Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-435

435. országos ülés 1909 márczius 8-án, hétfőn 483 intézkedésnek tartom és azért magát az adóreformot sem helyeselem ezen az alapon. Másutt megfordítva történik a dolog. A jövedelmi adó képezi az adóreform fundamentumát és a hozadéki, illetőleg az esetleges vagyonadók képezik annak kiegészítését. Ezeket elvi szempontból röviden megjegyezve csak azért hozom fel, hogy indokoljam, hogy magát az adóreformot illetőleg a javaslatot miért nem fogadhatom el, bár szivesen kontribuálok ahhoz, hogy a javaslat viszásságai és sérelmei lehetőleg orvosoltassanak. Itt elsősorban rá kell térnem az előttem szólt t. képviselőtársam néhány megjegyzésére. (Halljuk ! Halljuk !) Az erdőüzemekre nézve az eredeti javaslat lényegesen sérelmesebb volt, mint a pénzügyi bizottsági szöveg, a mely az erdőüzemek javára bizonyos korrektivumokat vett fel a kezelési költségek tekintetében is. Az előttem szóló t. képviselő urnak az az észrevétele pedig, hogy az adóknál csak a közvetett adók levonása engedtetik meg, reminiszczenczia az eddig letárgyalt összes adónemekre, mert én e kérdéseket felvetettem az alaj)adóknál, a hol még sérelmesebb a megoldás, a menynyiben azoknál nemcsak a levonás nem engedtetett meg, de maga az adó is, qua adóalap szolgál és igy mint külön adóalap is felállíttatik. Itt tehát nyilvánvalókig nem elvi, hanem pénzügyi szempontok indították a képviselőházat arra, hogy ismételten felhozott ezen érvelésemnek ellenére mégis ezen adókat adóalapnak fogadták el. Azt hiszem ennélfogva, hogy elvi szempontból ennek a kérdésnek, fájdalom, eldöntött voltára lehet utalnom és az elv szempontjából semmi reménységem sem lehetne arra, hogy a mikor a földadónál, házadónál stb. a sokkal magasabb kulcs tekintetében már ez a prinezipium eldöntetett, itt valami módosításnak sikerre lehetett kilátása. i A jelzálogi terhekre vonatkozólag a földadónál és a házadónál már elégszer utaltam azokra a rendkívüli sérelmekre, a melyek különösen a középérték erejéig megterhelt birtok adójára nézve elő fognak állani azzal, hogy most a kamatnak nem egész 10 százaléka helyeztetik levonásba, hanem csak 0.7 százalék, illetőleg az 5 százalékig terjedő jövedelmi adónál az egész kamat. Ezeket én számtalan jjéldával illusztráltam már a t. képviselőház előtt. Azt hiszem tehát, hogy felesleges munkát és meddő dolgot végeznénk, ha ezt a t. képviselőház előtt még egyszer felhoznám ; de a részletes tárgyalásnál mégis gondoskodni kellene arról, hogy itt sérelem, illetőleg a mostani helyzettel szemben visszaesés ne következzék be. Hiszen a tisztelt pénzügyminister ur által előterjesztett javaslatnak az egyik alapelve az, hogy nem akarja a létező viszonyokat érinteni. Már most azoknál, a kiknek birtoka vagy háza ezeknek középértékóig van megterhelve, a bemutatott séma szerint, kétségtelenül lényeges hátrányok fognak bekövetkezni a tőkekamatadó szempontjából. Éber Antal: A tulterhelteknél azonban előny ! Polónyi Géza: A tulterhelteknél és a meg nem terhelteknél is előny származik ebből. A kinek tehát meg nem terhelt birtoka vagy háza van, az ezzel a jövedelmi adóval jól jár ; azontúl pedig az adósságcsinálásnak egyenes prémium adatik abban a tekintetben, hogy a kinek túlterhelt birtoka lesz, az jövedelmi adót fizetni egyáltalán nem fog. Ezek a sérelmek kétségtelenül mutatkoznak s ekképen itt különösen a kisbirtokosi és az egész liáztulajdonosi osztályt mélyen érintő kérdésről van szó. Most a tisztelt ház türelmével nem fogok visszaélni; de a kérdéses szakasznál még egyszer megvitathatjuk a dolgot, mert érdemes volna valami alkalmas módot találni arra, hogy ezek a sérelmek be ne következzenek. (Ugy van ! balfelől.) A mi azonban az előttem szóló t. képviselőtársamnak a létminimumra vonatkozó megjegyzését illeti, ezekre nézve most, miután reáj okkésőbben szándékozom kiterjeszkedni, csak rövid néhány megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársain állást foglalt az ellen, hogy Budapesttel szemben valamely kivételes intézkedések léptettessenek életbe a létminimum szempontjából. Bocsánatot kérek, de ezt az álláspontot én jogosultnak el nem fogadhatom. Nem is tartom azt szerencsésnek, mert természetes, hogy Budapestre nézve a létminimum szempontjából bizonyos kivételes intézkedéseket életbe kell léptetni. Az előttem szólt t. képviselőtársam az egyenlő teherviselés elvébe ütközőnek tartja, ha ily kivételek életbeléptettetnek. Csodálom azonban, hogy a t. képviselőtársam az egyenlő teherviselés elvének sérelmét nem vette észre akkor, a mikor Budapesttel szemben magasabb házadót állapítottak meg mint más városokkal szemben ; hogy nem vette észre az egyenlő teherviselés elvének sérelmét akkor, a mikor kivételeket állapítottak meg a többi városokkal szemben és csak Budapestet zárták ki a kivételek közül. Nem akarom ezt részletezni, de ha a natural és a bérgazdaság elveit veszszük figyelembe, ha tudjuk azt, hogy mi a különbség a natural és a bérgazdaság között az ipari és kereskedelmi forgalom tekintetében és ha egyebet nem tudunk is, mint azt, hogy a legmodernebb adóreform: a franczia, az egyenlő teherviselés elvének keresztülvitelének szempontjából épen azt tartja keresztülviendőnek, hogy a létminimum tekintetében ötféle fokozat állapíttassák meg, már akkor is indokolt a kivételes intézkedés Budapestre, nézve, mert a létminimum egyenlőségének alapelve tulajdonképen nem egyéb, mint a legnagyobb egyenlőtlenség törvénybe iktatása. Ezért a franczia javaslat a foglalkozásokra és a lélekszámra való tekintettel ötféle, fokozatot állapított meg a létminimum tekintetében. Ne beszéljünk tehát a létminimum egyenlőségéről a teherviselés szempontjából, de egy példát fel kell hoznom, mivel felszólalásom egyik leglényegesebb része az, hogy a t. pénzügyminister 61*