen szakasz­KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV, KÖTET. márczius 9-én, kedden. 521 ban feltűnően oly rendkivüli nagy előnyökben részesitenők, a melyeket én sem pénzügyi, sem igazságossági, sem jogi szempontból magamnak megindokolni nem tudok. Minden más keresetre ránehezedik az adó, a hol sokkal nehezebben, sokkal hosszabb időkön át kell a jövedelmet ki­hozni ; csak épen ott könnyit a 19. §. óriási mérv­ben, a hol a jövedelmet a legkönnyebben, leg­kevesebb munkával, legkevesebb veszélyeztetéssel teremtik elő. (Ugy van ! ügy van !) Igen örülök, hogy felhozott pár példát Éber Antal t. barátom, mert igy alkalmam lesz a t. képviselőháznak a szemébe tüntetni azt a rengeteg pénzmennyiséget, a melyet a 19. §. szerint jövedelem-adómentes jövedelemnek akar kimondani a pénzügyminister ur és kimondaná a képviselőház, ha a szöveget ugy fogadná el, a mint itt van. Éber Antal : Csak a kettős megadóztatás alól vonja ki ! Mérey Lajos: Azt mondja ezen szakasz, hogy a tartalékalapokra vonatkozólag a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 17. §-ának 7. pontja szerint az ott emiitett tartalékalapokba helyezett összegek mind­addig, mig ezen rendeltetésüktől el nem vonatnak, adómentesek. íme, most hozza fel Éber Antal barátom . . . Egy hang (a baloldalon) : Hogy hogyan lehet a törvényt kijátszani! Mérey Lajos; . . . hogy milyen összegek azok, melyek ezek intézkedés szerint adómentesekké válnak. Azt mondja, hogy a Hazai takarékpénz­tárnak a tartalékalapja 35 millió korona, a Keres­kedelmi banké 50 millió korona. De felhozok én más váUalatokat is. (Halljuk! Halljuk! Zaj. közbeszólások.) Itt van pl. a Mezőgazdasági, ipar­és kereskedelmi részvénytársaság, a mely 1890-ben jött létre, az 1904. évi mérleg szerint az ő rész­vénytőkéje — tehát ez adómentes lenne — hat millió korona, az ő tartalékalapja 581.000 korona, értékcsökkenési alapja — a mely mind ezen adómentesség alá kerülne — (Zaj balfelöl.) 4,827.000 korona. Itt van a Magyar czukorgyár részvénytársaság, a mely 1889-ben alapíttatott; 1905-ben, tehát 16 év múlva ezen részvénytársaságnak, a melynek részvénytőkéje 12 millió korona — ez tehát adó­mentes lenne — értékcsökkenési alapja 7,500.000 korona, tartalékalapja 3 millió korona, rendkivüli tartalékalapja 2 millió korona, azon évi nyeresége volt 1,990.000 korona, tehát 16%! Itt van az Első magyar részvényserfőzde. Ennek részvénytőkéje 1,800.000 korona, a nyere­sége 543.000 korona volt, tehát 30% ! Egy hang (a baloldalon) : Borzasztó ! Mérey Lajos: Erre mondjuk ki, hogy a részvénytőkéje adómentes, mikor az a földbirtokos, iparos véres verejtékkel keresi meg nehéz kerese­tét ? (Ugy van ! Ugy van!) Azoknak nem adunk semmiféle adómentességet, azokból kiszoritunk annyit, a mennyit lehet, annak a részvényes­nek pedig . . . 66

Next

/
Thumbnails
Contents