Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

508 436. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. Mindezekből kiindulva, minthogy teljesen helytelennek tartom azt a felfogást, a mely ebben a szakaszban rejlik, hogy az egyenes adók nem vonhatók le a jövedelemből, hanem csupán a közvetett adók vonhatók le, bátor vagyok a 12. §-hoz a következő módositást ajánlani (olvassa) : »A jövedelemadóról szóló törvényjavaslat 12. §-ának 5. pontjában ezen szavak után : »az üzemet (üzletet) terhelő állami és községi (városi) közvetett adók, illetékek és vámok«, tétessenek a következő szavak (olvassa) : »továbbá a jövedelmi adók, kivéve az üzemet (üzletet) terhelő állami és községi (városi) egyenes adók pótléka«. Elnök : Ki következik szólásra ? Szmrecsányi György jegyző': Sándor Pál! Sándor Pál: T. ház ! (Halljuk .') Ezt a paragrafust a mi pénzügyministerünk ugy fogalmazta meg, hogy én azt hittem, hogy a t. pénzügyminister ur azt, a minek elengedését mi követeljük, itt mint sallangot állította oda, a mit ő később elengedni hajlandó lesz. Én jóformán csak afféle viccznek képzeltem azt, hogy ő képes azon adók alapján, a melyeket már egyszer megfizettünk, mégegyszer adót követeim tőlünk, az adózóktól. Nem tudom, hogy a t. pénzügyminister ur miért nem hozta ide azokat a külföldi törvényes intézkedéseket, akár a legkisebb országból is, a melyek szerint ott képesek voltak az egyes adóalanyoknak adóját is külön megadóztatni jövedelmi adó czimén. Érthetetlennek tartom, hogy ezen paragrafus ezen intézkedése ellen az egész ország nem zúdult fel. Mert hogyan képzelhető el az, hogy ha én egyszer megfizetem kereseti adómat, földadómat és akármüyen más adómat, akkor én jövedelmi adót tartozzam fizetni e pótadók révén is. Ezt a t. pénzügyminister ur egyetlenegy ország törvényeiből sem fogja kimutatni. Annál is inkább fel kell ezt hoznom, mert épen egy képviselő ur az önök táborából, még jDedig elsőrendű tudós, a kit mint tudóst respektálok, mint képviselőt azonban, minthogy nézetének itt helyet nem enged, nem respektálok, — Földes Béla professzor urat értem, a hires nemzetgazdászt, a ki külföldön is ismeretes, — mondom, miután ő kimutatta, hogy nálunk az egyes adóalany 4.6%-kal van megadóztatva, Ausztriában pedig csak 1.9%-kal vannak az adóalanyok megadóztatva ; ha tehát e megadóztatáson kivül még külön fizetünk jövedelemadót azon adók után, a melyeket egyszer már megfizettünk, akkor ez az adó még nagyobb perczentualitással emelkedik, mint ahogy hittük. Én csak azt tételezem fel, hogy a képviselőház minden egyes tagja természetesnek tartja, hogy ha már jövedelemadót rónak ki ebben az országban, akkor ez a jövedelemadó tényleg a valódi jövedelmen fog alapulni, s nem fizetünk olyan adót, a melyet egyszer már leróttunk. Mert megtörténhetik ily esetben, hogy valaki földadót fizet; e földadó fizetése nélkül volna jövedelme, ennek fizetése után azonban nincs jövedelme, ugy hogy voltaképen nem abból fizeti a jövedelemadót, a miből neki jövedelme van, hanem a nem létező jövedelemből, tehát a kapitálisból fizet, a mit senki sem kivánhat. Részemről elhoztam mindkét törvényt, mind az osztrákot, mind a porosz törvényt, méltóztassanak szószerint meghallgatni, és meg fogják látni, hogy sokkal több van ebben a paragrafusban, mint a mennyit a t. pénzügyminister ur abba beletett. Egészen más dolgok is foglaltatnak benne. A t. minister ur az indokolásban, a mint már szokta, az ő kedves szokása szerint, aranymadzagot tart oda nekünk (Derültség.) és mindig ugy tudja feltálalni azt, a mit akar, hog}^ ha az rossz is, bizonyos aranyos pilulában adja be az ő fényes dialektikájával. . . (Mozgás és derültség.) Egy hang (a baloldalon) : Éljen Wekerle ! Sándor Pál: Én is azt mondom, hogy éljen Wekerle, mert kevés olyan emberünk van, mint Wekerle. (Hosszantartó éljenzés.) És azt hiszem, hogy Wekerle nélkül az egész koaliczió vezetése is lehetetlenné válnék. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, én is azt mondom, hogy éljen Wekerle, de ez nem tartóztat vissza attól, hogy azt, a mi kritizálni való, az ország érdekében fel ne hozzam, és azt hiszem, ezért a t. pénzügyminister ur sem fog reám haragudni. (Mozgás.) A t. minister ur az indokolásában ismét ilyen aranymadzagot tart felénk. Rohonczy Lörincz : Mézes madzagot! Sándor Pál : Igen, mézes madzagot. Azt mondja : »Levonhatók az u. n. kényszer-munkásbiztositáson és a többi szocziális biztositáson alapuló kiadások, továbbá a szolgálati dijak és a nyugdíj alap-járulékok is. Ezekkel a kedvezményekkel habár tudatosan meg is csonkitjuk az adóköteles jövedelmet stb .. .« Most tehát a t. pénzügyminister ur megcsonkítja a jövedelmet, de azt, a mit az osztrák, a mit a porosz megad az adóalanynak, hogy az állami egyenesadók és a községi pótlékok levonásba hozhatók, azt ő nem adja meg, mert az tényleg nem volna_ megcsonkítása a jövedelemadónak. Én tehát azon az alapon állok, mint az osztrák és a porosz törvény. Csak arról fizethetünk jövedelemadót, a mi tényleg tiszta jövedelem ; le kell vonni a nyersjövedelemből mindazt, a mi levonható, hogy teljesen tiszta jövedelmet adóztassunk meg. Az osztrák törvény e tekintetben a következőképen intézkedik (olvassa): »Die vom Steuerpflichtigen entriohteten direkten Steuern mit Ausnahmc der Personaleinkommensteuer, Zuschläge zu denselben, Landes-, Bezirks-, Gemeinde- und sonstigen Umlagen. oder dieselben vertretende Konkurrenzbeiträge zu öffentlichen Zwecken« — a mi szintén nincs benne a mi törvényünkben — »Patronatslasten, dann indirekté Abgaben, welche zu den Geschäftsunkosten zu rechnen sind.« Tehát ezeket is levonásba lehet hozni. Ép igy a porosz törvény (olvassa) : Die von dem Grundeigentume, dem Gewerbebetrieb und dem Bergbaue zu entrichtender direkten Kommunalsteuern bis zur Höhe der staatlich veranlagten Grund-,. Ge~