Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

433. országos ülés 1909 márczius 5-én, pénteken. 435 állapittassék meg, de ilyen ingó és nehezen apprecziálható dolognál a legnagyobb kontroverziákra adna okot az, ha az adóztatásnál az értékcsökkenést figyelembe veszszük, minthogy az értékcsökkenésnek helyes százalékát megállapitani nem lehet. Kontroverziákra, visszaélésekre, vagy a vállalatok nagymérvű sanyargatására vezethetne, ezért kérem a képviselő ur módosításának mellőzését. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 18. §. meg nem támadott részét változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. A szakasz 2. pontjához Wekerle Sándor képviselő ur a következő módosítást nyújtotta be (olvassa) : »A 2. pontnak első és második sora egészen, harmadik sora j)edig addig, hogy »levonandó« törlendő és helyébe teendő : >>az előző évekről áthozott üzleti veszteség, az előző évi veszteség kivételével, mely levonandó*. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 18. §. 2. pontját változatlanul a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, szemben Wekerle Sándor képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Nem!) Ha nem, akkor kijelentem, bogy a 2. pont Wekerle Sándor képviselő ur módosítása szerint fogadtatik el. Lázár Pál kéj}viselő ur azt javasolja, hogy e szakasz 6. pontja 2. sorába »ideértve« helyett »ide nem értve« tétessék és töröltessék e pont utolsó szava : »is«. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 6. pontot változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Lázár Pál módositásával, igen vagy nem 1 (Igen I) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a 6. pont változatlanul elfogadtatik és Lázár Pál képviselő ur módosítása elesik. A 8. pont 2. bekezdésének végére Lányi Mór azt javasolja, hogy hozzátétessék : »és más vállalatoknál folyószámlán elhelyezett tőkék kamatai*. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 8. §. második bekezdését változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint szemben Lányi Mór képviselő ur módositásával, igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, akkor kijelentem, hogy a 8. pont második bekezdése Lányi Mór képviselő ur módosításával fogadtatik el. Végre Éber Antal képviselő ur indítványozza, hogy a 18. §. utolsó bekezdésének második mondata igy szóljon : »olyan esetekben azonban, midőn az árfolyammal biró értékpapírok tényleg alacsonyabb árfolyamon adattak el, mint a melyen azok beszereztettek, ez a beigazolt és ugyanazon értékpapírokra vonatkozó veszteség három évre visszamenőleg levonható*. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szakasz utolsó bekezdésének második mondatát változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Éber Antal képviselő ur módositásával, igen vagy nem ? (Nem '.) Ha nem, akkor kijelentem, hogy az utolsó bekezdés második mondata Éber Antal képviselő ur szövegezésében fogadtatik el. Következik a 19. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 19. %-t). Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki feljegyezve ? Vertán Endre jegyző: Lányi Mór! Lányi Wlór : A 19. §. bizonyos önsegélyző szövetkezetek adózási viszonyait szabályozza, olyanokét, a melyek a tagjaiknak nyújtott ápoláson, segélyen, élelmezésen, előlegezésen vagy kölcsönön túl más nyereségre üzletüket ki nem terjesztik. T. ház ! Azt hiszem, jó lesz itt egy bizonyos distinkcziót tennünk : ne téveszszük össze ugyanis ezen önsegélyző szövetkezeteket bizonyos koronaszövetkezetekkel, ne téveszszük össze a szövetkezeti eszme egyes parodisztikus példányaival. Ha ezt szem előtt tartjuk, és figyelembe veszszük, hogy ezen szövetkezetek nálunk mintegy ötven év előtt a Schultze-Delitzsch-féle szövetkezetek kooperatív eszméje alapján kezdődtek és fejlődtek és hogy olyan szövetkezeteink vannak, a melyekről csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk, mint pl. a székesfehérvári ós a debreczeni, a melyek a tavalyi hosszas válság idején is 6, 61'2%-kal látták el a hitel szükségleteit, normális időkben pedig 5%-kal elégítik azt ki; a mikor szemben találjuk magunkat ilyen alakulatokkal, el kell ejtenünk azt a szándékot, a mely a szövetkezetek adózási viszonyait in peius akarja rendezni. De tudnunk kell, t. ház, hogy ezen szövetkezetek kereteit, mozgási szabadságát egy időben alaptörvény meglehetősen megszorította, az 1886. évi törvényczikk, és csak később, a mikor látták, hogy ezek a szövetkezetek hivatásuknak mindjobban megfelelnek, hovatovább mind több és több engedményt nyertek azok, ugy hogy később a pénzügyi judikatura nekik több szabadságot adott, kereteiket kitágította. Itt van az 1880. évi pénzügyi közigazgatási rendelet, a mely megengedte a szövetkezeteknek, hogy tagjaik részére bizonyos hiteleket biztosithassanak, ha saját tőkeerejükből nem. futja. Az 1902. évi rendelkezés még tovább megy ezen a téren. A törvényjavaslat 19. §-ának szövegezése egyes ilyen nagy önsegélyző szövetkezeteknél azt a benyomást keltette, mintha a tőkebeszerzés dolgában is a múlttal szemben valami megszorítás történt volna. Azt hiszem, konstatálhatom, hogy ez az aggodalom alaptalan, megállapíthatom, hogy erről szó sem lehet, ez a szándék fel sem merült, sőt ellenkezőleg, figyelemmel e szövetkezetek helyes fejlődési irányára, inkább az, a mi már megadatott nekik, a 19. §-ban szankczionálva lesz, és az idegen tőkének magukhoz vonzása semmiképen sem lesz korlátozva a múlthoz képest. A mi magát az adózás tényét illeti, látjukhogy a 19. §-ban a múlthoz képest bizonyos rosz55*