Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

436. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. 509 bäude- und Gewerbesteuer. Tehát ez is azt mondja. Ha a pénzügyminister ur minden apró olyan törvénynél, a mely a fiskusnak szolgál, — nem a saját érdekeinek, hanem érdekei ellen — idézi a legkisebb törvényhozásoknak intézkedéseit, miért nem idézi sem a pénzügyi bizottságban, sem eredeti javaslatában, hogy Ausztriában és Poroszországban ez teljesen ki van véve 1 Méltóztassék elhinni, hogy épen ez a szakasz alkalmas arra, hogy — és itt nem a kereseti adóról, s nem a házadóról van szó, hanem ép ugy a földadóról, a mely szintúgy vonható le, mint a többi adó kivétel nélkül — meg kell majd fizetni ennek az adónak az adóját, a kamatnak kamatját, mint a többi adónemeknél. T. képviselőház ! Miután a mostani időben általában annyira dobálóznak az »uzsora« szóval, én ezt egész kényelmesen és egész bátran állami uzsorának nevezhetem ; mert az adó után adót fizetni : lehetetlenség. Addig, a mig azt hittem, hogy a pénzügyminister ur sallangnak tartja ezt, a melyet szivesen el fog engedni azért, hogy a háznak nagylelkűen szolgálatot tegyen, addig — mondom — nem is jutott volna eszembe, hogy e szakasznál felszólaljak. De miután látom, hogy a pénzügyminister ur fel van bátoritva azáltal, hogy itt az ő szavát minden tekintetben mérvadónak tartják, hogy az ő szavára hallgatnak, azt tanácsolom a t. háznak, méltóztassék ezeket a csalogató hangokat jól megfigyelni, mert itt az országnak egy vitális érdekében méltóztatnak határozni. Ezeket az érdekeket bele kell illeszteni e szakasz keretébe és ezért van szerencsém a következő inditványt előterjeszteni (olvassa) : »Módositás a 12. §. 5. pontjához. A »tényleg fizetette szavak után beszúrandó : »az állami egyenes adók a jövedelmi adók kivételével, a törvényhatósági és községi pótadók«. Ajánlom a háznak indítványom elfogadását. Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Nagy Dezső! Nagy Dezső : T. ház ! Nem tudok hozzájárulni ahhoz a modorhoz, melylyel az előttem szóló a kérdést tárgyalta. Ez nem valami pártkérdés, nem kormánykérdés, hanem egyszerűen szakkérdés, a melyet a legtisztább szakszempontból kell elbírálni. Hogyha ily dolgokért — a mint az előttem szóló mondotta — felzúdulna az egész ország, akkor rettenetes sok felzúdulnia valója volna, s akár egyebet sem tenne, mint felzúdulna. Már bocsánatot kérek, a mi igazság, az igazság. Nem az ő előadásában, hanem magában a tényben van az igazság, az t. L, hogy a jövedelmi adónak alapelve az, hogy a tényleg élvezett valóságos jövedelem adóztassék meg és pedig mindkét irányban, nevezetesen azok a jövedelmek is adóztassanak meg, a melyek eddigelé jövedelmi vagy bármely adóztatás tárgyát nem képezték, mint pl. az adómentes állampapirokból húzott jövedelem ; viszont azok a jövedelmek pedig, a melyek tényleg élvezett valóságos jövedelmet nem képeznek, okvetlenül mentesittessenek, •' •-No már most ennek a kérdésnek tulaj donképeni lényege ezen szakasznál, s ezen szakasz 5. pontjánál dől el, a mennyiben tény és igaz az, hogy azokat az adókat, a melyek a jövedelem után fizetendők, legyen az házbérjövedelem, legyen az földjövedelem, legyen az kereset, nem élvezi az az állampolgár, azoknak élvezete, használata tőle elvonatik, s magának az államnak rendelkezésére álüttatik. Ezek az adók nem az egyénnek, hanem az államnak jövedelmét képezik. A pénzügyi bizottság jelentésében világosan ki van mondva, hogy a jövedelmi adónak alapelve az, hogy a valóságosan élvezett jövedelem adóztassék meg. Ebben az esetben kétségtelenül következnie kell annak, hogy azok a jövedelmek, a melyeket az állampolgár nem élvez, a melyek tőle elvonatnak, a jövedelmi adónál másodszori megadóztatás tárgyát nem képezhetik. Ebben a tekintetben nem képezhet akadályt az a körűiméig sem, hogy a kereseti adó alapjául szolgáló jövedelem, a mely együttesen állapittatik meg a jövedelmi adó alapjául szolgáló jövedelemmel. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy a kereseti adóétól eltérőleg a jövedelmi adóalapot változtassuk meg, hanem arról, hogy az igy megállapított jövedelemből miféle levonások engedhetők meg, a melyek jövedelmi adó tárgyát nem képezhetik. Kétségtelen, hogy az, a mit a polgár adó fejében elfizet, az jövedelmi adójának alapjául nem szolgálhat, mert az az illető egyénnek élvezett jövedelmét nem képezte. Én a magam részéről is akartam benyújtani ebben a tekintetben egy módositást, miután azonban Vázsonyi Vilmos képviselőtársam hasonló értelmű módositást nyújtott be, nem akarom ezzel terhelni a javaslat tárgyalását, hanem az igazság érdekében és a helyes jövedelmi adóelv értelmében ajánlom Vázsonyi Vilmos módosítását elfogadásra, (Helyeslés.) Elnök: Ki következik ? Szentkirály Zoltán jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. ház ! A. mi a 12. §-hoz Sándor Pál képviselő ur által előterjesztett módositást illeti, csak egész röviden leszek bátor ahhoz állást foglalni, s a következőket kijelenteni. En is azt hiszem, hogy elvi szempontokból kétségtelenül jobb és helyesebb volna, ha rátérhetnénk arra az alapra, melyen a,z osztrák, illetve a porosz törvény e tekintetben áll. Ez azonban, a mint az a vita során többször ki lett fejtve, egy financziális kérdés, még pedig nagy horderejű financziális kérdés, a melyre nézve, különösen akkor, mikor számos kedvezményt, mentességet és leszálhtást eszközöltünk ez eredeti javaslattal szemben, kénytelen vagyok elfoglalni a t. pénzüg}Tninister ur azon álláspontját, hogy ezt az adóeredmény szempontjából ez idő szerint akczeptálni nem lehet. Én is azonban nagyon kívánatosnak tekinteném azt, ha a t. pénzügyrrrnister ur valami megnyugtatást nyújtana abban a tekintetben, hogy ha az állami bevételek eredménye azon a várakozáson felül fog menni, a melyet ő támaszt.