Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

384 Í31. országos ülés 1909 irányul, hogy az általános kereseti adónak az iparosokra vonatkozólag ezélba vett 5%-os kulcsa szállittassék le 4%-ra. (Helyeslés.) Már most az általános kereseti adóra vonatkozólag a létminimum tekintetében kell még egy megjegyzést megkoczkáztatnom. Nagy sérelemnek tartom azt, hogy az általános kereseti adó önálló létminimumot nem ismer. Az általános kereseti adóról szóló javaslatnak idevonatkozó rendelkezése ugyanis a létminimum tekintetében azt a normativumot állapítja meg, hogy csak azt illeti meg a létminimum, a kinek összefutó jövedelmei alapján a jövedelmi adó szempontjából is biztosítva van a létminimuma. Az összefutó jövedelmeknek jogi természete folytán pedig — különösen a mint ez most kontempláltatik, a hol a közös háztartásban élők összes jövedelme összpontosittatik — megfosztjuk az illetőket a létminimum élvezetétől azáltal, hogy a közös háztartásban élők összesített jövedelmei nem esnek a létminimum alá, és tulaj donképen a társadalom legszegényebb rétegeit, azokat az iparosokat, a kik többedmagukkal közös háztartásban élnek, a létminimum tekintetében kedvezőtlenebb helyzetbe hozzuk. Óhajtandó lenne tehát, hogy ezen összefutó jövedelmeknek és a háztartási jövedelmeknek kihasitása mellett. — bár nem teszek kifogást az ellen, hogy a létminimumot csak az élvezze, a ki a jövedelmi adónál is létminimum alá esik — mesterséges módon a létminimumot ki ne játszszuk és az illető részére a törvény által óhajtott czél elérését meg ne hiúsítsuk. Ez volt második észrevételem. A harmadik dolog, a mire vonatkozólag reményem is van, hogy változás fog beállani, illetőleg megfelelő orvoslásról gondoskodva lesz, az, a mit az általános vita keretében már voltam szerencsés felhozni, hogy t. i. a törvényjavaslat 45. §-a a fokozatokat a házosztályadóval szemben helytelenül állapítja meg, a mennyiben a házosztály-adó első fokozata alá eső egyéneknél, adóalanyoknál a 8 K-s tétel hetvenszeres fokozása már azt eredményezi, hogy azok kiesnek a létminimum alól, holott a magasabb adótétel alá, a 10 és 18 K-s tételek alá eső egyének a II. és III. osztályban még mindég a létminimum alatt maradnak. Ezt, természetesen, csak egy matematitikai operáczióval lehet orvosolni, még pedig akként, hogy az első osztályba sorozott adókötelesek házosztályadójánál a hetvenszeres szorzót hatvanszorosra redukáljuk, mi által bekövetkezik ezen osztályoknak a parifikácziója akként, hogy az egyes és ugyanazon lakrészt használó iparosok és kereskedők egyenlően létminimum alatt maradradnak. Azután, t. képviselőház, gyakorlati szempontból rátérek arra, hogy a 44. §. rendkívül súlyos és nehéz viszonyok közé hozza speczialiter az ügyvédeket és az orvosokat, a kiknél az irodának és a lakásnak együttes használata igen nagy emelkedési tényezőt tartalmaz, a mennyiben, ha az üzleti márczius 3-á/j, szerdán. helyiség külön vétetik, akkor annak 150%-os összege a maximum, a mely adó alá vettetik, míg ha a lakás együvé vétetik az irodával, akkor az irodahelyiség bére és a lakás egy matematikailag fokozatot megállapító adótételt eredményez, a mennyiben magasabbá teszi a lakbérek összegét is, és ennek másfélszeresen, esetleg 8—10-szeresen való számítása horribilis nagy aránytalanságokat okoz, különösen a 10%-os kulcsnál. T. képviselőház ! Ezen csakugyan lehet segíteni és mivel azt hiszem, hogy ennek a kérelemnek méltányossága elől senki, a mélyen t. pénzügyminister ur sem zárkózik el, ha ez a bekezdés egyszerűen kihagyatik, akkor a 41. §-ban foglalt az a rendelkezés, hogy az irodahelyiség 150% erejéig legyen számítandó, önmagától restaurálódik és ez a nagy aránytalanságot előidéző sérelem megszűnik. Már most, t. képviselőház, szólnom kellene még a lakbérek számítása tekintetében a felemelt kulcsról is. Mivel azonban az kardinális rendelkezéseit érinti ennek a javaslatnak, nem szándékozom itt sem bővebben immorálni. Meg kell azonban említenem a következő dolgot, a mivel be is fejezem rövid felszólalásomat. Az általános kereseti adónak a jelen adórendszerbe való beilleszkedése — a mint azt az általános vita keretében többszörösen is hangsúlyoztam, nem alkalmatlankodásért, hanem azért mert a bis repetita piacent elvét akartam alkalmazni — az általános kereseti adó alá tartozó adóalanyokat rendkívül nagy veszélylyel fenyegeti azáltal, hogy a községi pótlékok tekintetében ott, a hol adókulcsleszállitás történt, a földadónál és a házadónál, ott a megfelelő százalékos adóelengedésekfolytán a községi adóalapok csökkennek. A községi adóalapok csökkenése okából hiányok állván elő a községi háztartásban, azokat uj kivetések által kell pótolni. i • • Most már be fog következni az, hogy a községi adóztatásban előállott hiányokat a kivetés kulcsa és aránya szerint az eddig földadót és házadót fizetők helyett részben a reájuk eső mennyiség és kulcs erejéig az általános kereseti adó alá tartozók fogják viselni. Ebben van, t. képviselőház, ennek az adóztatási reformnak egyik nagy hátránya és hibája, hogy t. i. a községi adóztatásra vonatkozólag egy megfelelő, junktim előterjesztett törvényjavaslat nélkül abba a helyzetbe jutnak a községek, hogy háztartásukat súlyos községi adóemelésekkel lesznek kénytelenek megvédelmezni. Ennél a pontnál bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy itt merült fel az a kérdés, hogy a községi adóztatásnak egyik legnagyobb hátránya, egyik legégetőbb sebe a magyar társadalmi és állami életben az, hogy az állami tisztviselők nem fizetnek községi adópótlékokat, a mit én az általános vita keretében, mint teljesen igazságtalan és aránytalan dolgot, már felemiitettem. Miután a szolgálati és alkalmazási életviszonyokban álló tényezők ezen javaslat szerint is kiesnek az álta-