Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-431
Í31. országos ülés 1909 márczius 3-án, szerdán. 383 delmi adó javaslata, mindjárt melléje sorakozik az igazság keresésében ez a törvényjavaslat, mely a kereseti adóról szól, melytől egyáltalában nem kell féltenünk Magyarországnak kereskedelmét, iparát, értelmiségét és azért én ezt a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? DuditS Endre jegyző : Vázsonyi Vilmos ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Barcsay Andor : (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólni ? (Polónyi Géza szólásra jelentkezik.) Polónyi Géza képviselő ur kivan szólni. Polónyi Géza: T. képviselőház ! Minthogy az általános kereseti adóról szóló törvényjavaslat a sorrend szerint később következett volna, mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról szóló törvényjavaslat, mivel tehát a napirenden ez megforditva van megállapítva, igen sajnálom, hogy az általános kereseti adóra vonatkozó jegyzeteim hiányában, csak röviden terjeszthetem elő a t. képviselőháznak álláspontomat. Az első dolog az, hogy az általános kereseti adó az ezidőszerint fennálló III. osztályú kereseti adót fogja pótolni, illetőleg az I., II., III. és IV. osztályú kereseti adót, az általános kereseti adónak nevezett javaslat azonban lényegében tulaj donképen a III. osztályú kereseti adó alá esőket érinti, mivel az alkalmazottakat és szolgálati viszonyban lévőket e javaslat kiveszi, tehát a IV. osztályú kereseti adó alá tartozó kategóriák kiesnek, és igy ebben a javaslatban, lényegében, a III. osztályú kereseti adó alá tartozó alanyok anyagi helyzetéről van szó. Az általános vita körében lefolytatott eszmecsere után annak eredményeként könnyű megállapítanunk, hogy itt az érdekelt körökben lényeges sérelmek panaszoltattak, az adó aránytalanság etj EL többi adónemekkel szemben a kereseti viszonyok rendkivül súlyos volta, és hogy az eddigi adóztatás, a mely 10%-os adókulcs alkalmazása mellett nagymértékű adóimmoralitásra vezetett, akként szándékoltatik orvosoltatni, hogy az iparosokra és kereskedőkre nézve 5%-ra, az értelmi foglalkozásokra nézve pedig 4%-ra szállíttatik le az adókulcs, azonban a százalékok alkalmazásánál az eddigi kulcsok lényegesen emeltetnek. Most már az adóalap maga tehát nagyobb lévén, az alkalmazott adókulcs tényleges mérséklést gyakorlati eredményében azért nem tartalmaz, mert az eddigi 10%-os adókulcs alapján kiszámított adók, a mennyiben a 26 müliós kereseti adóösszeget |;,veszem s |: alapul, tulaj donképen csak 214—3% megadóztatási kulcsnak felelnek meg az életben. T. i. hallgatólagos megegyezés létesült az adókötelesek és a pénzügyi közegek közt ugy, hogy ezen horribilis adókulcsot az életben akként kalmirozták, hogy az adóalapokat csökkentették és ennek folytán állottak be azok a furcsaságok, a melyeket az általános vita során elég bőven ismertettem. Most már az általános kereseti adó alá tartozó alanyok közt, a hová az ügyvédek, orvosok stb. is tartoznak, általános mozgalom indult meg. Ennek a mozgalomnak az egyik tendencziáját, kategoricze kijelentem, nem fogadhatom el, t. i. azt a hangos követelést, hogy a szellemi foglalkozások vonassanak ki az általános kereseti adó alól és csak jövedelmi adó alá vonassanak. Ez már a tisztviselőknél is rendkivül nagy aránytalanságokat és igazságtalanságokat szül az iparos- és kereskedő osztály ellen, ezeket az aránytalanságokat pedig nagy mértékben fokozná, ha a szellemi foglalkozások ezen kereseti adó alól kivonatnának, mert ennek logikus folyománya az volna, hogy ezek a kategóriák is menekülnének a községi adóztatás minden terhei alól, a mennyiben a jövedelmi adó községi adó alá nem esik. Vázsonyi Vilmos: Eshetik. Polónyi Géza: Csak a 49. §. esetében van a szolgálati viszonyra alkalmazottaknál és azoknak csak bizonyos kategóriájánál községi adóztatás. Már most, t. képviselőház, a mig én nem látok magam előtt olyan javaslatot, a mely esetleg a jövedelmi adó alá sorolná ezeket a kategóriákat, de a községi adóztatás tekintetében rendelkezést nem tartalmazna, addig nekem az a konklúzióm helyes, hogy ezen javaslat szerint a községi pótadó alól ezek kivonatnának. Ellenben van ezen kategóriáknak kétségkívül jogosult panaszuk is, és az egyik, a melyet felemlítek az, hogy ennek az 5 és 4%-os kulcsnak az alkalmazása, t. i. az értelmiség és az iparral foglalkozó kategóriák közti ez a differencziális nehezen állja meg teoretikus alapon az igazságosság kritériumait. És szemben azzal, hogy nálunk az ipar úgyis nagymértékű állami segélyezésre és támogatásra szorul, nagy összegeket áldozunk iparfejlesztési czélokra és nagy mértékben kell megküzdeni egy fejlett, tőkegazdag osztrák szomszéd iparral, addig is, a mig mi az önáUó vámterületre átmehetünk, én akkor, a mikor az iparnak nyújtott adókedvezményről — nem is kedvezményről, hanem annak igazságos leszállításáról — beszélek, a nemzeti termelő tőkének érdekeit képviselem és azt hiszem, konkluzumként jogosan állapitható meg, hogy az iparosoknak és kereskedőknek 5% helyett 4%-kal való megadóztatása az ipar és kereskedelem érdekeinek és ezzel az ország érdekeinek nem felel meg és az igazság követelményét sem elégíti ki. Nekem tehát első kérelmem az volna, hogy miután a gyakorlati életben az eddig alkalmazott adókulcs mellett az eredmények azt bizonyították, hogy a kereseti adó valójában 2—3% között variál, akkor, ha azt 4%-ban állapítjuk meg, még mindig egy adóemelésről lesz szó és igy semmi akadálya nem lehet annak, a mire kérelmem
