Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

b31. országos ülés 1909 márczius 3-án, szerdán. 385 lános kereseti adó alól és csak jövedelmi adó alá fognak vonatni, igen természetes, hogy ennek, a 49. §-ra nézve már jeleztem eset kivételével, az a konkluzuma, liogy az állami tisztviselők ezentúl sem fognak községi pótadót fizetni. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy itt a törvényhatósági és az állami tisztviselők között az az aránytalanság is fennáll, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselők 3%-os terhet viselnek a nyugdijalap alimentálására, a mely az állami tisztviselőkre nézve fenn nem áll, ugy hogy az emiitett aránytalanság még fokozza a törvényhatósági és állami tisztviselők között már is fennálló aránytalanságot. Minthogy azonban e tekintetben a városok kongresszusa alkalmával lefolyt városi képviselői értekezletek során a mélyen t. pénzügyminister ur egy lényegesen megnyugtató nyilatkozatot tett, én még csak egy adat felsorolására szorítkozom és ez az. hogy Budapest székesfővárosban 46.000 olyan család van, a katonatiszteken kivül, — Poroszországban, a mint tudjuk, a katonatisztek is fizetnek pótadót — a melyeknek állami tisztviselő a feje, s a mely állami tisztviselők községi pótadót nem fizetnek. Köztudomású, hogy milyen óriási visszahatása van ennek az ipaTra, mert a követelmények legsúlyosabb részét onnan támasztják : a városok háztartásának megterhelésével rendszerint leginkább azon követelések járnak, a melyek tisztviselői körökből is származnak. Nem akarom ezeket részletezni, mert hiszen legtávolabbról sem szándékom, hogy az állami tisztviselők ellen izgassak, hanem azt hiszem, hogy ebből a szempontból kivánatos, hogy végre-valahára rend teremtessék, különösen arra való tekintettel, hogy az állami tisztviselőknek passzív választói joguk van és méltóztatik tudni, hogy még a jegyzőknek is milyen befolyásuk van a községi életre. Rendszerint az a jegyző, a ki a községi pótlékok emelése tekintetében a legnagyobb tényező, ezt a terhet nem viseli és igy nagyon könnyű neki a folytonos községi pótlékemeléseket proponálni. Hiszen mindnyájan a magyar társadalomban élünk és azt hiszem, hogy igazat akkor mondok, midőn azt állitom, hogy nem is annyira az államiés egyenesadók reformja lett volna Magyarországon szükséges, mint a községi adóztatás rendszerének sürgős reformja. (Ugy van!) Mert nagyon sok olyan községe van Magyarországnak, a hol a 200 és 250%-os községi pótadók sem ritka vendégek, ez pedig a polgárságot mindenféle hozzájárulások czime alatt tönkreteszi. Mert, a mint egy községbe egy uj potentát beteszi a lábát, az meg akarja örökiteni a nevét; az egyik a világitás terén, a másik a járdával, a harmadik mással akar szerepelni és a község lakosai azután nyögik az ő erejükön felüli községi terheket. Ha tehát valahol van a törvényhozásnak sürgős feladata, ugy itt lenne abban az irányban, hogy ezek a községi adóterhek lényegesen apasztassanak és illetőleg, hogy egy felügyeleti rendszer is léptettessék életbe, a mely nem engedi meg a nyakló nélkül való KEPYH. NAPLÓ. 1906 —1911. XXIV. KÖTET. községi pótlékszaporitást és ezáltal a községi lakosság tönkretételét. (Helyeslés.) Ma ily reform nem fekszik előttünk, azonban tudjuk, hogy két millió korona vétetett fel a költségvetésbe a városok háztartásának rendezése czéljából. Az is bejelentetett, hogy további négy millió koronával szándékozik a mélyen t. pénzügyminister ur ezeken a bajokon lehetőleg segiteni. De méltóztattak látni, hogy 1910. január 1-ére már életbeléptettük a házadóról szóló javaslatot. Mikor ezt a javaslatot megtettem, egyik indokom az volt, hogy siettessem ezzel annak a krízisnek kitörését, a mely a községi háztartásban előállott hiányok szempontjából hangosan fogja követelni, hogy tessék rendezni a községi háztartásnak ezt a kérdését, máskülönben elúsznak községeink a községi adóztatásnak súlyos és elviselhetetlen terhe alatt. En többször reklamáltam a belügyminister urat, hogy mondja meg, mi a programmja ebben a kérdésben, — mert tulaj donképen a belügyminister úrhoz tartozó dolog lett volna, — de mély sajnálatomra nem kaptam tőle sem programmot, sem felvilágositást. Itt az ideje annak, hogy ezen kereseti adó tárgyalásának keretében legalább a mélyen t. ministerelnök ur ezen minőségében tájékoztasson bennünket a továbbiak iránt. Azt hiszem, hogy joggal számithatok erre a nyilatkozatra, hogy a mélyen t. ministerelnök ur is belátja ezeknek az álláspontoknak tarthatatlan voltát és a községek dotácziójára vonatkozólag rövid időn belül előterjesztendő javaslattal igyekezni is fog ezeken az állapotokon segiteni. Erre a községi háztartás dotácziójának rendezése tárgyában benyújtandó javaslatra nézve kapjuk azt az Ígéretet, hogy abban a tisztviselők községi pótlék-kérdése is meg fog oldatni. Természetes, hogy ott, a hol olyan rettentő nagy aránytalanság van a községi élet terheiben, hogy az egyik községben semmi községi pótlékot nem fizetnek, a másikban pedig 250%-ig is felmegy a községi pótlék, a tisztviselőknek a községi pótadó alá vonása különleges megfontolás tárgyát kell hogy képezze, mert nagy aránytalanság állana be, ha az egyik állami tisztviselő 250%-os községi pótlékot fizetne, a másik esetleg semmit. Itt tehát mindenesetre egy általános kulcs megállapításáról lehet csak szó. Azonban akkor, a midőn én az ipar és kereskedelem és általában véve a községi életnek nagy érdekei szempontjából ezeket a kérdéseket most már, azt hiszem, utoljára szóba hozom, mert nemsokára elbúcsúzunk az adóreformtól, köteles vagyok megállapítani, hogy azt sohasem értettem másként, mint ugy, hogy az az állam, a mely tisztviselőinek segítségére sietett a fizetésemeléssel, hogy megélhetésüket biztosítsa, természetszerűleg, a mennyiben a községi háztartás súlyának enyhítésére intézkedéseket tesz, a tisztviselőkkel szemben is kell hogy intézkedjék ; a múltra nézve és az eddig alkalmazott tisztviselőkre nézve megfelelő kárpótlást kell keresztülvinni, a jövő szempontjából pedig nem panaszkodhatik majd senki szer49