Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

436. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. 507 fogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom. Vázsonyi Vilmos képviselő ur a 11. §. negyedik bekezdéséhez azt az indítványt terjesztette be, (olvassa) hogy az utolsó bekezdés b) pontjában e szavak után »ezek mérlegének« tétessék »vagy a kereseti adó megállapításánál már megállapított jövedelemnek«. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben Vázsonyi képviselő ur módosításával elfogadni,igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, határozatképen kimondom, hogy a 11. §. negyedik pontja nem eredeti szövegében, hanem Vázsonyi Vilmos képviselő ur módosításával fogadtatik el. Következik a 12. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 12. %-t.) Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. ház! A 12. §. egyike a legfontosabbaknak, mert ez a tiszta jövedelemből megengedhető levonásokat jelöli meg. Ezen szakasz ötödik pontjában foglaltatik továbbá az a ritka kifejezés, a mely ujitás ezen a téren, hogy az adóköteles tiszta jövedelem megállapításánál csupán az üzemet (üzletet) terhelő állami és községi (városi) közvetett adók és illetékek és vámok vonhatók le. Már az általános vitában I kifejtettem, hogy egyfelől ellenkezik minden más jövedelmi adótörvénynek a rendelkezésével, de másfelől ellenkezik a jövedelem fogalmával is, mert hiszen arra a jövedelemre nézve, a mely szabad rendelkezésre áll, nem tüntethető fel élvezetnek, kényelemnek az, hogy adót fizet. Ennek a szakasznak az a logikája, hogy az egyenesadók és a pótlékok az állampolgár szempontjából élvezetnek, kényelemnek tekintendők, hogy ezek szabad rendelkezésre álló jövedelmet képeznek. Már pedig, azt hiszem, nagyon világos és természetes, hogy a szabad rendelkezésre álló jövedelem csak ugy áll elő, ha a jövedelem kivétetik mindazon terhek alól, a melyek akár az egyenes-, akár a közvetett adókból állanak elő, ha azok a terhek, a melyek e czimen az üzemet terhelik, előzetesen levonatnak. T. ház ! Ezen szakasz rendelkezéseinek indokolásánál, valamint az osztrák jövedelmi adótörvény eredményeinek ismertetésénél az egyenesadók reformjáról a pénzügyministerium által szerkesztett kiadványban, a 19. lapon, azzal az érvvel találkozunk, hogy ezen egyenesadóknak és pótlékoknak a levonása azért volna kevésbbé megengedhető mint Ausztriában, mert Ausztriában magasabbak ugyan az adóterhek mint minálunk, de viszont az adóssági kamatoknak a terhei aránylag kisebbek mint Magyarországon. Azt mondja ennél a pontnál az ismertetett dolgozat, hogy 1898-ban 485.700 adóalanynál 334 millió korona volt a levonandó teher. Á bevallási iv szerint a levonások zömét két tétel teszi: az állami hozadékadók és az összes helyhatósági terhek az egyik és az adóssági kamatok a másik tételt. Hogy ezek a tételek külön-külön mit jelentenek, arra a statisztika nem ad feleletet; tekintettel azonban a hozadéki és helyhatósági adók nagyságára, feltehetjük, hogy a fentebbi kétharmad az adókra esik, ugy hogy az adóssági teher alig lehet Ausztriában akkora, mint a 80,309.000 korona, a melynek tiz százaléka az ingatlanokra eső általános jövedelmi adó kivetésénél 1893-an levonatott. Az osztrák népek ezen takarékossága jellemző a vagyongyűjtés szempontjából és erős biztosíték a jövedelmi adó prosperálására — az emiitett munkálat szerint. A mennyiben ez igazolásul akar szolgálni, meg kell állapitanom, hogy ezen hivatalos kiadványban, a hány szó, ugyanannyi tévedés, mert birjuk már az osztrák jövedelmi adónak és az osztrák jövedelmi adóból engedett levonásoknak legfrissebb statisztikáját. Ezen 1907. évre terjedő legújabb statisztikai adatok szerint pedig az összes bruttó adóköteles jövedelem Ausztriában kitett ebben az évben 3927 millió koronát. A levonás adókban kitett összesen 146,514.000 koronát, tehát az összes adóköteles bruttoj övedelemnek 373 százalékát. Ellenben a levonás adóssági kamatokban 202,213.000 korona, a mi az összes adóköteles jövedelemnek 5'14 százalékát, az állandó terhek megengedett levonása 35,468.000 korona, a mi 0'90 százalék, ugy hogy a hivatalos adatoknak épen az ellenkezője az igaz. (Halljuk !) T. i. nem az adók képezték a levont terheknek kétharmadát, az adóssági kamatok és egyéb terhek pedig egyharmadát, hanem ellenkezőleg : az adók csakis 3-73%-át, ellenben az adóssági kamatok és az állandó terhek czimén megengedett levonások 6%-át képezték az egész jövedelemnek. Tehát jóformán kétszer annyi volt az adóssági kamatokban való megengedett levonás, mint az adókbani levonás Ausztriában is, ugy hogy az a nagy dicséret, a melylyel ez a hivatalos kiadvány az osztrák népek takarékosságának adózott, egy kissé el volt hibázva, mert a statisztikai adatok erre a nagy dicséretre ráczáíoltak. Ráczáfoltak annál is inkább, mert 1898-tól kezdve az adóssági kamatok megengedett levonása Ausztriában is 138 millióról csekély 202 millióra emelkedett. Ezeket az adatokat nemcsak azért hozom fel, hogy rámutassak arra, milyen teljesen helytelen adatokkal operál a hivatalos kiadvány, hanem azért is, hogy megvilágítsam a már meglevő osztrák jövedelmi adórendszer statisztikájával, hogy nem az adóterhek azok, a melyek veszedelmet képeznek, hanem igenis a kamatterhek. Az adóterhek levonását tehát ugy állítani oda, mint hogyha az valami horribilis összeg volna, teljesen helytelen. Az adóssági terhek kamatainak emelkedése sokkal nagyobb mértékben fog előrehaladni, mint az adóterheknek levonható magassága. Ellenben bizonyos az is, hogy tulajdonképen egészen helytelenül parifikálják a levonható adók magasságát az összadók összegével. Nem szólok arról, hogy jövedelmi adó egyáltalán nem vonható le, de még más adónemek is vannak, a melyeknél ez a levonás teljes mértékben az adó természeténél fogva sem érvényesülhet. 64*