Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

388 m. országos ülés 1909 nimális tételek ugyanis, a mikor nem tesznek különbséget a városok között a lakosság száma szerint, sem a főváros, sem a nagyobb városok, sem a kisebb községek között, tulajdonképen progresszive adóztatják meg a nagyobb városoknak és a fővárosnak lakosságát. Azt hiszem, nem valami nehéz dolog belátni azt, hogy a házbérek magassága a fővárosban vagy egy nagyobb városban egészen más vagyoni állapotra mutat, mint egy kisebb községben. Valaki a fővárosban nagy házbért fizethet, a mellett szegénysorsu vagy közép jövedelmű ember; kisebb helyen, kisebb községben ugyanazon házbérfizetése mindenesetre jelentékeny vagyoni erőről tesz tanúságot. Mikor az osztrák jövedelmi adónak első tervezete megjelent, ugy tudom, ez is ismert minimális tételeket. Az osztrák ministeriumnak az volt a terve, minthogy a jövedelmi adó reájuk nézve egészen uj dolog volt, hogy a bevallási rendszer hiányainak esetleges orvoslására ők is ugy segitenek magukon, mint a mi kereseti adóról szóló javaslatunk, hogy t. i. minimális tételeket állapitanak meg üzletbér és lakásbér szerint. Ez azután végül kimaradt a jövedelmi adótörvényből, azonban mégis igen érdekes ennek a tervezetnek tanulmányozása azért, mert a ministerium eredeti tervezete a minimális tételeknél a lakásbérek tekintetében különbséget tett Bécs városa, a nagy városok, a középfokú városok és a kisebb községek között és a nagy városoknál magasabb bért alacsonyabb skála szerint szorzott meg a minimális kereset kiszámításánál, mint a többi községben. Mag ct cLZ cl latitüd, a mely a lakás- és üzletbér szorzásánál meg van adva az által, hogy egy minimális szorzótól egy maximális szorzóig történhetik a szorzás, nem elégséges. Nézetem szerint az volna helyes, hogyha azt a topográfiai progressziót, a melyet a t. pénzügyminister ur ismer a lakbéradónál, itt a házbérekre vonatkozólag is bizonyos fokban, szerény formában, szerény korlátok között, keresztülvitte volna. (Helyeslések a jobbközépen.) Azt hiszem, ez megfelelt volna az igazságnak és a méltányosságnak. így lehetséges, hogy az adókivető-bizottság latitüdje nem lesz elégséges arra, hogy az adóztatás igazságos legyen, és akkor bekövetkezik az, hogy a nagyvárosok és középvárosok progresszive magasabban lesznek megadóztatva, szemben a kisebb községekben lakó iparosokkal és kereskedőkkel. Tehát kétszeres adóterhet viselnek, egyszer a felemelt lakásbérekkel, a melyek a minimális adótételt amúgy is szakadatlanul emelik a reájok átháramló házbéradóban, és azután a kereseti adóban is, a mely az igy felcsigázott lakbérek alapján számíttatván ki, teljes hamis alapot nyújt az ő vagyoni és üzleti viszonyai tekintetében. (Helyeslések a jobbközépen.) A minimális adótételekre nézve ezek után, t. ház, — hogy még mindig a progresszió gondolatánál maradjak — azt is kifogásolnom kell, hogy nem lesz olyan variábilis, mint voltak a régi márczius 3-án, szerdán. törvénynek minimális tételei. A régi törvény tételei nem álltak meg 2000 koronánál, hanem a 2000 koronától 4000 koronáig terjedő lakásbéreket külön osztályba tette, és 4000 koronán felül azután kezdődött a másik osztály, azoké, a kik legalább 4000 koronát, vagy annál több lakásbért fizettek. Már most az uj törvényjavaslat megáll a 2000 koronánál; ez pedig nem helyes, mert hiszen nagy különbség van a között, hogyha valaki 2005 koronát vagy 2020 korona lakásbért fizet Budapesten, vagy pedig fizet 5000 korona lakásbért. 2000 és egynehány korona lakásbért fizethet valaki, a ki a középosztályhoz tartozik, ellenben a 4—5000 koronás lakbér már tényleg nagy vagyonosságról, jelentékeny vagyoni erőről tesz tanúságot. Tehát azt a variabilitást, a mely megvolt a régi törvényben, a mely ismert 2000 és 4000 korona közötti osztályt és azonkívül 4000 koronán felüli osztályt is, meg kellett volna tartani ennél az adójavaslatnál is. A minimális adóalapokra vonatkozólag szólni akarok röviden arról, hogy vaj ion hát Idnek van igaza abban a kérdésben, hogy a minimális adóalapot tekintve, a kulcs leszállításával egyidejűleg az adóalapot kétszeresre emelték, nekünk-e, vagy pedig azon t. képviselőtársainknak, igy többek között Holló Laj os és Búza Barna t. képviselőtársaimnak, a kik azt áhítják, hogy nem történt meg a minimális adóalapnak kettővel való szorozása. Itt egyszerűen a maximumokat vegyük, ezeket tessék figyelembe venni. Hogy emelés nem történt a minimális adóalap szerint, azt elismerem, mert teljesen mindegy, hogy én az adóalapot kettővel szorozom-e és 5%-ot vetek ki reá, vagy nem szorozom kettővel, meghagyom eredeti magasságában és 19%-ot vetek ki reá. Ez tökéletesen egyremegy, t. ház. T. képviselőtársaim azonban azt állították, hogy nem igaz, hogy az adóalaj) megkettőztetett. Erre vonatkozólag figyelmükbe ajánlom azt, hogy legyenek szivesek a minimális adóalapnál mindig a maximumot figyelembe venni és akkor rá fognak jönni, hogy tényleg a hat kétszerannyi, mint a három. Erre rá fog jönni Búza t. képviselőtársam, ha méltóztatik megnézni a törvényjavaslatot. Buza Barna: A fővárosnál is áll ez ? Vázsonyi Vilmos: Körülbelül! És nem fogja kétségbe vonni, ha a maximumokat figyelembe vesszük, hogy a minimális adóalap megállapításánál tényleg a kettővel való szorzás következett be, tehát bizonyos, hogy nincsen leszállítás. T. ház ! Egyebekben ép oly helyt álló, mint ez az érvelés, — hogy t. i. a minimális adóalapok nem emeltettek fel és igy tulaj donképen nem asszekurálta magát teljesen a kormány abban az irányban, hogy a mai adónál kevesebb nem folyhat be, — épen olyan helyes, mint ez az érvelés, Holló Lajos t. képviselőtársamnak az a felfedezése, hogy Magyarországon az iparosoknak és kereskedőknek rettenetes tömegei fognak létminimum alá esni. Kiszámította Holló Lajos t. képviselő-