Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

43Í. országos ülés 1909 társam azt, hogy 439.974 III. oszt. kereseti adó alá vont íél közül létminimum alá íog esni hihetetlen nagy szám : 393.317. Hogy jutott a t. képviselő ur erre a számra ? Rendkivül egyszerűen. Elővette az egyenesadóstatisztikát és megnézte azt, hogy ma 800 korona keresettel hányan vannak megadóztatva, már a kik 80 korona adót fizetnek. A t. képviselő ur azt hiszi, vagy azt akarja velünk elhitetni, hogy a kik ma 80 korona adóval vannak megróva, azok a jövőben semmiféle adót nem fognak fizetni. A dolog először is ugy áll, hogy ha ezen igen egyszerű módon akart számitani, a mely pedig abszolúte nem helyt álló, akkor is tartozott volna csak azokat felvenni, a kik eddig 400 koronáig adóztak, vagyis 40 koronát fizettek, mert hiszen kettővel megszoroztatván a minimális adóalanyok, ugyanannyi adót fognak kihozni 800 korona jövedelem után 5% mellett, mint ma kihoztunk 400 korona után 10% mellett. Ha ilyen módszer szerint számitott volna, akkor az ő horribilis számai igen respektábilisan leszállottak volna ; bár még ennyi minimalista sem lesz, szó sem lehet róla, sőt attól kell tartam, hogy igen kevés minimalista lesz az ipar és a kereskedelem terén, holott azon kellene törekednünk, hogy több legyen. De még ezen számitás szerint is nem 393.317 ember volna minimalista és csak 49.000 nem esnék létminimum alá hanem 104.000 nem esnék létminimum alá. Ez igen jelentékeny különbség. Épen igy vagyunk többi számaival. Pl. horribilis számot hoz ki. kijelentvén, hogy az országban 3427 ügyvéd volt, ezek közül létminimum alá esik 1908 — rettenetes szám — és csupán 1519 fizetett, valóság az, hogy az ő számitása mellett is 772 esnék csak létminimum alá és adóznék 2655. Épen igy vagyunk az orvosokkal. A budapesti ügyvédekről kimutatja a képviselő ur, hogy 1030 közül 367 esik létminimum alá és 728 fog adót fizetni; a valóság az, hogy az ő számitása szerint is 93 esnék csak létminimum alá, a többi pedig fizetne. 93 nyomorult ügyvédet — e szót a nyomorgó értelemben véve és nem, a mint t. Búza Barna kollegám szeretné értelmezni, mert, ugy látszik, az ügyvédekre is és igy magára is haragszik —(Zaj a közéfen.) 93 nyomorgó ügyvédet 2030 ügyvéd között egy ügyvédekkel tultömött városban igen könnyen lehet találni. (Felkiáltások a középen : Több van !) Természetesen több van, de ezek régi adatok ; én csak Holló Lajos adatait akarom korrigálni és igy kénytelen vagyok azon adatok alapján dolgozni, a melyeket ő hozott fel. Nagy György: Magasabb nivón áll a mi ügyvédi karunk, mint Ausztriáé ! Vázsonyi Vilmos: A minimális adó-alapoknál ezek a hibák merülnek fel, a melyeknek orvoslása egy kis jóakarat mellett nem nehéz. Még egész röviden ki akarom egészíteni a képet, és be akarom bizon}dtani azon állításomat, hogy itt adóleszállitásról nem lehet szó. (Halljuk ! Halljuk !) Abban már megállapodtunk, hogy nem adóleszállitásról és adómérséklésről van szó, hogy márczius 3-án, szerdán. 389 legfeljebb ugyanazon az alapon maradunk, a melyen ma vagyunk. Hogy ezt teljesen bebizonyítsam, csak hivatkoznom kell a törvény minimális adótételeire. A hol a törvény minimális adótételekkel dolgozik, például a mészárosok, a hentesek adójának megállapításánál, méltóztassanak megtekinteni a 43. §-t és látni fogják, hogy a minimális adótételek ugyanazok, mint voltak a minimális kereseti adóalapok a múltban, csakhogy akkor 10%-kal jött be ez az összeg, most pedig a minimális adótétel ugyanaz, mint a mennyi volt a régi minimális kereseti adóalap mellett 10%-kal a kereseti adó. Tehát nincsen adóleszállitás, és félrevezetése az országnak, ha azt mondjuk, hogy leszállítottuk a kereseti adót 10%-ról 5%-ra. Buza Barna: Nem mondta senki ! Vázsonyi Vilmos: ... és a városi osztálynak a vidékivel való szembeállítása nem jogosult. Buza Barna: És az a lázitás, hogy az adót felemeljük, jogosult ? Vázsonyi Vilmos: Azt hiszem, hogy csak t. képviselőtársam izgult fel erre az izgatásra. Ennyi igaz az izgatás vádjából. Nem kívánok különben erre a kérdésre részletesen visszatérni; röviden be akarom fejezni beszédemet. Egyetlen pontra kívánom még felhívni a pénzügyminister ur figyelmét, és ez a 23. §. Az igen t. pénzügyminister ur többször hivatkozott arra, hogy a kényszerbevallásnál nem a valóságos keresetnek vagy a jövedelemnek szám szerint való bevallására helyezi a fősúlyt, hanem arra, hogy azok az adatok soroltassanak fel, a melyekből a kereset megállapítható, tehát a foglalkozás, a kereseti forrás, az alkalmazottak száma stb. A közönség körében azonban még mindig az a félelem él, hogy a bevallási kényszer azt jelenti, hogy mindenki tartozik taksáim a maga keresetének magasságát. Ez a legtöbb keresetnél lehetetlen is, és e miatt a bevallások igen csekély számmal fognak beérkezni, mert hiszen senki sem biztos abban, hogy helyesen taksálj a-e keresetét, és csekély eltérés miatt nem teszi-e ki magát a kihágási eljárás becstelenségének. Azt hiszem, ha a 23. §. oly módon szövegeztetnék, hogy ki volna mondva, hogy a nyers bevételnek és a tiszta bevételnek mérlegét csak fakultative kell megcsinálni, ellenben a többi adatokat, a melyeket a szakasz megemlít és a melyek a jövedelmi forrást tüntetik fel, tehát azon adatokat, a melyekből a jövedelem, vagy a kereset nagysága megállapítható, obligatóriusan köteles felsorolni, igy azt. hogy milyen üzleti tőkéje van, hány gépe, mennyi segédje, mennyi munkaerővel dolgozik, mindezeket igenis köteles bevallani, de nem köteles a mérleget felállítani, ezt csak akkor állítja fel, ha azt magára nézve helyesnek, jónak találja : akkor a kényszerbevallás intézménye sokkal kevésbé volna gyűlöletes a közönség előtt. Befejezésül még röviden csak Buza Barna t. képviselőtársamnak óhajtok válaszolni, a ki az