Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

Í3Ő. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. 505 Nekem mindegy, mi lesz az eredmény. Én kötelességemet leróttam, teljesítettem. Méltóztassanak bölcsességük szerint cselekedni. De én azt hiszem, hogy lehetne, sőt kellene is ezt az egész dolgot elkerülni, az által, hogy ez a rendelkezés most hagyassák ki. Ha a t. ministerelnök ur más olyan expedienst tud ajánlani, a mely megnyugtató, azt is szivesen fogom tudomásul venni. En, a mint jeleztem, módosítással nem akarok előállani, de kötelességem volt mindezeket a ház szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feliratkozva, kérdem, kiván-e még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister: T. képviselőház! A képviselő ur e kifejezés ellen tett kifogást : »bármely forrásból eredő jövedelem.« A jövedelmi adónál az az alap és kiindulási pont, hogy tekintet nélkül arra, — mert a kivételek külön vannak felsorolva — vájjon meg van-e adóztatva valamely jövedelem vagy nem, az illető egyénnek bármely forrásból eredő jövedelme adó alá vonandó. Abba nem mehetek bele, hogy kimondassák: »nem tiltott keresetből való jövedelem.« Méltóztassék ezt a végrehajtási utasitásra hagyni. A rablóknak, vagy nem tudom kiknek, ellopott kincsei után senki sem fog adót kiróni. Polónyi Géza: Hát a kártyásoknál ? Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: A kártyásokra nézve nem tudom, tehetek-e intézkedést, mert a kártyának van megengedett neme is, itt tehát disztingválni kell. Mi azt akarjuk, hogy egyesek szekatúrának kitéve ne legyenek. A t. képviselő urnak másik észrevétele arra vonatkozik, hogy aggályát fejezi ki a felett, hogy nem ugyanazon jövedelmi adóbizottság fogja-e megállapítani . . . Polónyi Géza: Esetleg. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister : . . . esetleg az illetőnek jövedelmi adóját, mint a mely megállapította a kereseti adóját. Ez tényleg előfordulhat. Az alapelv az, hogy a jövedelmi adót az a bizottság állapítja meg, a mely az illetőnek lakhelyére nézve dletekes. Ez van a törvényjavaslatban. Tehát a más kerületekből eredő jövedelmet is ott fogja konczentrálni és arra nézve is az adót megállapítani. Azonban megnyugtathatom annyiban a képviselő urat, hogy a kereseti adót az illetékes bizottság állapítja meg, s ki van itt mondva, hogy a kereseti adónál, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál is ugyanaz a jövedelem veendő alapul, mint a melyet a kereseti adóbizottság már megállapított. Tehát itt legfeljebb arról lehet szó, hogy egyes olyan levonásokat akar érvényesíteni, a melyek nem érvényesíthetők, mint pl. a magánjogi tartozások. E felett az a bizottság nem dönthet, hanem KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. azt igazolni kell. Rendszerint az a bizottság, a mely ki fogja a jövedelmi adót róni, általában nem bocsátkozhatik többé a kereseti adó, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának ujabb megállapításába. Lehetőleg azonban az illető adóköteles lakhelyére nézve illetékes bizottság állapítja meg egyszerre a kereseti adót és a jövedelmi adót. Voltam bátor arról is gondoskodni, hogy már a vallomások is egyesittessenek, nehogy többszörös vallomásoknak legyenek az illetők kitéve. A t. képviselő ur harmadik észrevétele vonatkozik arra, hogy a felhasznált tárgyak számbavétetnek. Ez már csakugyan minden ilyen jövedelmi adótörvényben majdnem szó szerint benn van. Nem tudom, hogy a porosz vagy az osztrák törvényből vettem-e ezt át, de szó szerint vettem át ezt a részt, a mely a felhasznált tárgyakra vonatkozik. Ez azonban nemcsak a gazdákra vonatkozik, hanem vonatkozhatik másra is, sőt a gazdákra nézve itt egy megnyugtató intézkedés foglaltatik, t. i. az, hogy én nem tudom a törvényt ugy végrehajtani, hogy egy gazdát, a ki nem szokott mérleget vezetni, mérlegszerű számadásra kötelezzem és ilyen felvilágosítást kérjek tőle ; hiszen nem is tudná a mérleget elkészíteni, mert ez nálunk nem szokásos. A gazdára nézve mit mondunk ? Azt, hogy az illető birtoknak megfelelő általános bérértékét tekintjük a földbirtokból eredő összjövedelemnek, a melyből azután természetesen a terhek levonandók. Ha pedig a bérértéket veszszük alapul, akkor nincs a gazdasági mellékhaszonvételek külön felbecslésének helye, mert ebben a bérértékben benne vannak a felhasznált tárgyak is, ugy hogy ezt vizsgálódás tárgyává nem teszszük. Mi a további garanczia ? Az, hogy nem is a kivető bizottságra bízom a bérérték megállapítását, hanem az van mondva, hogy a gazdasági egyesület vagy más ilyen szaktestület véleménye az irányadó a bérérték megállapításánál. Engedelmet kérek, ha az önadóztatás annyira keresztül van vive, hogy először függetlenül a pénzügyi közegektől a kivető bizottságok állapítják meg az adót, másodszor még ezen megállapításnál is azt az alapot, a melyet felvehetünk, nem maga a kivető bizottság határozza meg, hanem egy ilyen szaktestületnek mindenesetre az érdekképviseletet pótló véleményét kell meghallgatnia, mert ez az irányadó : azt hiszem, ez teljes garanczia. A t. képviselő ur tegnap is, ma is felhozta azt, hogy megnyugtatására szolgálna, ha bizonyos átmeneti időre szólna csak ez a jövedelemadó. Engedelmet kérek, üyen terminust nem állapithatok meg. Nekem — őszintén szólva — a más államokban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a mint ez pl. Poroszországban is történt, a hol már módosították a jövedelmi adót, minálunk is el fog érkezni annak ideje, hogy szükségesek lesznek ilyen pótlólagos intézkedések. Én azonban ezt egy terminushoz kötni nem szeretném. Vigyük 64