Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

504 Í36. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. Polónyi Géza: T. képviselőház! Az általános vita során már bővebben kifejtettem, hogy ennek a szakasznak rendelkezésében a bármely forrásból eredő, akár tényleg befolyt, akár pedig őt megülető pénzbeli vagy értékkel biró stb. jövedelmek vannak fölvéve. A »bármilyen forrásból« eredő kifejezés az életben kétségtelenül kontroverziákra fog vezetni, ezért ez a »bármely forrásból eiedő« kifejezés legalább abban a tekintetben minden esetre korrigálásra szorulhat. Kétségtelenül nem is czélozza az állam, hogy a tilos utón vagy büntetendő cselekményekből szerzett jövedelemre is kiterjedjen, ez természetes dolog; ilyen »bármely» forrásból eredő j övedelem alatt nézetem szerint más itt nem érthető, mint olyan jövedelem, a mely egyéb alapadó alá nem eső, magánjogi, büntető vagy tiltó rendelkezésbe nem ütköző jogügyletből származik. Azt hiszem, ebben a tekintetben egy véleményen vagyok a ministerelnök úrral; én nem tudom, kiván-e más definicziót fölvétetni,vagy nem, de legalább a nyüatkozatával hozzájárulhatna ahhoz, hogy ez alatt a bármely forrásból eredő jövedelem alatt mi értendő. A mi már most a »sajátjából felhasznált, illetménykép vagy ingyen kapott gazdasági, üzleti és más czikkeknek pénzértékét« illeti, hogy ez is hozzászámitandó, erre nézve ajánlom, a földbirtokos osztály és az annak érdekeit szem előtt tartó képviselő urak figyelmébe, hogy méltóztassanak ennek a javaslatnak 14., 16., 26., 47. és 59. §-ait bővebb figyelemre méltatni és meg méltóztatnak győződni, hogy mit jelent az, hogy mindenki, de különösen a földbirtokos osztály az általa sajátjából felhasznált élelmiezikkek tekintetében is jövedelemadó bevallási kötelezettség alá esik. Ez Magyarországon teljesen nóvum. A 2000 koronán aluli jövedelemmel birok vallomásra kötelezettek nem lévén, ezekkel szemben nem lenne terhes a dolog, ha nem volna benn a törvényjavaslat 45. §-ában az az intézkedés, hogy ha vallomást nem adnak, — mert a joguk megvan arra, hogy vallomást ne adjanak — akkor külső ismérvek alapján állapittatik meg részükre a jövedelmi adó. Már most méltóztassanak figyelemmel lenni arra, mit jelent ez Magyarországon mint uj intézmény, hogy minden adóköteles az általa elfogyasztott élelmiezikkek tekintetében könyvvezetésre van utalva, hogy azt azután pénzértékre átszámítva kellőleg be tudja vallani, mert ellenkező esetben viseli ennek a törvénynek konzekvencziáját. A 47. §-ra azért utalok rá különösen a földbirtokososztályt érintőleg, mert e szakasz értékűében a jövedelemadó kivető bizottság, ha ilyen jövedelmek tudomására jutnak, fogja az adót megállapítani, tehát az a bizottság, a mely az alapadót nem vetette ki, mert hiszen az alapadó kivetése más adókivető közegek és más adóeljárás alá esik. Miután pedig ez idő szerint nincs gondoskodva arról, hogy az adókivetési eljárás során az illető kategória megbizottjai tényleg ott legyenek a kivetésnél, a mi legalább korrektivumot képezne, az adózó kétségtelenül ki lesz téve annak, hogy olyan adókivető bizottság előtt, a mely alapadójának kivetésével nem foglalkozott, kerülhetnek ezek a jövedelmek megadóztatás alá. Én igen komolyan megfontolandónak tartom, hogy ez az intézkedés fenntartassék-e vagy sem ? Egészen nyiltan megmondom, én félek attól, hogy ez a szakasz, ha az u. n. naturáliák, azok a jövedelmek, a melyeket természetben élvez valaki, különösen gazdaságban, jövedelmi adó bevallási kötelezettség alá esnek, az életben rettentő erős alapot fog nyújtani különböző zaklatásokra, illetőleg rettentő sok zaklatásra lesz kihasználható. Bizonyára igazat fog adni nekem a minister ur abban, hogy más államok példái után indulva is ez a rendelkezés nagyon kevés értéket képvisel az államkincstár szempontjából, mert az adókivető közegek is kénytelenek megalkudni a helyzettel, a mennyiben különösen Magyarországon, a hol a gazdálkodó birtokososztály rendes könyveket még nem igen vezet, rettentő nehézségbe fog ütközni ennek az adónak a kipuhatolása és a bevallása. Arra kértem volna tehát az igen t. pénzügyminister urat, hogy legalább egy időre hagyassék ki ez a rendelkezés, a hol t. i. arról van szó, hogy a sajátjából felhasznált, akár illetménykép, vagy ingyen kapott gazdasági üzleti és más czikkek figyelembe veendők. Nagyon örültem volna, ha a t. pénzügyminister ur lett volna kegyes nyilatkozni abban a tekintetben, hogy ez a jövedelmi adótörvény, ugy, mint más országokban, pl. Poroszországban, egyelőre csak meghatározott lustrumra lett volna életbe léptetve. Nagy megelégedésre szolgált volna ez az intézkedés, mert ezalatt ki lett volna próbálva a törvény és határozhattunk volna arra nézve, hogy a jövőre fentartsuk-e vagy sem. Talán nem végeztem felesleges munkát, a mikor felhivtam a t. ház figyelmét egy olyan dologra, a melyről előrelátható, hogy Magyarországon sok zaklatásra fog vezetni. Elismerem, hogy lehet a végrehajtási utasításban is valamiképen gondoskodni arról, hogy ebből kíméletlen üldöztetések ne származzanak. Azonban, t. ház, ha a törvény másképen diszponál, akkor a végrehajtási utasítás ez alól nem mentheti fel az adókivető közegeket és én ismétlem, félek tőle, hogy ez Magyarországon, különösen az első időben, számtalan üldöztetésre fog vezetni. Nem tudom, mi az álláspontja az igen t. pénzügyminister urnak; csak jelezni akartam, hogy itt már nem egyes kategóriákról, nem a kereskedőkről, vagy mondjuk, a háziurakról van szó, hanem az adóköteles összes kategóriáknak fájdalmáról beszélek. Méltóztassanak figyelembe venni önök, a kik az életet ismerik, mit jelent az, ha egy adókivető közegnek jogot adunk arra, hogy ellenőrizhesse, hogy az én háztartásomban mennyi zöldség, vagy más egyéb fogyott el ? Ezt megadni annyit jelent, mint jogot adni a családi életbe való beavatkozásra. Már pedig én nem hiszem, hogy volna köztünk valaki, a ki az adózás szempontjából eddig akarna elmenni.