Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-430

kSO. országos ülés 1909 márczius 2-án, kedden. 367 más részén is hasonló eset. Általában véve egy bortermelő ország 12 koronás boritaladó-, fogyasztási adótételekkel nem gazdálkodhatik. Ezzel tisztában vagyunk. Szeretném azonban látni azt a javaslatot, a mely ennek kompenzácziójára előterjesztetik. Hiszen nem látom még a boritaladóra vonatkozó javaslatot sem? En pedig egy olyan javaslatért, a melyet nem látok, a mely, — ne méltóztassék ezt rossz néven venni — nem is vagyok egész bizonyos, hogy be fog-e nyújtatni és végre fog-e rövid idő alatt hajtatni, mondom, egy olyan javaslatért én nem bocsátkozhatom bele abba, hogy annak fejében felemeljem a betéti adók kamatját, tönkre tegyem vele közgazdaságunk egyik leghatalmasabb tényezőjét, megdrágítsam a hitelt és elősegitsem a tőkék kivándorlását Ausztriába. Mindezeknél fogva röviden azzal fejezem be felszólalásomat (Halljuk 1 Halljuk !) és arra kérem a t. pénzügyminister urat: jól tudom én, hogy ő feszélyezett helyzetben van, de azt is tudom, hogy abban nincsen feszélyezve a t. pénzügyminister ur, hogy a saját álláspontját, a melyet a javaslat indokolásában már kifejtett, a melyet a múltban, az általános vita során is, ugy vettem észre, közmegelégedésre hangoztatott : lentartsa. (Helyeslés.) És én azt hiszem, hogy a parlament többsége osztozni fog azokban az érvekben, hogy nekünk mindent szabad tennünk, csak azt nem, hogy a betéti kamatadónak felemelésével az adósok helyzetét még jobban sulyositjuk, azt még jobban megrontsuk. Mindezek után kérve kérem a t. pénzügyminister urat, hogy az árvák, özvegyek és a rokoni tartásban élők tekintetében a létminimumra nézve legyen szives megnyugtatni engemet, hogy legalább is lehetővé tenni azt, hogy ezek a 2%-os, alacsonyabb adókulcs alá vonassanak. Kérve kérem továbbá a pénzügyminister urat, hogy a pénzügyi bizottság javaslatával szemben a 10%-os adókulcsot 5%-ra méltóztassék leszállítani, illetőleg, hogy ebben a tekintetben minket támogatni szíveskedjék. Megjegyzem azonban, hogy általában véve a 10% leszállítását magam sem helyeselném, mert kifejtettem, hogy nemcsak betétekről rendelkezik a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény, hanem egyéb vagyonjogi kérdéseket is érint, a melyeknél nem volna indokolva a 10% leszállítása. Hogy egyebet ne mondjak, itt van például a be nem czégjegyzett leszámitolóknak, az úgynevezett pénzágenseknek esete. Ezekre vonatkozólag én igen nyugodt lelkiismerettel fogom a 10%-os tőkekamat adót megszavazni, mert a pénzuzsorát közvetítő ágenseknél abszolúte semmiféle indokot nem találok arra a kíméletre, hogy ők 5%-ot fizessenek, hiszen nagyon megbírják és meg is érdemük ezt az adókulcsot. Végezetül csak arra akarom szives figyelmüket felhívni, méltóztassanak a képviselő urak tekintetbe venni ennél a javaslatnál, hogy itt ismét benn van az a büntetési rendszer, igaz, hogy nem kifejezetten, hanem utal arra, hogy ezen büntetési rendszert a jövedelmi adótörvény 71. §-a szabályozza. A jövedelmi adótörvény 71. §-a pedig utalni fogja önöket a közadók kezeléséről szóló törvényre és a közadók kezeléséről szóló törvényben megméltóztatik találni azt, hogy fentartja elvileg az eddig fennállott jogszabályokat, vag3T.s fentartja azt az 1788-ból származó híres rendeletet, a mely a fizetett feljelentők rendszerét ismeri. Most majd nem lesz szó a háztulajdonosokról, hanem szó lesz mincmyájunkról, magunkról. És hogyha méltóztatnak figyelembe venni azt, hogy a tőkekamat- és járadékadó czimén hány helyen és hányféleképen fog kelleni adóznia annak, a kinek valamiféle vagyona van és ha méltóztatnak figyelemmel lenni arra, hogy hányszor leszünk kitéve annak, hogy büntetéseket fizessünk, akkor majd komolyabb értelmét méltóztatik látni tegnapi felszólalásomnak és talán majd eljő az ideje annak, hogy a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával megegyezhetünk abban, hogy ezen fizetett feljelentők, vagy mondjuk így : spiczlik rendszerét valahogy kölcsönös megállapodással lehetetlenné tegyük. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Hiszen most a házadóról van szó ! Polónyi Géza: Most még csak a házadóról van szó és a kérdés még elvileg sincs eldöntve a jövőre nézve. De hiszen én nem is szándékozom még egyszer feleleveníteni ezt a vitát és minthogy ellenkezőleg rövidíteni szándékozom a javaslat letárgyalását, eszem ágában sincs arra a törvényjavaslatra áttérni. Én csak hangsúlyozni kívánom ezt azért, hogy emlékezzék rá a t. ház, minő gyakorlati következményekre figyelmeztettem. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : De most erről nincs szó ! Polónyi Géza : Szó van róla annyiban, hogy azt méltóztatott mondani, hogy a büntetési eljárást szabályozza a jövedelmi adótörvény 71. §-a, ezen 71. §. pedig utal a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatra, ez utóbbi meg azt mondja, a mit én adtam elő. Itt tehát szó van róla. A házadóról szóló javaslatba spcczialiter vétetett fel ezen büntetési rendszer, a többire nézve a közadók kezeléséről szóló törvényben pausáliter lesz ez a rendszer behozva. Egyébiránt én csak figyelmeztetni kívántam a t. házat és méltóztatnak majd meggyőződni róla, — mindnyájunkat érhet baleset, — hány panasz fog felmerülni később ezen a közadók kezeléséről szóló törvénynek, mondjuk igy : zaklató alkalmazása fofytán, a mi bizonyára a pénzügyminister urnak nem volt czélja. Azon feltevésben, hogy megnyugtató felvilágosítást kapok a t. pénzügyminister ur részéről és ragaszkodva azon ígéretemhez, hogy a részletes vita során megfelelő javaslatokkal fogok a háznak alkalmat adni a reparálásra, nem szándékozom most a t. ház türelmét továbbra is igénybe venni, mert lehetővé akarom tenni a javaslatnak gyors letárgyalását.