Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-435

4-35. országos ülés 1909 márczius 8-án, hétfőn. 489 a jövedelmi adóról szóló törvényben, a mely azo­kat az intézkedéseket megváltoztatja, szerepel. Ezekből a jelenségekből támadnak azok a sűrűn előforduló esetek, bogy Magyarországon bizony igen jól képezett kiváló jogásznak kell lenni annak, a ki jól tud keresni és birtelen megtudja mondani, hogy mi most a létező jog Magyarországon. Most .visszatérek a kontingens kérdésére, és itt kérem a pénzügyi bizottság t. tagjainak is szives figyelmét, mert rá akarok mutatni arra, hogy ha a boritaladó kérdésének megoldását valahol kívánni lehet, nézetem szerint, itt van helyén a dolog. Ugyanis az 5%-ra való leszállitás folytán elvesztett fedezetet a t. képviselő urak ennél a törvénynél, nézetem szerint, bőségesen megtalálhatják. A nyilvános számadásra kötele­zett vállalatok adójának 5%-ából ugy sem telt volna ki, de ha a boritaladó leszálbtása igazán komoly szándék, semmiféle akadálya nincs annak, hogy a kérdés itt megoldható legyen. Magam részéről a kontingensre vonatkozó adataimat a következőkép terjesztem elő. ^ Kimutattam előbb, hogy a t. pénzügyminister ur nem 46 milliós kontingenst, hanem 54 milliós kontingenst ajánl. Ezenkivül ajánlatba volt hozva, hogy az összes egyenesadók kontingense is 202 millióban állapittassék meg. (Ellenmondás.} Nagy Sándor: Kétszáz millióban ! Polónyi Géza: Ugy emlékszem, hog}^ 202 mil­lióról volt szó. De mindegy ; legyen kerekszámban 200 millió. Hát t. minister ur : sapientis est consilium mutare in melius. Ha a t. pénzügyminister ur kapaozitál­tatni hagyta magát a pénzügyi bizottságban a kontingens elejtése mellett, engedje meg nekem azt a kisérletet, hogy én pedig kapaczitáljam arra, hogy most állitsuk helyre a kontingenst. Azt hiszem, ezzel nem követek el semmiféle nem fair dolgot, sőt kötelességemnek felelek meg. (Halljuk ! Halljuk !) Én a t. pénzügyminister úrral tartok, a ki eredeti javaslatában azt mondta, hogy a kontin­genst azért Veszi fel, hogy eltitkolt adóemelés be ne következhessek. Ez az én alapálláspontom is és szószerint ez volt benne az eredeti javaslat indoko­lásában is. Ha tetszik, egészen szószerinti pontos­sággal felolvashatom. En azon az állásponton vagyok, hogy ha a jövedelmi adó kontingentálva nem lesz és ha az összes egyenes állami adók együttes kontingense megállapítva nem lesz, akkor ki vagyunk téve az adóemeléseknek egészen a végtelenségig és abszolúte semmi korlát e tekintetben fennállani nem fog. Én tehát igenis szükségét látom annak, hogy a jövedelmi adó maga is nem minimális, hanem maximális kontingensében állapittassék meg. Mennyi legyen már most ez a kontingens ? A t. pénzügyminister ur arra az álláspontra helyez­kedett, hogy itt az összjövedelemnek 20 millióval való csökkenése fog beállani. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister (közleszól). Polónyi Géza: Ugy értem, hogy a 20 millió csökkenés nem itt, hanem az összes állami egyenes adók jövedelmeinél fog beállani. Ha a t. pénzügy­minister urnak álláspontja e tekintetben helyes volna, akkor szemben azzal, hogy a költségvetés szerint előirányzott összes állami egyenes adók 197 müliót tettek ki, nekem azt kellene proponál­nom, hogy az összes állami egyenes adók kontin­gense 177 millióban állapittassék meg. De én nem igy kalkulálok, hanem kalkulálok nézetem szerint reálisabb alapon, azon az alapon, hogy itt nem adócsökkenés, hanem lényeges adóemelés fog bekövetkezni. Ezt megállapítom a következőkből. Ma már egyik-másik tétel tekintetében pozitív számokkal rendelkezem, s ezek a következőkép alakulnak : a földadó kontingentálva van 74 millió koronában; ez kétségtelen dolog, tehát ezzel már operálhatok. A házadó nincs kontingentálva; eddig befolyt 36.5 millió, most az uj körzetek felállítása és a házadó kulcsának lényeges emelése következtében feltétlenül bizonyos, hogy ezen úgynevezett fejlődésképes adónemből több fog befolyni, mint 36% millió ; én ezt 40 millió koro­nára teszem. Ott van azután a tőkekamat- és járadékadó. Eddig befolyt 12 millió; az 5%-ra való leszállitás, de másrészt az adóalapok lénye­ges emelése következtében ezt 9 millió koronára preliminálom. A nyilvános számadásokra kötele­zett vállalatok adója 12 millió, a kereseti adónál 29 millió a várható pénzügyi eredmény, mert igy van kontingentálva magában a törvényben, el­tekintve a 2%-os emelkedésektől. Ez kitesz összesen 164 milliót. Ha ezt szembeállitom a pénzügyminister ur által az egyenes adókra pro­ponált kontingenssel, ki fog sülni, hogy nekem csak 38 millió koronára van jövedelmi adóban szükségem, hogy ezt a 202 milliót kihozzam, és nem 54 millió koronára, a mint javasolva van. Ha tehát felvétetik az a kontingens, a melyet a pénzügyminister ur eredetileg javaslatba hozott, és a melytől feltételezte a létminimum leszállí­tását, akkor a jövedelmi adóra 38 millió korona esik. De semmi kifogásom nem lesz, ha felveszszük a t. pénzügyminister urnak saját eredeti kontin­gensét, a 46 millió koronás maximális jövedelmi adókontingenst, beleértve a szolgálati illetmények utáni adót is, a mely 7 millió és annak az álta­lános jövedelmi adója 1 millió, Ausztriában a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója nincs benn, nálunk azonban ez is benne van. Már most, ha mi 16 millió korona kontingenst állapítunk meg a jövedelmi adó szempontjából, akkor én nem fogok most a külföldnek azon orszá­gaira hivatkozni, a hol milliárdról beszélhetünk akkor, a mikor nálunk csak milliókról; azt a blaszfómiát nem fogom elkövetni, hogy Magyar­országot Angliával, Amerikával vagy Franczia­országgal hasonlítsam össze, de a szomszédba mégis el akarok menni. El nem felejtem azt sem, 62

Next

/
Thumbnails
Contents