Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

Í31. országos ülés 1909 márczius 3-án, szerdán. 381 Itt megemlítem az osztrák törvényeket. Ott minimális adótételek nincsenek, sőt ha megnézi az ember az osztrák adóbevallási formulát, ott megjelent egy csomó ministeri rendelet, a melyek minden foglalkozási ágra nézve útmutatásul szolgálva, felsorolják azokat az adalékokat, a melyek az adóköteles jövedelem megállapításánál figyelembeveendők. Végignéztem a formulát és láttam, hogy a lakás és az üzlet ott sehol sem szerepel, minthogy az osztrák pénzügymini ster és az osztrák törvényhozás ugy tartja, hogy a lakbér és az üzletbér sohasem lehet irányadó valamely adóköteles jövedelem megállapítására nézve és a minimáhs kereseti tételek intézménye, nézetem szerint, abban az eredendő hibában szenved, hogy főadalékul, főirányadóul éj>en a lakbért és az üzletbért veszi, holott ezek sohasem biztos alapok az adóköteles jövedelem megállapításánál. Annál érdekesebb ez a 42. §., ha összevetjük a 4t. §-szal, a hol adalékul nemcsak a lak- és üzletbért veszi fel a törvényjavaslat, hanem azt mondja, hogy tekintettel kell lenni (olvassa) : »az üzletben fekvő álló- és forgótőkék kamatozására, az üzletben alkalmazottak számára és az adóköteles által fizetett lak- és üzlet- (iroda) helyiségbér mennyiségére«, azonban a 42. §-ban ezeket a többi adalékokat irányadó bázisul mégsem veszi fel, hanem tisztán a lakbért veszi alapul. De tudjuk, hogy a pénzügyminister ugy nyilatkozott, hogy a 44. §-nál hajlandó egy olyan módosításba belemenni, a mely szerint annak második bekezdése elmaradjon. Nevezetesen, hogy ha a lakás és irodahelyiség együtt van, akkor az egész bér ne számittassék lakbérnek. Tehát akkor csak egy 1%-szeres szorzás alá, nem pedig 10-szeres szorzás alá esik. Ez által is el van véve az aggodalmak éle és nézetem szerint ki van zárva az, hogy ezen minimális tételek révén is adóemelés történjék. Annyival inkább, mert a mint rámutattam, a legnagyobb latitüd van megadva az adókivető-bizottságoknak, hogy mérlegeljék a valódi jövedelmeket és a valódi adóköteles jövedelmet nyomozzák ki. A mi azt illeti, hogy 10-szeres szorzás van megállapítva a régi 8-szoros helyett, vegyük figyelembe, hogy ez a 10-szeres szorzás a maximális lakbéreknél van megállapítva ; továbbá hogy ha nem is tartható biztos alapnak a lakbér az adóköteles jövedelem meghatározásánál, de mindenesetre igen lényeges adalék, ha nem is egyedük bázis és ott már igazán nem fáj a fejem, hogy ha arra nézve, a ki már ilyen magas, 2000 koronánál magasabb lakbért fizet, a szorzás az eddigi 8-szoros helyett a 10-szeresig haladhat. Egy további kifogás, a melyet ezen törvényjavaslat ellen felhoznak, arra a vexatorius eljá-* rásra, a könyvvizsgálatra vonatkozik, a melyről mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy ez egyáltalában nem uj dolog, megvolt már a régi törvényekben, azonban az az aggodalom merült fel, hogy miután most a valódi jövedelem czéloztatik kinyomoztatni, miután a 10% leszállittatott 50— 60%-kal, attól félnek, hogy a könyvvizsgálat vexatorius lesz, és hogy nagy hátrányban leszünk az osztrákokkal szemben, a kiknél a könyvvizsgálat az ottani törvény szerint csupán egyetlenegy esetben van megengedve, hogy ha maga a fél kívánja és ajánlja fel a maga könyveinek vizsgálatát az adóköteles jövedelemnek beigazolására. Hogy a könyvvizsgálattól kell-e félni vagy nem, ebben a tekintetben megint rátérek és rámutatok a kontingontálásnak azon következményeire, hogy a hol egy kontingentált összeg van, ott a könyvvizsgálat a legritkább esetben fog előfordulni, mert hiszen a kontingens megállapitása folytán az adókivető-bizottságok tudják, hogy nekik nem kell többet kihozni attól az adózótól a legutolsó kivetéssel szemben, csupán 2%-os emelkedéssel kell az adóösszegnek nagyobbnak lennie, kétségtelen tehát, hogy a legutóbbi kivetésnek összege fog irányadóul szolgálni; s miután az állam 80%-ban minimálistákkal dolgozik, kétségtelen, hogy semmiféle véxatoriumokra, könyvvizsgálatokra szükség nem lesz, tehát nézetem szerint attól sem kell félni, hogy ezáltal a kereskedelem és ipar valami erős vexatorramnak lesz kitéve. Igaz, hogy az osztrák törvény szerint a könyveket nem vizsgálhatják, de ott még messzebbmenő pouvoir van adva az adókivető-bizottságoknak, sőt azok elnökeinek is, mert az osztrák törvény 50. és 51. §-a magát az elnököt feljogosítja arra, hogy elmehet az üzletbe, megtekintheti az üzleti helyiségeket, raktárkészletet; szóval minálunk a vizsgálat sokkal nagyobb garancziákhoz van kötve, mert az autonóm bizottságok jogkörébe tartozik, nem pedig a pénzügyi hatóságoknak vagy pedig a pénzügyminister által kinevezett elnöknek jogkörébe. Az a hires és dicsért osztrák rendszer már magának az elnöknek megadja a vizsgálat jogát és Vázsonyi Vilmos t. barátom figyelmét felhívom arra, hogy bizony ez a magyar törvényjavaslat egyáltalában nem lemásolása az osztrák törvénynek, mint méltóztatott állítani, mert különösen a keresti adóra nézve az alapelvekben, az egész adózási rendszerben eltér az osztráktól. Egyet mégis szeretnék a könyvvizsgálatra nézve a törvényjavaslatba bevenni, nevezetesen, bogy védve legyen az ember az alaptalan tanuzás és alaptalan szekatúra ellen, és itt a részletek során talán leszek bátor benyújtani egy olyan módosítást, a mely megfelelne az osztrák kereseti adótörvény 242. §-ának, a mely kihágásnak minősiti és megbünteti az alaptalan tanuzót és szakértőt. Ez a 242. §. védi részben a kincstár érdekét is, mert nem disztingvál, hogy kinek a kárára vagy javára tett valaki hamis feljelentést és előterjesztést, hanem egyszerűen kihágásnak minősiti és pénz- vagy szabadságvesztés büntetéssel bünteti. Már most a főkérdés az, hogy vájjon az ezen kereseti adónemre vonatkozó törvényjavaslat elfogadása által a magyar kereskedelem verseny-