Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-432

4-32. országos ülés 1909 márczius k-én, csütörtökön. 399 Udvarhely vármegye közönségének felirata a siketnémák tanitási kötelezettsége és intézeteik anyagi ellátásának törvény által leendő biztosítása iránt; Szeged város közönségének felirata az automobil és motoros kerékpár közlekedésének törvényhozási utón leendő rendezése ügyében. Elnök : Javaslom, hogy ezen feliratok előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik napirend szerint a tőkekamatés járadékadóról szóló törvényjavaslat (írom. 599, 1044) harmadszori olvasása. Felkérem Dudits Endre jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Dlidits Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen!) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki és javaslom a t. háznak, méltóztassék most már ezen törvényjavaslatot a főrendiházhoz áttenni tárgyalás és szives hozzájárulás ozéljából. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az általános kereseti adóról szóló törvényjavaslat (írom. 600,1046) folytatólagos tárgyalása, mégpedig az 1. §. Kérem azt felolvasni. Hammersberg László jegyző (olvassa az 1. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Búza Barna képviselő ur személyes megtámadtatásra kivan válaszolni a házszabályok 215. §-ának a) pontja értelmében. (Halljuk I Halljuk !) Buza Barna: T. képviselőház! Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam tegnapi nagyon érdekes felszólalásának végén a kereseti adóval kapcsolatban, mely kapcsolatot kellőleg megérteni — őszintén megvallom — nem tudom, méltóztatott az én csekély személyemmel foglalkozni. Kijelentette, hogy neki még az ő fejedelmi druszája, II. Vilmos sem imponál, azután áttért az én nagyon szerény, egyszerű multamra, és annak a múltnak pár epizódját hozta a t. képviselőház elé. Tegnap az idő előrehaladottsága folytán erre az engem érintő szives megemlékezésére nem válaszolhattam. Méltóztassék kegyesen megengedni, hogy azokra nézve, a miket ő itt az én szerény multamból előadni szives volt, megköszönve azt a kitüntetést, hogy velem foglalkozni kegyeskedett, személyes megtámadtatás czimén pár szóval válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk !) Én hálás vagyok Vázsonyi Vilmos t. barátomnak, hogy az én multamat emiitette, mert az én multam nagyon szerény, nagyon egyszerű, de egyúttal, azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy nagyon tiszta is. Az én multamban semmi legcsekélyebb dolog, még csak egy ezüst szelenczényi csekélység sincsen olyan, a mire akármilyen okból fátyolt boritani óhajtanék. T. képviselőház ! Egy verset, egy csalfa verset emiitett fel Vázsonyi Vilmos t. barátom az én multamból, a melyet az ő előadása szerint én küldöttem volna be a »Magyar ÁUam«-nak, mely vers igen vallásos zengzetes zsolozsma volt, de a versnek akrosztikonszerűleg a kezdőbetűi egész más jelentést adtak ki, mint a mi a versnek külső tartalma volt. Ez az állítása az én t. barátomnak körülbelül olyan, mint a milyen t. Vázsonyi képviselőtársamnak és társainak az adóreform ellen való agitácziója. Van benne sok olyan, a mi igaz, és van benne olyan, a mi nem igaz. Pl. az, hogy ez a vers tényleg megjelent a »Magyar Allam«-ban, az, hogy ennek a versnek tényleg ilyen tendencziája volt, az utolsó szóig igaz; azonban, hogy ezt a verset én irtam volna, hogy én küldtem volna be a »Magyar Allam«-nak, ez t. képviselőház, nem igaz. (Derültség.) Hát ezt a verset nem én irtam, abból egy szót, egy betűt nem én fogalmaztam és nem én küldtem be, hanem elismerem — és kötelességein ezt az elégtételt Vázsonyi t. képviselőtársamnak megadni, — hogy némi szolidaritás köztem és azon vers között mégis volt annyiban, mert annak a társaságnak, a melyből az a vers származott és a mely az egyházpolitikai viták idején Vázsonyi t. barátom vezetése alatt együtt volt és együtt működött, annak a társaságnak én is egyik szerény tagja voltam. Nem tagadom ezt, t. képviselőház, sőt mindig örömmel emlékezem vissza, hogy én akkor Vázsonyi t. képviselőtársamnak őszinte tisztelője és követője is voltam. Meg is mondom, t. képviselőház, hogy miért? Azért, mert fiatalos lelkesedéssel akkor, de most is, én Magyarországon egy liberális magyar nemzeti politikának követését tartottam és tartom helyesnek. Mert én ezt a politikát láttam Vázsonyi t. képviselőtársam akkori működésében, azért voltam én Vázsonyinak őszinte hive. Es csak a mikor meggyőződtem róla, hogy Vázsonyi egész politikája csak liberális, de nem magyar nemzeti és csak akkor, a midőn meggyőződtem róla, hogy Vázsonyi oly politikát követ, a mely ebben az országban a magyarságnak, a magyarság hagyományainak, a magyarság minden fentartó tényezőjének teljes destrukczióját fogja előidézni, (Igaz! Ugy van a baloldalon.) akkor azután, t. képviselőház, én Vázsonyi t. képviselőtársam társaságában többé nem maradtam meg, (Helyeslés.) és azt hiszem, hogy ez a veszteség nem is fájhat t. barátomnak, mert az én szövetségem elvesztéséért bőven kárpótolták őt igen liberális és puritán jellemű férfiak, egy Hűvös József, egy Heltai Ferencz, egy Morzsányi Károly baráti és elvtársi szövetkezése. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) Hellebronth Géza: Gyönyörű kompánia! Buza Barna: Méltóztatott az én t. képviselőtársamnak megemlékezni az olasz-liszkai választásról is, a midőn ő a csatamezőn elvérzett és a mely választáson én hűséges harczosa és támogatója voltam. Itt is beteljesedett az, hogy Vázsonyi Vilmosnak országosan ismert nagy elméje csak