Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

434 433. országos ülés 1909 méltóztatott el is fogadni, azonban nem precziz szöveggel került a javaslatba, a mely előttünk fekszik. Ezen szöveg világosabbá tétele czéljából volnék bátor proponálni, hogy ez a rendelkezés, a mely az általam elmondottakat, az emiitett károsodás ellensúlyozását czélozza, a következőképen hangozzék (olvassa) : »01y esetekben azonban, a midőn az árfolyammal biró értékpapírok tényleg alacsonyabb árfolyamon adattak el, mint a hogyan beszereztettek, ez a beigazoltan ugyanazon értékpapírokra vonatkozó veszteség három évre visszamenőleg levonandó*. Vagyok bátor módosításomat elfogadásra ajánlani. Elnök : Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Lányi Mór! Lányi Mór : T. képviselőház ! Egy módosítást vagyok bátor benyújtani, a melynek részletes indokolásától tartózkodni fogok, mert ez összefügg a tőkekamatadó módosításával (olvassa): »A 18. §. 8. pontjának második bekezdése végére tétessék : »és más vállalatoknál folyószámlán elhelyezett tőkének kamatai««. Elnök : Ki következik ? Vertán Endre jegyző : Lázár Pál! Lázár Pál : T. képviselőház ! Ezen szakasznál, a mely arról intézkedik, hogy milyen jövedelmek azok, a melyek az adóalapból egyáltalában le nem vonhatók, — természetesen recziproczitásról lévén szó az élőbbem szakaszhoz — egy pár szóval bátor vagyok reflektálni azokra, a miket a pénzügyminister ur rám vonatkozólag elmondott. Azt méltóztatott mondani, hogy ha én Éber Antal álláspontjára helyezkedem, ellenmondásba jövök önmagammal, mert abból a szempontból, a mit hangsúlyoztam, nem is mondhattam volna el mondókámat. Hát, t. ház, én azt mondom, hogy a görbe ut helyett jobb lett volna az egyenes ut és ha annak az álláspontjára helyezkedem, a ki az egyenes útra akar menni, abból még nem következik, hogy én nem járulok hozzá a görbe ut kijavításához. Tehát mindig helyesen tehettem volna, hogy ott igyekezzem módosításokat eszközölni. É szakaszra vonatkozólag csupán egy dologra bátorkodom kérni a t. pénzügyminister urat és pedig a következőre : Itt a 6. pont alatt fel van sorolva a bányaérték csökkenése is, mint olyan rész, a mely semmi körülmények között le nem vonható. Engedelmet kérek, t. képviselőház, mindazokat a dolgokat, a melyek tényleg értékcsökkenéssel járnak, a midőn tényleg értékveszteségről, egyes felszereléseknél beálló ily veszteségről van szó, a törvényjavaslat mind honorálja. De a mi illeti a bányákat, a bányászati üzemet ismerők bizonyára igazat fognak nekem adni, ha azt mondom, hogy a bánya összértéke bizonyos előre nem látott viszonylatok folytán oly helyzetbe juthat, hogy ott a normálistól egészen elütő értékcsökkenésről lehet szó, a mely tényleg tiszta értékveszteség. Hogyha a bányákban csak 7% az adó, egyéb kereseti részvénytársaságoknál pedig 10%, ezzel márczius 5-én, pénteken. még a különbség nincs kiegyenlítve, és épen azért kérem a bányaérték csökkenését is a levonhatók közé venni. A szövegezésben azt a változtatást kérem tenni, hogy »ideértve« helyett »ide nem értve« tétessék és az utolsó »is« szó elmaradjon. Módosításom tehát igy szól (olvassa) : »Tétessék e szakasz 6. pontjának második sorába »ideértve« helyett: »ide nem értve« és töröltessék e pont utolsó szava : »is«. Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. képviselőház ! Világossági és szövevegezési szempontból a 18. §. második pontjához én is bátor vagyok egy módosítást beadni, t. i. kérem, hogy a három első sor a következő szövegeztessék : »Az előző évekből áthozott üzleti veszteség, az előző egyévi veszteség kivételével, levonandó«. A mi a beadott módosításokat illeti, Éber Antal képviselő ur módosításához, a mely voltaképen ugyanazt tartalamazza, a mit a szöveg mond, csak világosabban, hozzájárulok. Lányi képviselő ur módosítása önmagától értendő. Az adónak alaj>elve, hogy, ha valamely jövedelem már meg van adóztatva, az nem kerülhet az üzleti adónál ujabb megadóztatás alá. Tehát ez ellen nincs észrevételem. De bocsánatot kérek, Lázár képviselő úrral szemben megint kénytelen vagyok határozottan ellentétben lenni. A bányáknál az értékcsökkenést nem lehet figyelembe venni. Hiszen erről a kérdésről hosszú irodalom van, ugyebár. Es a t. képviselő ur bizonyára tudja, hogy a bányáknál az értékcsökkenés sokszor egészen illuzórius valami. Például, ha egy kőszénbányánál, a hol a felső szinteken igen rossz palás kőszén van, ha én ott kifejtem a kőszenet, akkor nem értékcsökkenés, hanem értéknövekedés áll elő, mert a következő szintekből értékesebb, jobb anyagot kapok. Ez tisztázott kérdés. Hosszú könyvek szólnak erről, a melyek igazolják, hogy az értékcsökkenést sehol sem lehet oly kevéssé megállapítani, mint épen a bányáknál. Például a fémbányászatnál gyakran meddő, kevésbbé rentábilis kőzeteken át kell dolgozni, és ha kifejtik is a bánya jelentékeny részét, még sem apasztják az értéket; sőt a voltaképeni értéket akkor kapják meg, a midőn végre egy vastag érre bukkannak. A bányászati kincseknek az a sajátsága, hogy felszínre hozásuk igen sokszor szuppoziczión alapszik. Ott biztos tényezőkkel dolgozni nem lehet és a valószínűség szerint kell szupponálni, hogy valamely helyen értékek, tömbök, bányakincsek vannak-e. Azért nem szokás a bányászatnál az értékcsökkenést megállapítani. Ott, a hol nagyobbmérvű kőszéntermelések vannak — főképen erről van szó — és lefejtenek egész bányákat, ugy hogy ezek a bányák, mint értékek megsemmisülnek, ott ugy vannak berendezve a nagyobb üzemek, hogy idejekorán gondoskodnak arról, hogy az elmaradó értékeket más értékekkel pótolják. A mi álláspontunk mindig az volt, hogy a bányászatra nézve egy mérsékelt adószázalék