Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

43í. országos ülés 1909 márczius 3-án, szerdán. 379 részemről a földbirtok ellen, sőt mindenki örül, hogy annak adója leszállittatik 25%%-ról 20%-ra, de az igazság a következő : Miután ez az adóköteles jövedelem, ez a 230 vagy 260 millió, a mely 10%-kal a 26 millió III. osztályú kereseti adót kiadja, 10%-os fiktív adótétel mellett számittatik, a mely azonban a valóságban 3%-os adónak felel meg, tékát 3%-os adó mellett felvéve a 27 milliót, a legutóbbi kivetés szerint tulaj donképen 900 millió az az adóköteles jövedelem, a melyet Magyarország kereskedelme, ipara, értelmi, művészeti és egyéb foglalkozásai az állam részére nyújtanak. Nyilvánvaló tehát, hogy le kell számolnunk azzal a hangzatos állítással, a melyet fel szoktak hozni a kereskedelem és ipar ellen, mintha összesen csak 215 vagy 230 milliót adna adóköteles jövedelemnek, mert bizony rendes, normális adószámítás mellett 900 milliót ad az államnak adóköteles jövedelem gyanánt. Hogy mennyire helytelen és mennyire nem igazságos az átlagokban való dolgozás, elég ha rámutatok arra, hogy ha a földbirtoknak 74 milliós adóját veszszük és egy átlagot számítunk, miután Magyarországon több mint 4 millió ember fizet földadót, a 74 milliót átlagban számítva, kitűnik, hogy egy földbirtokos átlagban 16 korona adót fizet, miután pedig 25% az adója, 64 korona az átlagos évi jövedelme Magyarországon egy földbirtokosnak. Ugyebár ez nevetséges állítás és csak annak illusztrálására hozom fel, hogy íme az átlaggal való számítás sohasem igazságos különösen a kereseti adónál, a hol nem egy foglalkozási ág, hanem a foglalkozási ágaknak egész komplexuma van tekintetbe véve, a hol tehát igazságos átlagot meg sem lehet állapítani. De miért fogadom el mégis a kereseti adóról szóló törvényjavaslatot ? Azért, mert meg vagyok győződve, hogy ezen törvényjavaslat által adóemelés a kereskedelmet, az ipart, a művészeti és értelmi foglalkozásokat sújtani nem fogja. Meg vagyok győződve annak az igazságáról, hogy ez az adóreform nem czéloz adóemelést a kereskedelemre és iparra nézve sem és elfogadom a pénzügyminister urnak azon kijelentését, a melyet nemcsak egyéni meggyőződésem sugall, hanem maga a törvényjavaslat rendelkezései is, hogy helyes és igaz az, a mit ő mondott, hogy a kereskedelemre és az iparra nézve sem jelent ez a reform semmiféle veszedelmet. Röviden tehát kötelességemnek tartom, hogy rámutassak a felmerült aggodalmakra és arra, hogy mi ezekben az igazság és mi alaptalan aggodalom, a melynek bekövetkezésétől nem kell félni, a minek korolláriuma az, hogy Magyarországon a kereskedelem, ipar és értelmi foglalkozások további megterhelésének helye nem lehet. Az aggodalmak, a melyeket az akczió folyamán tapasztaltunk, 'a következő csoportakba sorakoznak, vagyis a következő aggodalmakat táplálják a kereskedelem, ipar és értelmi foglalkozások ezen törvényjavaslat ellen. Felhozzák az adókulcsnak nagyságát és azt mondják, hogy az 5 és 4%-os adókulcs magas, és kérik, hogy asszimiláljuk az osztrák megfelelő 3%-os adókulcsot; felhozzák továbbá az egyéves adókivetésnek súlyos következményeit, felhozzák a minimális tételek emelkedését, a vexatorius könyvvizsgálatot és ötödik panaszul, mintegy összefoglalva ezen panaszaikat, hogy a mennyiben ezen adónom a törvényj avaslat értelmében szavaztatik meg, Magyarország kereskedelme nem lesz versenyképes az osztrák kereskedelemmel, tehát akkor képtelenek leszünk későbben is az adóterhek által megnyomorított és súlyos teher alá vont kereskedelmünkkel az önálló gazdasági létre áttérni. Mindenekelőtt nézzük az adókulcsra nézve, hogy áll a kérdés. Azt mondják azok, a kik szintén, a mint már előbb emiitettem, az átlagokkal dobálóznak és az átlagok alapján akarják rábizonyítani a kereskedelemre, hogy milyen gyalázatos, mizerábilis adóköteles jövedelem után fizetett, hogy ime, az adókulcs is le van szállítva, tehát nincs okunk nekünk, a kik ide fogunk tartozni az általános kereseti adó alá, panaszkodni, mert hiszen az adókulcs 50 és 60%-kal 5 és 4%-ra szállíttatik le 10%-ról. Én azt merem konstatálni, hogy ez a leszállítás nem képez a valóságban semmi kedvezményt, mert maga a pénzügyminister ur, a pénzügyi bizottság, az indokolás elismeri, hogy az a 10% eddig csak fiktív volt, a valóságban azonban nem tett ki többet 3%-nál. Kétségtelen tehát, hogy nagy leleményesség kell annak felfedezéséhez, hogy ha a valóságban 3%-ot fizetett valaki adóköteles jövedelem czimén, most pedig a kinyomozott jövedelem után 5, illetőleg 4%-ot fog fizetni, akkor ez a valóságban semmiféle elengedést nem képvisel. Hogy én ezt a törvényjavaslatot mégis elfogadom, bár igen lényeges dolog az adókulcs nagysága, teszem ezt tisztán azért, mert kontingentált adó mellett az adókulcsot másodrendű kérdésnek tartom. Ha ugyanis valamely adónem kontingentálva van a maximális irányban és meg van mondva, hogy abból az adónemből az állam többet a kontingentált összegnél bevenni nem akar, ha, mint a jelen esetben, a pénzügyminister \n módosítást fog beadni, a mint a házban kijelentette, hogy az adónemnek az összege kontingentáltassék a legutolsó 1908. kivetés szerint, 2%-os évi növekedéssel, a mely 2%-ot szintén nem inkriminálhatjuk, mert annyi fejlődést feltételezhetünk a magyar kereskedelemről és mindenütt a világon, a hol kontingens van, a perczentuális fejlesztés fel van véve, ha az adó igy kontingentáltatik azzal a következménynyel, hogy a menynyiben a kontingentált összegnél több folyik be, akkor már a legközelebbi költségvetési törvényben az adókulcs leszállítása iránt intézkedés teendő, akkor én kétségtelennek tartom, hogy az nem elsőrendű kérdés, hogy milyen adókulcs mellett fizettetett be az adó, mert akár magasabb kulcs, akár kisebb kulcs mellett fizettetett be, ha több 48*