Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

380 431. országos ülés 1909 márczius 3-án, szerdán. jött be, mint a mennyi a kontingentált összeg, úgyis az adókulcs leszállítása vétetik foganatba, tehát legfeljebb egy esztendeig lehet sújtó az a magasabb adókulcs, sőt én ugy fogom fel ilyenkor az adókulcsot, mint tisztán kiinduláspontot, hogy az állam attól fél, hogy kisebb adókulcs mellett nem munkálhatja ki a kontingentált öszszeget, tehát felvesz 5 és 4%-os adókulcsot, meg lévén győződve, hogy e mellett ki tudja munkálni. A mennyiben azonban csalódik optimisztikus irányban, nevezetesen többet hoz ki 5, illetőleg 4 százalékos adókulcs mellett, mint a kontingens, ennek az a következménye, hogy az adókulcs leszállittatik. Ebben tehát annyira nem látok veszedelmet, hogy meg vagyok győződve, hogy ha a pénzügy minister urnak valaki azt mondaná, hogy a minimum irányában is kontingentálja az összeget, hogy t. i. ha a kontingens összege be nem jön, az pótkivetés utján beszedhető legyen, akkor szivesen elállana a pénzügyminister ur az adókulcs jelenlegi nagyságától és belemenne akár 3%-os adókulcsba ; mert hiszen ez csak egy kiindulási pont, nézetem szerint, és én nem látom a kereskedelmi érdekeket veszélyeztetve. Ha veszélyeztetve látnám, akkor olyan fontosnak találnám azoknak a védelmét, hogy ez, nézetem szerint, elég indokul szolgálna és kell, hogy szolgáljon bárkinek arra, hogy az egész adóreformot, kölönösen pedig ezt a javaslatot visszautasítsa. Azonban látjuk az osztrák rendszerben is, bogy ott nincs adókulcs, nem is törődik az állam az adókulcs nagyságával : egészen egyszerűen kiróják a kontingenst területek szerint, az egyes kontingens-bizottságok a tartományokban megállapítják a rájuk eső kontingens összeget, azután megállapítják és behajtják az adóösszeget; ha több jön be, akkor csinálnak egy reparticzióabschlagot, ha pedig kevesebb jön be, akkor csinálnak egy reparticzió-zuschlagot, a nélkiU, hogy egyáltalában törődnének az adókulcs nagyságával, mert hiszen tisztán az a czél, hogy a kontingens összege bejöjjön, és a mennyiben több jön be, azt leszállítsák, a mennyiben pedig kevesebb jön be, pótkivetés álljon elő. Tehát, nézetem szerint, az 5 és 4%-os kulcsok irányában táplált aggodalom nem alapos, mert ezek kereskedelmünkre, iparunkra, értelmi, művészeti és egyéb foglalkozásainkra semmiféle 1 veszedelemmel járni nem fognak. Én talán aroganczia nélkül veszem magamnak azt a bátorságot, hogy megnyugtathatom azt az aggódó kereskedelmet az iránt, hogy abból ugyan semmiféle veszedelem nem fog reáhárulni, ha az adókulcs 5 és 4% marad, mert ha látjuk az első évben, — pedig már márcziusban tudva van az adó összege — hogy a márcziusra kivetett összegnél több jött be, akkor már szeptemberben a költségvetési törvényben módjában lesz a háznak és a törvényhozásnak az adókulcsot leszállítani. Kétségtelen, hogy ebben semmiféle veszedelem nincs és az ez irányban táplált aggodalmak teljesen alaptalanok. A mi a 2%-os adóemelést illeti, Ausztriában 2'4% van felvéve, tehát ennyivel több mint nálunk ; de ha megnézzük az adóstatisztikát és a fejlődési pereczenteket, látjuk, hogy 3"6%-kal emelkedett az egyes adókivetési cziklusokban. Tehát az adóösszegnek 2%-os emelése nem olyan nagy rubrika, a mely olyan lényeges emelkedést képezne, hogy azért valami nagy aggodalommal kellene lenni. Habár az utóbbi időben látjuk, hogy azoknál, a kik igazságosan, jóhiszeműen folytatják a küzdelmet. — hiszen nagy részét ilyennek kell kvalifikálni, — megszűnik részben az aggodalom, de mégis az egyéves kivetési cziklus iránti most is táplálnak aggodalmakat. Ausztriában kétéves az adókivetési cziklus. Poroszországban, a hol tiszta jövedelmi adórendszer van, a hol tehát tisztán akarják az adóköteles jövedelmet kipuhatolni, és a hol igazságos adókivetési tendenczia nyilvánul meg, egyéves az adókivetési- cziklus. Nálunk is, a mennyiben a kereseti adónál a valódi jövedelmet akarják kipuhatolni, feltétlenül helyesebb az egyéves kivetés, mert hiszen az egyéves cziklus eredménye biztosabb alap az adókivetés elbírálására, mint egy hároméves cziklus. Már most a bírságolási jogtól félnek és azt mondják, hogy itt évenkénti bírságolások lesznek. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy ez a bírságolás igen mitigálva van, mert hiszen a ki be nem adja vallomását, az az adóköteles összegnek 1%-át fizeti és ha különös felhívásra sem adja be, akkor áll elő az eredeti javaslat szerint az 5% bírságolási összeg. De én azért tartom az egyéves kivetési cziklust helyesnek, — és erre különösen bátor vagyok rámutatni és felhívni a figyelmét azoknak, a kik e miatt különösen féltő aggodalmakat táplálnak — mert ha a kontingentált adórendszer mellett az adókulcs leszállítható, akkor jobb, hogy ha egyéves a kivetési cziklus, mert hiszen a törvényhozásnak évenként módjában van vizsgálni a kivetési összeget és évenként módjában van az adókulcs nagyságát leszállítani, tehát az egyéves kivetési cziklusnak ez a nagy előnye is megvan. A mi a minimális tételekre vonatkozó aggodalmat illeti, kétségtelen, hogy ezen minimális tételeknek megállapítása emelkedőbb tendencziáju, mint volt a kereseti adóról szóló régi, 1879-es tör vényben. Emelkedőbb azért, mert hiszen itt a lakbér az ottani 8-szoros helyett 10-szeres szorzás alá eshetik és ez képezi a minimális tételek alapját. Itt azonban mindenekelőtt utalok a pénzügyi bizottságnak a 41. §-on megejtett módosítására, a mely szerint nevezetesen ezen minimális alap, a mennyiben ugy látják az adóbizottságok, hogy a tiszta jövedelmet meghaladja, a felére is leszállítható. Már ez oly óriási latitüdöt biztosit a mitigálásban az adóbizottságoknak, hogy elveszi élét annak a lehetőségnek, hogy a minimális tételek révén valami exorbitáns adóemelés következzék be.