Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-432

lt-32. országos ülés 1909 márczius í-én, csütörtökön. 407 Következik a 16. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 16. §-t.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 16. §-t változatlanul elfogadni w pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 17. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 17. %-t.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 17. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 18. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 18. %-t.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Hammersberg László jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. képviselőház ! A 18. §. magyar ipar egy legfontosabb ágára, a faiparra vonatkozólag súlyos konzekvencziákkal jár. Nevezetesen, a 18. §. 2. pontja értelmében, ha ezek az iparvállalatok az országnak több helyén foglalkoznak az ő kereseti, haszonhajtó foglalkozásukkal, abban az esetben minden egyes helyen külön vetik ki rájuk a kereseti adót. Ez nyilvánvaló igazságtalanság és oly technikai nehézség az illető vállalatokra vonatkozólag, a melyet kezelésükben áthidalni alig képesek. A mint méltóztatnak tudni, egy fakitermelő vállalat vesz az ország különböző részeiben, mondjuk 10—15 helyen, erdőket, ott azokat kitermeli, ott azonban semmiféle külön üzletet nem folytat, hanem a kitermelt fát egy második helyen kikészíti, szállitható forgalomba képes állapotba hozza, azután megint az ország valamely más részén, esetleg a központban, adja el. E szerint a törvényes intézkedés szerint azokon a különféle helyeken, a hol ezek a fatermelők az erdőket kihasználják, hol nekik tulaj donképen semmiféle üzemük, semmiféle könyvelésük sem lehet, mely az illető erdő után elért jövedelmet ki tudná mutatni, nekik meg kell jelenniök az adókivető bizottság előtt és nyilvánvalóan teljesen fiktiv alapon kell magukat az adózásnak alávetni, mert ők az ilyen különféle erdőkben kinyert fatermékeket egyesítve hozzák forgalomba és értékesítés alá, tehát tulaj donképen teljesen fiktiv dolog az, hogyha a termelés helyén elért nyereséget ki kell nekik mutatniok. A hány ilyen adókivető bizottság van, annyiféleképen fogja fel a dolgot és igy üzemük ki van téve annak, hogy 10—15 helyen kell az adókivetés czéljából megjelenni, 10—15-féle pénzügyi hatósággal, adókivető bizottsággal bajlódni és mindezek különféle eltérő véleményének magukat alávetni. Eddig az volt a jogállapot, hogy egy 1888-ban kiadott pénzügyministeri rendelet volt érvényben, mely a fakereskedők megadóztatása körüli eljárást külön szabályozta oly módon, a mint az egyedül felel meg ezen iparág érdekeinek, nevezetesen, hogy egységesen és egyöntetűen kerülnek megadóztatás alá. Ennélfogva azt volnék bátor indítványozni, hogy a 18. §. 5. pontjában, a hol már úgyis meg vannak említve olyan vállalatok, a melyek az összes jövedelmek után saját székhelyükön adóznak, nevezetesen az építési és közlekedési válla laltok meg vannak már említve mint ilyenek, azokon felül ott még a fakitermelő és faipari vállalatok is említtessenek meg, mint ilyen vállalatok. A mennyiben azonban a mélyen t. pénzügyminister ur ehhez az indítványomhoz, t. i., hogy az 5. pontba ezek is felvétessenek, hozzájárulni nem volna hajlandó, vagy a t. ház az én álláspontomat és felfogásomat nem helyeselné, abban az esetben ennek az egyik legnagyobb iparágnak az érdekében azt volnék bátor kérni a mélyen t. pénzügyminister úrtól, méltóztassék megnyugtatni legalább a tekintetben, hogy a törvényjavaslat 37. §-ában adott joggal élve, a végrehajtási utasításban — ha már az adóztatás külön községek szerint felosztva történik — ő mégis ki fogja jelölni ezekre az iparvállalatokra nézve azokat az egységes adókivető bizottságokat, a melyek összes különféle vállalataikra vonatkozólag egységesen fogják az adót megállapítani. Bátorkodom erre vonatkozó módosításomat benyújtani. Elnök : Szólásra senki sincs feljegj^ezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kíván szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. képviselőház ! Sajnálatomra nem járulhatok hozzá a t. képviselő ur módosításához. (Helyeslés.) Egyik alapelve ennek a törvényjavaslatnak az, hogy a keresetek községenként állapíttassanak meg, hogy minden község hozzájusson a maga jutalékához, az őt megillető községi pótlékhoz. (Helyeslés.) Itt kivételt csak a közlekedési és az együttesen folytatott építkezési vállalatoknál kellett tenni, mert ezeknél az üzlet természete olyan, hogy igen ritka esetben lehet azt elkülöníteni. Ha el lehet különíteni, ezeknél is el lesz különítve, különösen a különböző építési vállalatoknál. A faiparoknál azonban a legnagyobb panasz merült fel. Egyszerűen egész erdőket kiirtottak egyes községekben és a község pótadóban egy krajezár jövedelmet sem kapott, (ügy van!) Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a magyar- és horvátországi erdőleszámolásnál is ez képezte leginkább egyik sérelemnek tárgyát. A t. képviselő ur a jövedelmi adónak és a kereseti adónak kivetésére vonatkozó eljárást, hogy az milyen lesz, egybevetőleg veszi. Hát először alapelv az, hogy ugyanaz a bizottság állapítja meg a kereseti adót, a mely a jövedelmi adót állapítja meg; a második alapelv az, hogy nem minden kerületben kell okvetlenül külön megállapítani az adót, csak elkülönített üzleteknél lesz