Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-430

368 k^O. országos ülés 1909 Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan nyilatkozni. A ministerelnök urat illeti a szó. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Röviden leszek bátor jelezni álláspontomat a vita során felmerült kívánalmakkal szemben. (Halljuk !) Talán nem terjeszkedem ki arra a boradólerovásra, a melyet Polónyi Géza t. képviselő ur felhozni méltóztatott, mert csak a pénzügyi szabályok nem helyes alkalmazása kényszeríti őt arra, hogy háromszoros adót fizessen. Egy hang (a baloldalon) : Ez a nem helyes alkalmazás napirenden van! Wekerle Sándor ministerelnök és pénziigyminíster: Ha ez a nem helyes alkalmazás egy egészen értelmetlen emberrel szemben történik, akkor elhiszem, de a t. képviselő ur a pénzügyi szabályokban mégis csak bir annyira jártassággal, hogy megtalálja annak az útját, hogy az általa elfogyasztott bor után csak egyszer és pedig a Budapesten való elfogyasztás alkalmával fizesse meg adóját. (Helyeslés.) De nem foglalkozom ezzel a kérdéssel tovább. A t. képviselő ur kifogásolja azt, hogy ez a czim nem felel meg a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény tartalmának. Ez tökéletesen igy van. A tőkekamat- és járadékadó minálunk az a generális adó, a mely érinteni akar minden a kereseti adó által nem érintett jövedelmet. Ezen generális adórendszert ezen adóval a jövőben is fentartani kívántam azzal a hozzáadással, hogy taxatíve soroltam fel azokat az eseteket, a melyekre a törvény kiterjed, s itt preczizióval igyekeztem az adó alá vonható eseteket mind felsorolni. A mi a javaslat ellen felhozottakat illeti, először is a minimumot vagyok bátor fejtegetni. (Halljuk ! Halljuk !) Itt két rendszert lehet követni: vagy egy minimumot megáll api tani, vagy kikeresni azon jövedelmeket, a melyekre méltányosságból a minimum alkalmazandó. A mi korábbi tőkekamatadó- és járadékadótörvényünk azon az alapon állt, hogy csakis az ország lakosai kötelezhetők tőkekamat- ós járadékadó fizetésére, tehát azok a kamatjövedelmek, a melyek ugyan az országból eredtek, de nem az ország lakossága által élveztettek, tőkekamatadó tárgyát nem képezhették. Ezzel a rendszerrel szakítottam, s először is kimondottam generahter azt, hogy az országból eredő jövedelem, tekintet nélkül arra, vájjon az ország lakosai élvezik-e vagy nem, tőkekamat- és járadékadó tárgyát képezi. (Helyeslés.) Ennek következése az volt, hogy most máiolyan adóköteleseink is vannak, a kik nem az ország területén laknak, tehát igen bajos nekem megállapítani azoknak összjövedelmét, mert az e tekintetben szükséges adatok nem állnak rendelkezésre. Tehát nem alkalmazhattam ezt a metódust, hanem kerestem egy másikat, nevezetesen, hogy a törvényben taxative felsoroltam mindazokat az eseteket, még pedig korlátozás nélkül, a hol olyan márczius 2-án, kedden. méltányos körülmények forognak fenn, hogy az illetőket ezen tárgyi adó alól is mentesithetőknek tartom. A javaslat 2. §-ában meg fogja találni a képviselő ur a lemenőnek, felmenőnek, házastársnak adott támogatásokat, a gyermektartásra adott költségeket, a gyermekeket a szülőkkel szemben megillető járandóságokat; ezek mind mentesítve vannak az adó alól. Láthatja a képviselő ur, hogy a közeli rokoni szolgáltatások a korábbi 10% helyett 2% adózás alá vannak vonva, ha kikötötten adatnak, de ha nem kikötötten adatnak, akkor általában adómenteseknek tekintetnek. És itt annyira mentünk, hogy minden méltányos esetet taxative kivettünk az adó alól, még pedig tekintet nélkül a jövedelem nagyságára. Egyet megengedek, t. képviselőház : hogy az árváknak és gyámoltaknak vagyona irányában jó lesz méltányosabban eljárni. (Helyeslés.) Ma az az eset, hogy itt 10% adót fizetnek, és igen sok az olyan gyámpénztár, a mely kumulative kezeli az adót, ugy hogy a minimumnak megállapítására nem is kerül a sor, hanem a 10% adó alkalmaztatik. Ez a törvényjavaslat a kumulatív kezeléseknél a gyámpénztárakat csak akkor kötelezi az adó fizetésére, illetőleg levonására, hogy ha a kumulative kezelt árva vagyon jelzálogilag biztositottan adatik ki, az ezen tőkékből eredő jövedelem után. Hajlandó vagyok ezt 2%-os adó alá vonni, (Élénk helyeslés.) s akkor, azt hiszem, hogy a minimum elejtésével az adminisztrácziónak lényeges könnyítése mellett mindazokat a szempontokat honoráljuk, a melyeket honorálnunk kell. (Helyeslés.) A képviselő ur által felhozottakra vonatkozólag még csak azt jegyzem meg, hogy a képviselő ur kifogásolja és nem találja eléggé világosnak, hogy ezeknél a szuperedificziumoknál a telektulajdonos vagy a haszonélvező esik adózás alá, hogy az olyan szuperedificziumok, a melyek az illető haszonélvező tulajdonát képezik, miként adóztatnak meg. Ezt a képviselő ur már a házadónál is szóvá tette. A házadónál a haszonélvező fizeti a rendes házadót, a melyet a házadótörvényben megállapítottunk, attól a jövedelemtől pedig, a melyet a telektulajdonos kap, s a mely nem esik a házbérjövedelem alá, fizettetik a tőkekamatés járadékadó. A házbérjövedelem házosztályadó alá esik, a külön jövedelem pedig tőkekamat- és járadékadó alá. Hasonlóképen tévedésben van a képviselő ur abban a tekintetben is, a- hogy a pénzintézetek által kibocsátott papíroknál mi most a kamatok élvezőit kötelezzük vallomásadásra. Ez nem szigorítás, hanem lényeges könnyítés. Minálunk a pénzintézetek által kibocsátott papíroknak két kategóriáját kell megkülönböztetni. Az egyik kategória az, a melyre nézve az adómentesség biztosítva van. Ezen törvényjavaslat 2. §-a második pontjában a külön törvényekben biztosított adómentességet kifejezetten is