Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-432

4Ü8 432. országos ülés 1909 márczias í-én, csütörtökön. külön megállapítás, összetartozandó üzleteknél egy bizottság, még pedig az illetőnek lakhelyére nézve illetékes bizottság állapítja meg az adót és különíti el azután az egyes községek szerint. A fő az, hogy ne az adminisztráczióra bizassék, hogy önkényüleg különítse el, hanem már az adómegállapításnál történjék az illető bizottság által az elkülönítés. Azt hiszem, ez megnyugtatásul szolgálhat. Különösen a faiparnál merült fel igen sok panasz arra nézve, hogy a községek egészen mellőztettek és az egyes faiparágak harmadik helyen, a hol nem is lehetett apprecziálni és megítélni a nyereséget, minden közelebbi alap nélkül állapították meg adóikat. Ezért kérem a módosítás mellőzését. Éber Antal: Teljesen megnyugtatva a nyert felvilágosítás által, tisztelettel visszavonom módosításomat. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 18. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 19. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 19. %-t.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve ? Hammersberg László jegyző: Petrogalli Oszkár! Petrogalli Oszkár: T. képviselőház! Az igen t. pénzügyminister ur tegnap az általános vita során elhangzott észrevételekre adott válaszában a többi közt szives volt kilátásba helyezni a 19. §-nál egy olyan módosítás elfogadását, a mely ezen általános kereseti adót 29 millió koronában kontingentálja. A ministerelnök ur ezen kijelentésére támaszkodva bátorkodom ennek megfelelő rendelkezéseket tartalmazó indítván}^ benyújtani és a t. ház becses engedelmével azt röviden megindokolni. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy ezen adónem ellen a legtöbb támadás azért hangzott el az érdekelt körök részéről, mert nem volt az adóösszeg kontingentálva és igy tényleg fenforgott az a lehetőség, hogy az ezen adó alá tartozó érdekeltek egyelőre ki sem számitható és a mindenkori pénzügyi kormányzat kénye-kedvétől függő adó-emeléssel állanak szemben. Az eredeti ministeri javaslat kontingentálta ugyan 28 millió koronában ezen adót, de ez a minimális kontingens alapján állott, azaz azt az összeget állapította meg, a melyet a pénzügyi kormányzat minden körülmények közt köteles behajtani ezen adóból az állampénztárba, felruháztatván azon szankczióval, hogy a mennyiben ez az eredmény el nem éretnék, a pénzügyminister urnak minden különös törvényes felhatalmazás nélkül joga van 40 százalékig terjedhető pótkivetésre. Miután a kontingentálás ezen neme csak a fiskus és nem az adózó polgárok érdekét tartotta szem előtt, csak természetes, hogy az érdekelt köröknél megnyugvást nem keltett. A pénzügyi bizottság honorálta is ezen elhangzott aggodalmakat és ez a rendelkezés a pénzügyi bizottság szövegezéséből ldmaradt. Azonban a helyzet meggyőződésem szerint ezzel nem javult, sőt ellenkezőleg némileg rosszabbodott azzal, hogy a mindenkori pénzügyminister igy egyáltalában minden direktívától megszabadult. Ezen adónemnél is biztositanunk kell az összes adótörvényjavaslatoknak azon intenczióját, a melyet maga a pénzügyminister ur fejezett ki javaslata indokolásában legpregnansabban akként, hogy a javaslatok czélja megvalósítani a 48-as törvényhozás azon nagy elvét, hogy az adóztatás általánossága mellett egyúttal behozassék annak arányossága is, és nem az adóemelés a czél. Ennek pedig egyedüli biztositéka a maximális kontingens megállapítása. A kereseti adónak fejlődő jellegénél fogva ezen kontingens is csak növekedő kontingens lehet; miután az utolsó kilencz esztendőnek statisztikai adatai szerint az évenkénti adóösszeg 2 százalékkal növekszik, ezen növekedési kulcsot is két százalékkal kívánnám fixirozni. Az összeg megállapításánál pedig egyrészt azt tartom szem előtt, hogy adóemelés ne legyen, másrészt pedig adóleszállitás se álljon elő, mert a mai viszonyok közt senki joggal nem várhatja, hogy ezen adónemnél adóleszállitás álljon be. Az 1909. évre költségvetésileg előirányzott összeg ezen adóknál 29,446.000 korona, tehát 2 százalékos növekedési kulcs 590.000 koronának felel meg, ugy hogy a törvény várható életbeléptetésének idejére, 1911-re ez a kontingens 30,500.000 koronában volna e szerint megállapítandó. Ezen kalkulácziónál azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy ez az uj adó és uj adótörvényeink már a létminimumnak intézményét elfogadták és ez az intézmény speciel erre a törvényre is kiterjed, ugy hogy a létminimum folytán az állam ezen adónemeknél itt igen jelentékeny és tetemes bevételtől esik el. Kern állanak ugyan pozitív számadatok rendelkezésemre, de azt hiszem, nem tévedek, hogyha ezen adónál, az államnak az igy beálló jövedelemcsökkenését 2 milliónál jóval nagyobb összegre becsülöm. Ezzel szemben számításomnál figyelembe kell vennem egyrészt azt, hogy a javaslatban a kontingentált összegnek megállapításánál nem a bevételi, hanem a kivetési eredményt veszem és pedig az elsőfokú, tehát a legnagyobb kivetési eredményt, a mely tetemesen mögötte marad a bevételi eredménynek, másrészt pedig figyelembe kívánom venni azt a körülményt is, hogy nagyobb kiterjedésű és adózóképességű iparvállalatoknak, különösen szeszgyáraknak 15 évre engedélyezett adómentessége, most, e törvény életbeléptetéséig fog lejárni, tehát a rendesnél nagyobb növekedés várható a törvény életbeléptetése idejéig. Mindezen körülmények mérlegelése alapján ugy vélem, hogy a kontingensnek 29 millió koronában történő megállapítása esetén azon szempont,