Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-435
; i-35. országos ülés 1909 a levonható, sem a le nem vonható tételek között; a porosz jövedelmi adótörvény erre vonatkozó szakaszának elős pontjában mint levonhatók szerepelnek. A magánjogi czimen alapuló terhek tudtommal három különböző szakaszban vannak felvéve. Ezeknek kérdése a külföldön meglehetősen vitás és ezekre való hivatkozással, vagyok bátor egyrészt az elvált, másrészt a házassági életközösségben nem élő nőtartási dijat illetőleg felhozni azt, hogy itten döntő az a körülmény, hogy ismétlődik-e a teher, másrészt pedig hogy az jogilag kikényszerithető-e ? Végül a haszonbérbe adott földbirtok jövedelmét illetőleg jó volna felemlíteni, hogy a haszonbér indokolt leengedése is figyelembe veendő, mert itt csak haszonbérveszteségről van szó. Erre nézve talán a judikaturában az a gyakorlat fejlődhetnék esetleg ki, hogy csak azok a haszonbérek vonhatók le, a melyek objektíve behajthatlanok, pedig sokszor előfordul, hogy valamely fizetés objektíve behajtható ugyan, de méltányossági szempontból mégis az elengedésnek van helye. (Ugy van!) Általános helyesléssel fogadta a t. ház a niinisterelnök urnak azt a kijelentését, hogy 10.000 koronán aluli jövedelmekre nézve bizonyos gyermekparagrafus behozatalára hajlandó. A magam részéről örömmel járulok ehhez. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Esterházy Móricz : De a kilátásba helyezett szakaszra vonatkozólag mégis azt kell kérnem, hegy sem ezen paragrafusban, sem pedig a 25. szakaszban ne méltóztassék hátrányos disztincziót felállítani a törvénytelen gyermekek rovására, a kik státusának törvénytelen volta végre is ugyanazon körülményekben leli okát és magyarázatát, a melyek minket a létminimum behozatalára bírtak. (Ugy van! jobb felől.) Ezen .aprólékosabb észrevételeim előrebocsátása után vagyok bátor áttérni legsúlyosabb ellenvetésemre, a mely nézetem szerint szépséghibája az egész javaslatnak. Ez pedig az adó le nem vonhatása. A törvényjavaslatnak 12., illetőleg 14. §-a szabályozza a kérdést és a két szakaszból látható, hogy adóköteles tiszta jövedelemnek vétetik maga az adó is az üzemet terhelő állami, községi és közvetett adók, illetőleg vámok kivételével, a melyek a gyakorlati életben igen csekély összeget tesznek ki. Hogy ennek magyarázatát megtaláljam, az indokoláshoz fordultam, de ez sajnálatomra rendkívül szűkszavú, azon talán inherens tulajdonságánál fogva, hogy nem czáfolata a javaslatnak. Polónyi Géza: A pénzügyi bizottság szúrta ezt a rendelkezést be! Gr. Esterházy Móricz: A javaslat hivatkozik a helyes könyvelés általános szabályaira és a mintaszerű szász jövedelmi adótörvényre. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Esterházy Móricz: Magát a jövedelmet illetőleg az indokolás tartózkodik az elméleti meghatározástól és egy gyakorlati körülírást állit be akként deffiniálván a jövedelmet, hogy az az JUäPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. márczius 8-án, hétfőn. 481 alany szükségleteinek kielégítésére szabadon rendelkezésre álló javak összessége. Készséggel elismerem, hogy a mindennapi élet, relativitásánál fogva, ritkán valósithat meg abszolút tételeket, teóriákat, és igazságokat, de sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem lehetséges az, hogy a már egyszer kifizetett jövedelmi adó jövedelemnek minősíttessék, mert ha elméletileg nem fordítjuk is a jövedelemnek deklarált összeget bizonyos czélra bizonyos időben, még nem vagyunk jövedelmezők de gyakorlatilag azzá tétetünk hatósági beavatkozással dobszó mellett. (Mozgás.) Tény, t. ház, hogy különböző felfogások uralkodnak Magyarországon a jövedelmet illetőleg, mert vannak, a kik jövedelemnek veszik a vagyonuk állagát és a kik adósságból élnek. Jogos vagy jogosulatlan igényekből eredő megélhetési nehézségek sem fogják azt eredményezni, hogy sokan lesznek, a kik a javaslat 12. §-ában kimondott állás})ontra helyezkedjenek és az adót jövedelemnek tekintsék. Minthogy ez tudtommal a köztudatba még eddig alig ment át, már magából az adómorál szempontjából sem találom ezt nagyon előnyös rendelkezésnek. Az indokolás a mintaszerű szász jövedelmi adótörvényre hivatkozik, a mely törvény 15. §-ának 3. pontja azt mondja, hogy a jövedelemből levonandó az állampénztárt megillető földadó és az országos ingatlan tüzpénztár javára fizetendő járulék. Azért teszi ezt a disztinkcziót a törvény, mert ugy tudom, 1902-ben arról volt szó, hogy a földadót, Poroszország mintájára, az iskolai alapra engedjék át. De van ennek a törvénynek még egy szakasza, a 78. §., a mely kimondja, hogy a községek a beszedett adójövedelemnek bizonyos százalékát kapják, illetőleg azt az állam nekik engedi át, A porosz jövedelmi adótörvény 8. §-ának 3. pontja pedig azt mondja, hogy levonandó a földbirtok, az ipari foglalkozás és a bányászat után fizetendő egyenes helyhatósági adó, a földadó, a házadó és az iparadó erejéig. Megjegyzendő, hogy 1893-ban szűnt meg a hozadéki adó állami adó lenni. Az osztrák jövedelmi adóból levonandó tételek a 160. §. 5. pontja értelmében : az adózó által fizetett egyenes adók és azok pótlékai, a tartományi, járási és községi adók és egyéb pótlékok, valamint közczélokat szolgáló egyéb hozzájárulások. A mi a franczia jövedelmi adót illeti, tudjuk, hogy ez a kérdés még csak javaslat stádiumában van, de erre vonatkozólag is — épen kapcsolatban a községi háztartás rendezésével — tette Cailloux pénzügyminister azon majdnem szállóigévé tett igéretét, hogy fairé marcher cőte a cőte les deux projest vagyis: egymás mellett oldja meg ezt a két kérdést. Ezzel szemben felhozzák, hogy a mai jövedelmi pótadó sem veszi tekintetbe a hozadéki adókat. Erre vonatkozólag azonban csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy a jövedelmi pótadó először is hozadéki adónak a pótléka, és nem személyi 61
