Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-435

482 435, országos ülés 1909 adó, és másodszor, ennél is bizonyos mértékben anomáliának tartom ezt és nem látok okot arra, hogy ezen anomáliát teljes egészében perpetuáljuk. Visszatérve az indokolásban szépen kifejtett és gyakorlatilag körülirt jövedelem fogalmára, ha vannak egyéni körülmények, a melyek csökkentik a teherviselő képességet, és melyek figyelembe vétetendők, szükségszerű kiadás, mely levonásba hozandó, ugy nézetem szerint épen az adó az, a mely feltétlen érvényesülése folytán csökkenti a teherviselő képességet. (Ugy van!) Az eredmény tekintetében vagyok bátor hármas eredményre utalni, mert nézetem szerint ez a hármas eredmény nagyon is befolyásolja azt a czélt, a melyet a jövedelmi adóval elérni akarunk. Először is az adó le nem vonható és ez már magában emeli azon adótételt, a mely a jövedelmi adó javaslatban meg van határozva. Emeli relatíve a külföldi tétellel szemben, mert nálunk egy vagy két százalék jóval többet jelent, mint külföldön, akár az osztrák akár a porosz jövedelmi adótörvény alapján. Másodszor csökkenti a létminimumot és jDedig azért, mert a létminimumos összegbe már az adó is bele van foglalva!. Harmadszor bizonyos progressziót erenményez. Éber Antal: Igaz ! Ez ugy van! Gr. Esterházy Móricz: Még pedig fordított jurogressziót eredményez. Vagyok bátor e tekintetben a községi háztartásokra, továbbá a jelzálogilag erősen megterhelt ingatlanokra utalni, a hol a bruttó jövedelem esetleg nagy és ennek alapján nagy lehet a jelzálogi teher, mindenesetre pedig nagy a hozadéki adó, ellenben egyedül kicsi vagy talán teljesen el is enyészik a tiszta jövedelem, hisz az adó levonásba nem hozható. A hozadéki adó kulcsa azonban az egész országra egyenlő lévén, nézetem szerint, az igazságtalanság is valamivel méltányosabb lesz, mert mindenkit többé-kevésbbé ceteris paribus, egyenlő mértékben érint. Teljesen másként áll a dolog a városi és a községi pótadóknál, a hol ez a hármas igazságtalanság, a melyre bátor voltam utalni, teljesen a pótadó nagyságától függ, a szerint kisebb, vagy nagyobb. A magam részéről elleneztem és ellenezem azt, a mit egyik t. képviselőtársam felhozott, hogy t. i. más legyen a létminimum Budapesten és más legyen a vidéken. Ellenezem ezt nemcsak azért, mert nézetem szerint — sajnos — a drágaság ma nagyon is általános és nincs csak Budapesthez kötve; (Igaz! ügy van!) ellenezem nemcsak azért, mert a létminimum az ipari lakosságnál másképen érvényesül, mint a naturál gazdaságot folytató lakosságnál, (Ugy van ! jobbfelől.) de elleneztem és ellenezem főként az egyenlő elbánás elvénél fogva. Ezen rendelkezés szerint azonban ismét viszszatérünk a különböző létminimumok állapotához. A létminimum kisebb vagy nagyobb lesz a szerint, a mint kisebb vagy nagyobb a pótadó. Megengedem, hogy ez nem fog valami nagy összemárczius 8-án, hétfőn. get kitenni, de bizonyos mértékben mégis érvényesülni fog és különösen egy olyan országban, a hol a pótadók 500—600% között variálnak, ezt, igenis, figyelembe kellene venni. Most nem terjeszkedhetem ki mindazon faktorokra, tényezőkre, a melyek esetleg a pótadók csökkenését vonhatnák maguk után, akár az által, hog)^ növekszik az adóalap, akár pedig községi takarékpénztárak vagy községi patikák létesitése által. Ez ma nincsen napirenden. Tudom másrészről azt is, hogy különösen egy ilyen jövedelemadótörvénynél döntő szempont a pénzügyi eredmény. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister: Ugy van ! Gr. Esterházy Móricz: ... és hogyha itten az összes közszolgáltatásokat le lehetne vonni, ugy, a hogy az pl. Ausztriában történt, — a hol tudtommal 260 millióra rúgott ezen levonás a közszolgáltatások tekintetében — mondom, tudom, hogy ez az adóalap oly mervü csökkenését vonná maga után . . . Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminisíer: Ugy van! Gr. Esterházy Móricz : ... a mely lényeges jövedelmi kevesbletet eredményezne. (Ugy van !) Ezt én a magam részéről elismerem, de ugyanakkor, épen azért, mivel a pótadók olyan nagyon egyenlőtlenül vannak kivetve, a porosz analógiára való hivatkozással azt a kérelmet vagyok bátor a ministerelnök úrhoz intézni: nem lehetne-e a kulcsot, vagy a levonást olyan formában eszközölni, mint az Poroszországban van, vagy legalább is annak analógiájára, hasonló módon, hogy igy bizonyos perczenten túl — ha egy bizonyos országos, átlagos perczentet a pótadó meghalad — a jjótadót, ezen a perczenten felül, levonásba hozassék. Mert szerény nézetem szerint ezen javitás nélkül, a nélkül, hogy e tekintetben csak egy kis változtatást is tennénk, megmarad a javaslatban egy lényeges szépséghiba, a mely javaslat pedig ugy ezen törvényhozásnak, mint a mélyen t. ministerelnök urnak egyik legfontosabb alkotása. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! Mielőtt észrevételeim előterjesztésére áttérnék, röviden kijelentem, hogy én a törvényhozásnak — adótörvényhozást értek — azt a módját, a mely a hozadéki adók fentartásával a jövedelmi adót, mint kiegészitő adót állapit] a meg, már az általános vitánál elmondott indokaimnál fogva,, nem tartom szerencsésnek, sőt meglehetősen egyedül álló kísérletet látok abban, a mi e tekintetben nálunk javasoltatik. Ennélfogva én az olyan adóreformot, a mely a hozadéki adóknak minden viszásságát, minden aránytalanságát fentartja, sőt a jövedelmi adónak, mint láegészitő adónak behozatalával ezeket a viszásságokat és aranytál anságokat még fokozza is, nézetem szerint helytelen törvényhozási