Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-432

400 4,?2. országos ülés 1909 márczius 4-en, csütörtökön. bizonyos vonatkozásokban van oly hatalmasan kifejlődve, más irányban azonban némi hiányosságokat mutat. T. i. az emlékezet, a visszaemlékezés dolgában sokszor hiányosságok vannak az ő nyilatkozataiban. Nevezetesen elmondotta, hogy ő ott vérzett el, azon az olasz-liszkai csatatéren, hogy én ott mellette voltam, és azt akarta ezzel igazolni, hogy én megbizhatatlan ember vagyok, mert a mig akkor őt támogattam, most elhagytam és ellene fordultam. Egyet azonban elfelejtett megmondani ; lehet, hogy nem emlékszik reá egészen vissza, azt, t. képviselőház, hogy ő akkor ott a függetlenségi párt lobogója alatt vérzett el azon a csatatéren. (Derültség balfelől.) Vázsonyi a függetlenségi párt zászlója alatt jött az olasz-liszkai kerületbe, mint Kossuth Ferencz katonája jött oda és mint ilyent támogattam teljes őszinteséggel és teljes lelkesedéssel. Hát, t. képviselőház, hogy áll már most e tekintetben a megbízhatóság kérdése ? Én ma is a függetlenségi pártnak rendületlen hive vagyok, én ma is Kossuth. Ferencznek egyszerű, de hűséges katonája vagyok, (Helyeslés a baloldalon.) hol van azonban azóta Vázsonyi t. barátom ? Egy hang (a szélsőbaloldalon): Elvérzett Olasz-Liszkán! (Derültség.) Buza Barna : A mikor az olaszliszkai választásból kifolyólag Vázsonyi t. képviselőtársam azt akarja megállapítani, hogy én hagytam el őt, hogy én lettem hűtlen ő hozzá, akkor, t. ház, én azt hiszem, hogy Vázsonyi olyanféle optikai csalódásba esett, a melybe esni szoktak azok, a kik vonaton utazva kinéznek az ablakon és ugy tűnik fel nekik, mintha azok a fák, azok az épületek, a melyek mellett elhaladnak, távolodnának el ő tőlük; pedig a valóság az, hogy a fák, az épületek állandóan megmaradnak eredeti helyükön és a vonaton robogó utas távolodik el tőlük. Én is megmaradtam az eredeti helyemen. Ott állok ma is, a hol akkor állottam, ellenben Vázsonyi Vilmos robogott el gyorsvonati sebességgel azon állásponttól, a melyen akkor, azon választás idején állott. És ha ő akrosztikonszerű dolognak mondja mostam viselkedésemet és arra akarja figyelmeztetni azokat, a kik az én viselkedésemet helyeslik, hogy a sorok kezdő betűi itt is mást jelenthetnek, akkor erre válaszom az, hogyha akrosztikonszerűleg csalfa volt az a vers, a mely a Magyar Államban megjelent, micsoda csalfa akrosztikon lehetett az a programmbeszéd, a melyet Vázsonyi Vilmos az olaszliszkai választáson a választóknak elmondott, a mely külsőleg a függetlenségi párt eszméit hangoztatta, a függetlenségi párt hagyományain épült fel, de a sorok kezdő betűiben már akkor is ott volt Vázsonyi magyartalan demokrata programmjának akrosztikonja. (Ugy van! balfelől.) Sándor Pál: Hát maguk függetlenségi pártiak? Sohsem voltak azok ! (Zaj.) Buza Barna: Csak az a különbség, hogy annak a versnek olvasói másnap mindjárt látták, hogy be vannak csapva, hogy a vers kezdőbetűi mást jelentenek, ellenben mi, a kik Vázsonyi Vilmost támogattuk, csak évek multán tudtuk elolvasni azt az akrosztikont, csak évek múlva láttuk meg azt a lólábat, a mely pedig már akkor benne volt az ő függetlenségi programmbeszédében. Hogy állunk tehát, t. ház, a hűséggel, a következetességgel és a megbizhatósággal ? Én Kossuth Ferencz katonája voltam akkor is, Kossuth Ferencz katonája vagyok most is. Én Wekerle Sándor hive voltam abban az időben, az egyházpolitikai küzdelmek idején, Wekerle Sándor hive vagyok most az adópolitika terén. Vázsonyi Vilmos Kossuth Ferencz hive volt akkor, most ellenfele Kossuth Ferencznek. Vázsonyi Vilmos hive volt az egyházpolitikában Wekerle Sándornak, a most folyó vitában ellenfele neki. Azt hiszem tehát, ha ezek után Vázsonyi Vilmos én reám mondja, hogy hűtlen lettem, hogy megbizhatatlan, hogy áruló vagyok és hogy eltávoztam tőle, ez körülbelül olyan, mint hogyha Bocskay László akkor, a mikor átment a Heiszter táborába, azt mondta volna Jávorkának, a ki hűséges maradt Rákóczihoz : te hagytál el engem, te vagy az áruló ! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek előadása után Vázsonyi Vilmos t. barátom tegnapi fejtegetésére egészen röviden azzal az ő modern fülének talán nem eléggé tetsző, vad, ázsiai magyar népdal szavaival feleljek : te hagytál el, nem én téged! (Derültség és tetszés balfelől.) Vázsonyi Vilmos: T. ház! Személyes megtámadtatás czimén kérek szót! (Zaj. Halljuk!) T. ház! Én Buza Barna t. képviselőtársam ezen előre megfontolt védekezésére nem kivánok hosszasabban válaszolni. T. barátom egy egészen ártatlan megjegyzésemet arra használta fel, hogy plutarchosi párhuzamos életrajzot állitson össze saját élete és az én életem között, természetesen plutarchosi objektivitással megállapítván, hogy a Buza Barna-féle élet sokkal tisztább és derekabb, mint az enyém. Ezt, t. ház, szavazattöbbséggel talán még sem lehet eldönteni. (Derültség.) De én nem ellenkezem; legyen t. barátomnak saját tetszése és izlése szerint. Ellenben t. barátom felszólalásában egyúttal bátorkodott engemet ugy odaállítani, mintha én azon a csatamezőn, a melyen az ő buzgó támogatása mellett elvérzettem, mást hirdettem volna valaha, mint a mit ma. Hát én épen ő reá hivatkozom, mint klasszikus tanura, hogy én akkor is ugyanazt hirdettem, a mit ma hirdetek, és épen azért buktam el, mert ugyanazt hirdettem. Sághy Gyula (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Sághy Gyula t. képviselőtársam közbeszólására pedig vagyok bátor megjegyezni, hogy én a függetlenségi párt irányát szolgáltam akkor, a mikor az még nem volt szerencsés őt meggyőzni a függetlenségi párt eszméinek kormányképességéről. (Derültség.) Én soha életemben a függetlenségi párt programmja és eszméi ellen nem vétettem. A függetlenségi programm,